Közgyűlések idején minden menedzsmentnek száimot kell adnia arról, mit végzett cégénél az elimúlt esztendőben. A befektetők ilyenkor menetrendszerűen a zsebükre gondolnak és jó esetben örömmel nyugtázzák, hogy vagyonuk jól fialt az adott részvényekben, rossz esetben pedig bánkódnak, amiért nem más társaság papírjaiban bíztak. A tőzsde nyerteseinek és veszteseinek egyaránt útmutatót adhat összeállításunk, amelyben nem minősíteni akarjuk a tőzsdei, ezen belül a BUX kosarában szereplő részvényeket, inkább azt mutatjuk be, hogy azokról a piac miként vélekedik.
“Drágaságuk”, azaz alacsony, illetve magas árazottságuk szerint a papírokat az EV/EBITDA mutató alapján csoportosíthatjuk (az ennek alapján sorba rendezett cégekről szóló elemzéseket, illetve az elmúlt 12 hónap árfolyammozgását szemléltető grafikonokat lásd az 55-58. oldalon). E hányados azt jelzi, hogy a vállalat által termelt nyereség hányszorosáért vehetik meg a befektetők a társaság papírját. Hogy elkerüljük a különböző tőkestruktúrákból származó eltéréseket, azaz figyelembe vegyük az egyes cégek eladósodottságát, a társaságok értékét a kapitalizáció és a hosszú lejáratú kötelezettségek összegeként (EV) értelmeztük. Az így kalkulált értéket a brókercégek előrejelzései alapján számított EBITDA-értékkel, azaz az üzemi eredmény és az amortizáció összegével, vagyis a vállalat működési tevékenységének eredményével osztottuk el. A mutató tartalma részben hasonlít a már jól ismert P/E-értékre (árfolyam/egy részvényre jutó eredmény), amikor a jegyzett tőkét vetik össze az adózott eredménnyel; nagy összefoglaló táblázatunk ezt az értékeket is tartalmazza. Az általánosan használt P/E-érték azért nem nyújt lehetőséget pontos összehasonlításra, mert a vállalatok pénzügyi tevékenysége, eltérő adókötelezettsége és tőkestruktúrája (azaz a hitelek aránya a saját tőkéhez) jelentősen befolyásolhatja az eredményt. Az általunk alkalmazott, adózás előtti tételeket alapul vevő számítás a vállalat részvényeinek megvásárlásával elérhető hozam reciprokát adja meg. A metódus figyelmen kívül hagyja a pénzügyi műveletek és a rendkívüli tételek eredményét, éppen ezért a szűken vett vállalati működésről ad pontosabb képet. Természetesen ez az indikátor is egy statikus érték, hiszen a piac pillanatnyi értékítéletét tükrözi.
A részvény múltbeli teljesítményéről az árfolyam alakulása ad hiteles képet, míg a társaság eredményességének változása az üzemi és az adózott eredménnyel mérhető. A legnehezebb feladat a jövőbeli kilátások felmérése. Kijelenthetjük-e, hogy egy részvény azért forog magas EV/EBITDA-értéken, mert jelentős jövőbeli növekedési potenciállal rendelkezik? Nos, ez így egyértelműen nem állítható; biztosan csak annyit mondhatunk, hogy a piac pillanatnyilag így ítéli meg a társaság kilátásait… A közeljövőre vonatkozóan talán az elemzők által közölt idei eredmény-előrejelzések igazíthatnak útba.
A jövőbeli kilátások és a jelenbeli teljesítmény jelentős eltérésére jó példa lehet az amerikai internetes szektor, ahol gyakorlatilag új mutatókat kellett kitalálni, hiszen a jelenleg veszteséget termelő vállalatok magas árfolyama a hagyományos mutatók segítségével nem értelmezhető. A fentieknek megfelelően a legmagasabb EV/EBITDA értékeket nálunk is a technológiai és gyógyszergyártó cégek (a Matáv és Synergon, illetve a Richter és az Egis) kapták. Az előbbi két cégnél a távközlési és az adatátviteli szolgáltatások nagyobb növekedési potenciálja, míg az utóbbiaknál az orosz piac talpra állásába vetett hit lehet a kedvező árazás alapja. A sereghajtók a már megállapodott vállalatok, amelyek jellemzően az idei évre várt EBITDA-érték 6-7 szeresét érik a piac értékítélete szerint. A nemzetközi trendekhez hasonlóan az olaj-, a gép- és a vegyipari, továbbá áramszolgáltató vállalatok tartoznak ebbe a csoportba. Kivételek persze akadnak; a Mezőgép a magasnak számító, 8,5-ös EV/EBITDA-mutatója az igen kedvezőnek ígérkező következő évnek szól, míg a Fotex alacsony, 5,9-es értéke mindenképpen meglepőnek mondható, különösen ha a internet felé való nyitást is figyelembe vesszük.
Három vállalatot nem tudtunk besorolni a fenti listába. A mutatót bankokra igen nehéz értelmezni. (Ez fennáll az indikátornak mind a két elemére: az EV esetében kérdéses lehet a hosszú lejáratú hitelek hozzáadása a kapitalizációhoz, az EBITDA értéknél pedig nehéz értelmezni az üzemi eredmény plusz amortizációt.) Emiatt maradt ki a rangsorból az OTP, amely egy P/E-alapon készített listán valahol az alsó középmezőnyben foglalna helyet. Az Antenna Hungária és a Prímagáz esetében az előrejelzések hiánya miatt nem tudtuk kiszámítani a rátát. –
(Az összeállításhoz a ConCorde Rt., az Erste Bank Befektetési Rt., az OTP Értékpapír Rt. és a Takarék Bróker Rt. segítségét vettük igénybe.)
