Gazdaság

PRIVATIZÁCIÓ AUSZTRIÁBAN – Részt kérnek

Az osztrák kormány a következő egy-két évben nagyszabású privatizációra készül. Az egyenlő elbánás azonban a jelek szerint csak elv marad.

Nem szeretik az istenek – avagy inkább Ausztria új néppárti-szabadságpárti kormányának, no meg az Osztrák Vagyon Ügynökségnek (ÖIAG) az illetékesei – Hannes Androscht. Az osztrák politika egykori fenegyereke, Kreisky kancellár később adócsalással vádolt szociáldemokrata “trónörököse” kénytelen elhalasztani azt a tervét, hogy egy csapásra Ausztria legnagyobb gyáriparosa legyen. Karl-Heinz Grasser pénzügyminiszter egyelőre időszerűtlennek nevezte és parkoló pályára utasította ajánlatát, miszerint megvenné az egykori államosított ipar még állami résztulajdonú díszpéldányait – a költségvetési hiányt erőltetett privatizációval pótolni kívánó ÖIAG-től.

Androsch a VA Stahl 39 százalékát, a Böhler Uddeholm 26 százalékát, a VA Tech 24 százalékát, és az egykori VOEST Alpine utódgyáraihoz még a Bank Austria tulajdonában lévő, burgenlandi Lenzing AG-t szemelte ki, hogy – mint mondta – az osztrák vagyon még véletlenül se kerüljön külföldi kézbe. Androscht persze nem olyan fából faragták, hogy feladja; ajánlatát a pénzügyminiszter elutasítása ellenére fenntartja.

SZTRÁJKOK NÉLKÜL. Az egykor Ausztria legfiatalabb pénzügyminiszteréből némi kacskaringók után sikeres nagyiparossá vált Androsch máig elismerésnek örvend szociáldemokrata és szakszervezeti körökben. Így a vételáron felül egyesek azt is a javára írják, hogy sztrájkok és tiltakozó megmozdulások nélkül vezényelheti le a szóban forgó cégek magánosítását. A kormány privatizációs tervei – amelyek lényegében az állami tulajdon teljes feladását jelentik – egyelőre ugyanis az állásukat féltő foglalkoztatottak és az érdekeiket képviselő üzemi tanácsok részéről heves ellenállásba ütköznek. Androsch a jó kapcsolatokon és legendás rábeszélőképességén, valamint a korábban megvásárolt romos ipari létesítmények felvirágoztatásának példáján túl azzal is számíthatna az alkalmazottak rokonszenvére, hogy – a cégek csaknem biztosra vehető értéknövekedése után – a menedzsment bevonását követően rögtön részvényt juttatna nekik. Mindennek feltétele persze az, hogy saját maga olyan arányú részesedést szerezzen, amely vezető pozíciót, vagyis szabad kezet biztosít számára.

Androsch nem a levegőbe beszél. Irányítási elképzelése néhány esetben már bevált. Az 1994-ben alig 90 millió schillingért megvásárolt, 21 százalékban a milliárdos által tulajdonolt AT&S csipgyártó üzem ma 15 milliárdot, az 1997-ben 830 millióért megvásárolt Salinen AG pedig 3 milliárdot ér. Ez utóbbi értéknövekedés részben annak tudható be, hogy sikeresnek bizonyult a cég részesedése a FACC repülőgép-alkatrész gyárban. Továbbá a sókitermelés 25 milliós veszteségét ledolgozva mára 80 milliós nyereséget sikerült elérnie.

Androsch a vállalat-szanálásoknál magasztos célokra hivatkozik. A hozamokból, mint mondja, éppen most adományozott 137 millió schillinget a Tudományos Akadémiának. A pénzügyminiszter mégis kapzsisággal vádolja; azért nem üzletel vele, mert “átlát a turpisságon”, vagyis a nagyvállalkozó könnyű pénzszerzési ötletein.

HITELBŐL. Androsch a mintegy 24 milliárdos bevásárlást nem saját pénzből tervezte. Eddigi eredményei hitelképességet biztosítanak számára a nemzetközi pénzvilágban, ahol különösen a Solomon Brothers befektetési céggel áll szoros kapcsolatban.

A kormány mindeközben keresi a szóba jöhető befektetőket. Az osztrák Format című hetilap által kiszivárogtatott titkos privatizációs terv szerint a kabinet 2002 végéig 82 milliárd schillinges privatizációs bevételt tervez. Nem minden esetben eldöntött még a privatizálási forma. A Telekomnál például Heinz Sundt új igazgató a 13 ezer alkalmazottat külön szervezeti egységbe választaná le, ahonnan az operatív egységek mindig csak az éppen szükséges létszámot vennék igénybe.

Bármennyire is sürgős a privatizáció, világos, hogy a rendkívül alacsony tőzsdei hozamú cégeket előbb rendbe kell hozni – akár a menedzsment lecserélése árán is. Ezt a pénzügyminiszter is világosan látja. Abban egyetért Hannes Androsch-sal, hogy nem szabad olcsó áron elkótyavetyélni az állami vagyont, ám miközben a mágnás hangsúlyozottan a külföldi befektetőket emlegeti, Grasser hazai tulajdonostól is szeretne magas árat kapni.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik