Részvényvásárlás, illetve alaptőke-emelés révén, 262 millió dollár fejében, 36,2 százalékos részesedést vásárol a Slovnaftban a Mol – hangzott el a magyar olajtársaság hétfői tájékoztatóján. Az akvizíció egyébként már hetek óta izgalomban tartja a piacot, de az erről szóló találgatások igazán lényegesen nem módosították a Mol árfolyamát, mint ahogyan a mostani hivatalos bejelentés sem. Az ügylettel kapcsolatos befektetői óvatosságra magyarázatként szolgál, hogy a Slovnaft – még a Meciar-kormány alatt pozícióba került – menedzsmentje nem élvezi a külföldi befektetők bizalmát, s a szlovák társaság a múlt évben sokak szerint a vezetésnek is felróható okokból volt veszteséges.
A Mol részesedésszerzéséig a részvények 50,64 százalékának birtokosa éppen a menedzsment vezette Slovintegra nevű cég, s a vezetéshez “közel álló” Slovbena további 5,8 százalékkal rendelkezik. A Slovnaft tulajdonosi szerkezete három lépcsőben alakul át: egy 150 millió dolláros alaptőke-emelést a részvényvásárlás követi, az utolsó elem pedig egy vételi opciós ügylet, mely 8 üzleti negyedév után hívható le, s a Slovintegra, azaz a menedzsment Slovnaft-részvényeire szól. Ez utóbbi feltételeit a két cég egyelőre nem tette közzé, de elemzők szerint kötési ára valószínűleg a jövőbeli eredménytől, illetve cash flow-tól függ. Azonban a lehívásra csak akkor kerülhet sor, ha a Mol harmadik féltől nem tudja megvásárolni a többséghez szükséges pakettet. A részvényvásárlás és az alaptőke-emelés együttes összegéből számított részvényár 36 dollár, jóval magasabb, mint az alacsony likviditás melletti aktuális tőzsdei árfolyam.
A befektetők óvatossága azért sem meglepő, mert az utóbbi időben a Mollal kapcsolatos találgatások “nem jöttek be”. Gondoljunk csak az importalapú gázárképlet bevezetésének bizonytalan idejű elhalasztására, a horvát INA céggel folyó egyesülési tárgyalásainak vegyes megítélésére és megszakadására, illetve a TVK-nál sikertelenül zárult pozíciószerzési kísérletre. E kudarcsorozat után, valamint az áprilisi közgyűlés előtt a szlovákiai tulajdonszerzés nem csak stratégiai, hanem presztízs szempontból is fontos lehetett az egy évvel ezelőtt ambiciózus program keretében a részvényesi érték folyamatos növelését meghirdető Mol menedzsmentje számára.
A vételárról szólva Míró József, a Cashline Értékpapír Rt. elemzője emlékeztetett rá, hogy az előzetes várakozásaikat körülbelül 100 millió dollárral felülmúló összeg a tőzsdei árat több mint kétszeresen meghaladó, 36 dolláros árfolyamot jelent. (Igaz a minimális tőzsdei likviditás miatt az előbbi nem sokat jelent.) Az ezzel számolt cégértéket az 1999-es könyv szerinti értékkel összevetve a Slovnaftnál 1,8-as hányadost kapunk, miközben ez a mutatószám a Mol vagy az OMV esetében mindössze 1,4 körüli. Igaz, a pénzügyi mutatók összehasonlításakor figyelembe kell venni, hogy az alaptőke-emelés következtében 150 millió dollárral javul a Slovnaft pénzügyi helyzete. Várható továbbá, hogy mind a Mol, mind a Slovnaft gazdálkodására kedvező lehet a stratégiai együttműködés, amitől Csák János, a Mol elnöke az első évben 20 millió dolláros megtakarításra számít a két cégnél.
Ha a régió térképére felrajzoljuk a meglévő olajfinomítói kapacitásokat és a benzinkúthálózatot, majd mindezt összevetjük az üzemanyag iránti kereslettel, kitűnik, hogy a Slovnaft megszerzése stratégiai kérdés a Mol számára (igaz, egyesek szerint inkább védekezésből indított “támadásról” van szó). Ugyanis a Százhalombatta, Pozsony, Schwechat háromszög csúcsainál – egymástól alig 200 kilométerre – három finomító is található, s az elemzők szerint az összes kereslethez képest 20-30 százalékkal túlméretezettek a finomítói kapacitások. A Slovnaft nemrégiben korszerűsített pozsonyi finomítójától olyan területek – Dél-Lengyelország és Csehország – érhetők el, amelyek ellátása onnan (és az OMV schwechati finomítójából) lehet a leggazdaságosabb. A lengyel olajtársaság, a PKN csak jóval messzebb, Észak-Lengyelországban rendelkezik finomítókkal, ráadásul azok kapacitása nem elegendő a teljes belföldi ellátáshoz. Pozsonyból egyébként Magyarország ellátása is megoldható, így az, hogy a Mol lett a befutó, az OMV általi fenyegetettséget is csökkenti.
A szlovák cég megszerzése mellett szólt az is, hogy finomítója és több mint 300 szlovákiai kútjának egy része korszerű, gazdaságosan üzemeltethető, ezekre az elmúlt években több mint 500 millió dollárt költött a Slovnaft, szinte kizárólag hitelből. Az árbevételének egyharmadát adó petrolkémiai üzletága azonban – Feuer Róbert, a Cashline ügyvezető igazgatója szerint – már korántsem mondható ennyire versenyképesnek. Kedvezőtlen körülmény, hogy Szlovákiában a benzin nem szabadáras termék, így az árváltozásokat egyeztetni kell a kormánnyal.
Rendeződött viszont az elemzők által a megegyezés egyik leglényegesebbnek tartott kérdése, a megállapodás alapján ugyanis a többségi részesedés megszerzéséig hátralévő 8 üzleti negyedév során a Mol jogosult jelölni az igazgatóság nyolc tagja közül négyet. A magyar tulajdonos nevezheti ki a pénzügyi, a marketing, a kiskereskedelmi, valamint a beszerzési és az információtechnológiai vezetőt. Szintén lényeges pont, hogy az igazgatóságban szavazategyenlőség esetén Slavomir Hatina elnök-vezérigazgatónak nem lesz döntő szavazata. A stratégiai szövetségesként együttműködő két cég 16,5 millió tonnát meghaladó finomítói kapacitással és több mint 700 töltőállomással vezető szerepet tölthet majd be a régióban.
A tranzakció lebonyolítására a Mol pénzügyi tanácsadója, a J. P. Morgan 300 millió dollár összegű áthidaló – egyéves futamidejű – hitelt nyújt a társaságnak. Ez Csák János szerint 40 százalékig növeli csak a társaság eladósodottságát (elemzők ennél magasabb, de még elviselhető szinten maradó hányadról beszélnek). A stratégiai együttműködésből adódó fejlesztések jelentős beruházásokat igényelnek. Csák nem zárta ki további akvizíciók lehetőségét sem. Márpedig elemzői becslések szerint a magyar társaságnál a gázüzletág idei vesztesége meghaladhatja a 25 milliárd forintot is, ami – az üzletág tavalyi 15 milliárdos negatív eredményét figyelembe véve – 40 milliárddal rontja a cash flow-t. Meglehet, éppen a Mol sikeres akvizíciója bírja rá a magyar kormányt, hogy a gázár-emelésével támogassa meg a nemzeti olajtársaságot. Ennek hiányában a Mol részvényenkénti eredménye várhatóan 400-450 forint lesz 2000-ben, hiszen az akvizíció az idei eredményt jelentősen nem befolyásolja.
