Valószínűleg már több százan vannak, és egyre merészebbek azok a magyarok, akik kihasználva a törvények nyújtotta lehetőségeket, a jogszabályok által engedélyezett külföldi piacokon, az OECD-tagállamok tőzsdéin “portyáznak”. Habár sem a Magyar Nemzeti Bank, sem a pénzügyi felügyelet nem készít statisztikát külön arról, hogy hány magánszemély, pontosan mennyi pénzt tart külföldi papírokban, néhány, az üzletágban reprezentáns brókercég megkérdezéséből arra lehet következtetni, hogy az ügyfelek legyőzték kezdeti félelmeiket.
Eleinte ugyanis a kuncsaftok és az alkuszok számára is kissé riasztóan hatott, hogy az itthoni és a külföldi brókercég, valamint elszámolóház bevonása miatt az üzletkötés bonyolult adminisztrációt igényel. Emiatt a jutalékok is magasabbak a megszokottnál, sőt külön kell fizetni az értékpapírok hazahozataláért. Nem is szólva arról, hogy az ügyfélnek kell állnia a devizaátváltás költségeit és az árfolyamváltozás kockázatát is. Ezek a “bökkenők” persze továbbra is fennállnak, de a befektetők számolnak, és közülük vannak olyanok, akik úgy találják: még a viszonylag magas költségekkel együtt is megéri kimerészkedni.
ELCSÁBULNAK. Aki például devizában tartja a pénzét, s a bankbetéteken elérhető hozamokat hasonlítja össze a nyugati tőzsdék teljesítményével, annak még gyors fejszámolást sem kell végeznie, hogy lássa: nagyságrendekkel jobban járhat. Az 1 hónapos rulírozó lekötéssel éves szinten euróban legfeljebb 0,5-1,0 százalék között, dollárban pedig maximum 1-2 százalékos hozamot tud elérni. Ennél már egy hosszú lejáratú devizakötvény is többet fial, nem is beszélve a börzéken elérhető nyereségről. De akinek forintban van a pénze, s eddig csak a pesti tőzsdén játszott, az is elcsábulhatott a külföldi, főleg technológiai piacok árfolyamnyereségének láttán.
“Míg kezdetben főleg az ismert, nagy nemzetközi cégek papírjait keresték, s hosszú távú befektetésként kezelték ezt a vásárlást, addig ma egyre többen vannak, akik önállóan hozzák meg a befektetői döntéseiket, és kockázatot vállalva nagyot kaszálnak” – érzékelteti a kereslet megváltozását Montvai Péter. A Német Befektetési Rt. nemzetközi kereskedelmi igazgatója szerint az ügyfelek nagy része már nem is igényli a kereskedő tanácsait, inkább saját maga figyeli az interneten az árfolyamokat, időnként pedig olyan cégnevet mond, amelyet esetleg még a bróker sem hallott. “Valószínűleg a CNN-en vagy a CNBC-n láttak valamit, úgy gondolták, hogy jó tipp, és bevásároltak” – mondja a Nomura Értékpapír Rt. részéről Almás Attila. Praxisában számos esetben nagyon kis cégek részvényeire is volt kereslet.
ÚJ CÉLPONTOK. Sokan azonban nem csak a New York-i Nasdaq hirtelen jött emelkedésére álltak rá, hanem kihasználták a frankfurti Neuer Markt-ot is. “A blue chipeknél már alig van mozgás, nem csoda hát, ha a befektetők átnyergelnek a kisebb, high-tech papírokra” – magyarázza Székely Endre, a DH Brókerház kereskedője. Beszámol arról is, hogy több külföldi technológiai cég részvénykibocsátásában is sikeresen részt vettek, és így olyan szoftvervállalkozások papírjait értékesítették hazai befektetőknek, mint például a PC Ware és a Rücker AG.
Külön üzletággá fejlődött a külföldön is bevezetett magyar értékpapírokkal való spekulálás, illetve esetenként arbitrálás a hazai és a külföldi árfolyam között. Jellemzően a Graphisoftot említik ilyenként a kereskedők: sokan arra játszottak, hogy a magyar piacon majd szárnyalni kezd a szoftvercég árfolyama, megéri tehát a kissé illikvid frankfurti kereskedésben bevásárolni belőle. Egyesek pedig azon kasszírozhattak be tekintélyes nyereséget, hogy az internetes üzleti tervek bejelentése előtt itthon fölfüggesztett Fotex-papírokból a szünet idején is bátran vásároltak.
A bátorsághoz még egy adalék: a magyar befektetők a kockázatos kelet-európai térségben is szerencsét próbálnának. “Hiába jelezték többen is, hogy orosz, román vagy éppen horvát részvényeket is vásárolnának, mivel ezeket a piacokat kifejezetten alulértékeltnek tartják, kénytelenek vagyunk elutasítani ezeket az igényeket” – jelentette ki Szepesi László, a CA IB Rt. főosztályvezetője. Ezek ugyanis nem OECD-piacok. A kereslet nagy részét természetesen a CA IB-nél is a részvénypiac viszi el, de komoly érdeklődés mutatkozik az amerikai és a német állampapírok iránt is. Sőt, kelendőek a magyar államkötvényeknél jobb besorolást élvező vállalati kötvények is, hiszen ezekkel dollárban évi 6 százaléknál, euróban pedig 3,5 százaléknál nagyobb hozamot lehet elérni, s ez a devizabetétekkel határozottan versenyképes.
APADÓ JUTALÉKOK. Ez az üzletág hamarosan elérheti a “kritikus tömeget”, vagyis lesz annyi ügyfél, lesz akkora forgalom, hogy a tranzakciós költségek immár radikálisan csökkenjenek. A kondíciós listákat tanulmányozva persze már az egy évvel ezelőtti állapotokhoz képest is nagyot fordult a világ, hiszen jelentősen mérséklődtek a jutalékok és a minimum díjak. A helyzet azonban még most is az, hogy az ügyfélnek legalább 1,5-2,0 millió forintot kell letennie, ha labdába akar rúgni a külföldi részvénypiacon. Streitman Norbert, a ConCorde Értékpapír Rt. igazgatója úgy véli, az igazi áttöréshez az is szükséges, hogy az ügyfelek sokkal több magyar nyelvű információhoz juthassanak a külföldi piacokról és az ott jegyzett cégekről.
