Fogyatkoznak a takarékszövetkezetek. Az mmáron negyedik éve hatályos hitelintézeti törvény nyomán 1999 végére mindössze 192 maradt az integrációba egykoron belépő 233-ból. Az ok a jogszabályban előírt, három lépcsőben teljesítendő tőkekövetelmény, amely a szövetkezetek számára az elmúlt év végére 40 millió, 2001. december 31-re 60 millió, 2003 utolsó napjára pedig 100 millió forintban határozza meg a minimálisan szükséges saját tőkét. Az első fázis lezárását követően Tóth Kálmánné, az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség (OTSZ) ügyvezető igazgatója úgy tartja: már nem valószínű, hogy a másik két határidő elkövetkeztéig ilyen mértékben zsugorodna a tagok száma. Az igazgatónő 2003 végére körülbelül 150 megmaradó takarékszövetkezettel számol.
KÉT ÚT. A törvény passzusainak megfelelendő, a kis tőkéjűek előtt két út állt: vagy önerőből, saját üzleti aktivitásukat növelve próbálnak meg jövedelmezőbbé válni, vagy összeolvadnak egyik-másik integrált társukkal. “Az OTSZ-hez tartozók körében már a hitelintézeti törvény 1997-es életbe lépését követően elvégeztünk egy felmérést – számolt be Tóth Kálmánné -, s mindegyik érintettel mérlegeltük a megoldási lehetőségeket. Majd folyamatosan figyelemmel kísértük a legfontosabb adataikat, elsősorban a teljesítményükről, tőkehelyzetükről. Szinte minden esetben az egyesülés tűnt a legjobb megoldásnak, amelyről természetesen a takarékszövetkezetek mint önálló jogi személyek döntöttek.”
Az integráció létrejöttét követően azonban egyetlen szövetkezet csődjére vagy bezárására sem került sor. A gyengélkedőket ugyanis – sajátos kórházként – szinte észrevétlenül képes helyre hozni a zömében állami kézben lévő Országos Takarékszövetkezeti Intézményvédelmi Alap (Otiva). Ezzel mintegy kettős védelmi rendszert alakítva ki a szövetkezeti ügyfelek számára, miután az integráció tagjai körében – a bankokhoz hasonlóan – egyes betétek már amúgy is védettek az Országos Betétbiztosítási Alap (OBA) jóvoltából. Az Otiva saját tőkéje jelenleg több, mint 8 milliárd forintra rúg – az 1993-as induláskor a kezdő alapot 2,7 milliárd forint erejéig az állam tette le, a takarékszövetkezetek csupán 53 millió forinttal szálltak be. Egy évvel később további 950 millió forint Phare-pénzként érkezett, akkor az Európai Unió ily formában támogatta a takarékszövetkezetek “vidék bankja” projektjét. Azóta az induló tőke kamatozott, s ahhoz újabb szövetkezeti befizetések érkeztek, de a döntő tulajdonrész ma is az államé.
Miközben a takarékszövetkezeti kör tagjait a hazai pénzügyi világ “egy kalap alá” veszi a bankokkal, azok mindenkor megőrizték sajátos szerepüket. Már csak azért is, mert résztulajdonosai csúcsbankjuknak, a Takarékbanknak. Ezt jó egy évtizeddel ezelőtt maguk a takarékszövetkezetek hívták életre, méghozzá azzal a nem titkolt szándékkal, hogy segítségével olyan szolgáltatásokkal is piacra léphessenek, amelyekre önmaguknak, elsősorban kis méretük miatt nincsenek jogosítványai.
Ám a tulajdonlás terén az állami konszolidáció jócskán átalakította a képet, miután a Takarékbank hitel- és adóskonszolidáció címén 12,7 milliárd forintos központi segítséget kapott. A mentőöv nyomán – amellyel szemben a takarékszövetkezeteknek csak 8,9 milliárd forint jutott – a csúcsbank részvényeinek 90 százaléka az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. kezébe került. S mind nyilvánvalóbbá vált, hogy az 1997-re tervezett privatizáció során a korábban megroggyant takarékszövetkezetek nem lesznek képesek döntő többségi tulajdonukat visszaszerezni a Takarékbankban. Eközben pedig a csúcsbank számára az lett a legfontosabb, hogy nyereségessé váljon, s minél jobb áron találjon gazdára. Ennek érdekében még a kereskedelmi banki tevékenység felfejlesztésétől sem riadt vissza.
KOMPROMISSZUM. A privatizációt – amelynek során a Deutsche Genossenschaftsbankból (DG Bank) és a Hungária Biztosítóból álló konzorcium a Takarékbank részvényeinek 60,98 százalékát vette meg – eladdig páratlanul magas áron, a névérték 532 százalékán, hozzávetőleg 4,4 milliárd forint értékben sikerült tető alá hozni. Az adásvételi szerződés aláírása viszont 1997 áprilisáról – éppen a Takarékbank takarékszövetkezeti ernyőbanki szerepe miatt – egészen júliusig húzódott. A DG Banknak ugyanis a privatizációs pályázat mellékleteként egy olyan szindikátusi szerződést is be kellett nyújtania az ÁPV Rt.-nek, amelyben részletesen leírta a takarékszövetkezetekkel való együttműködés formáját és feltételeit. Az ajánlat aláírásáért cserébe végül a vevő komoly kompromisszumot kötött: a szövetkezeteknek olyan szavazatelsőbbségi részvények kibocsátását garantálta, amelyek a stratégiai kérdések esetében 25 százalék plusz egy voksot biztosítanak akkor is, ha a későbbi tőkeemelések miatt az integráció tagjainak vagyoni részesedése ezen határ alá esik. Mindemellett a szövetkezetek opciós jogot is kaptak arra, hogy öt éven belül – de leghamarabb csak három és fél évvel a privatizáció időpontja után – többségi részesedést szerezhessenek a Takarékbankban, sőt, ez a határidő egy újabb szerződéssel további öt esztendővel kitolható. “A három és fél év az idén jár le, az opcióval a takarékszövetkezetek 2001-től élhetnek, s élni is kívánnak – jelezte a Figyelő kérdésére Tóth Kálmánné.
Az integrált takarékszövetkezetek reálértéken 10 százalékos tavalyi növekedése jóval – nagyságrendileg ötszörösen – meghaladta a hitelintézeti rendszerét. A tagszövetkezetek közül tavaly mindössze 4 működött veszteségesen, a többiek adózott összeredménye mintegy 2,8 milliárd forintot tett ki. Mérlegfőöszegük több mint 20 százalékkal, majdnem 64 milliárd forinttal bővült az előző évihez képest, elérve így a 374 milliárdot. Az eszközök között erőteljesen – 57 százalékkal – gyarapodtak a hitelek, azok nettó állománya megközelítette a 120 milliárd forintot. A bruttó hitelállománynak jelenleg 6,8 százalékát fedték le céltartalékkal. Külön figyelemre méltó a hitelállomány megoszlása: tavaly már második esztendeje volt magasabb a vállalkozói szektorhoz került kihelyezések mennyisége a lakosságinál. Betétállományuk ezalatt kevésbé, 21 százalékkal, valamivel 330 milliárd forint fölé nőtt. Továbbra is meghatározó maradt – mintegy 70 százalékkal – a lakossági betétek aránya, bár e kategória 10,1 százalékos növekedési üteme az elmúlt évben alacsonyabb volt a többi betétfajtánál regisztrált felfutásnál. Jelentősen duzzadt a vállalkozói és önkormányzati betétek állománya, a növekedés mértéke mindkét esetben hozzávetőleg 35 százalékosra tehető. Az integrált takarékszövetkezetek összesített saját tőkéje 15,9 százalékkal bővült, s így az év végén 25,1 milliárd forinton állt.
A Takarékbankban ma 71,95 százalékban tulajdonos DG Bank már a privatizációs szerződés megkötésekor jelezte: a fejlődéshez elengedhetetlen az informatikai rendszer mielőbbi korszerűsítése. Az új informatikai szisztémát, ma több mint 20 takarékszövet használja, s abba az év végéig további 27-30 tag kapcsolódhat be.
A Takarékbank ernyőbanki és a takarékszövetkezetek integrációs szerepköre mindenesetre folyamatosan erősödik. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a Takarékbank tavaly már csaknem teljesen túladott mintegy 20 tagú fiókhálózatán. A szövetkezetek pedig változatlanul az ország legtöbb pontján elérhető, helyi ismeretekkel bíró, egységes pénzpiaci szolgáltatást nyújtó hitelintézetek.
