Amikor 1955-ben nekiláttak a Guinness-rekordok összeállításának, a kiadóban arról folyt a leghevesebb vita, vajon az aranybibic vagy a nyírfajd a gyorsabb madár. A nevét tavaly Guinness Publishingról Guinness World Recordsra változtató cég legfrissebb “leggyűjteményében” viszont már olyan címszavakkal is találkozhatunk, mint “ölőgép” vagy a “jövő harci űrhajója”.
Voltak persze nehezebb évek is: amikor 1995-ben Chris Irwin átvette a vezetést, a rekordok tárháza a rémségek kicsiny boltjára hasonlított. A 42 fémszekrényben porosodó adatbázist például egy bolti bevásárlókocsi segítségével mozgatták. Azóta azonban a belső változtatások nyomán megháromszorozódott az addig évente 5 százalékkal csökkenő példányszám.
A rekordok közé – bár havonta közel 1800 új bejelentés érkezik – csak 4500 kerülhet be évente. A kiválasztás elsődleges szempontja a mind fiatalabbá váló olvasóközönség, a 7-15 éves fiúk megnyerése. A megújulás legfontosabb eleme azonban az 1998-ban indított Guinness-TV, amelynek főműsoridőben sugárzott adásai az Egyesült Államokban tavaly 27 százalékos nézettségi mutatókat produkáltak, heti 9,1 milliós nézőszám mellett.
A floridai Orlandóban a Guinness egy interaktív múzeumot is nyitott, amelynek fő attrakciója a történelem leggyorsabb lefolyású bokszmeccsének feelingje. Az 1946-ban megtartott mérkőzésen az egyik fél még a fogvédő gumiját igazgatta, amikor a megrendítő ütés elérte – a mérkőzés rászámolással együtt is mindössze 10,5 másodpercig tartott. –
