Egy angol hölgy lett a Levi Strauss magyarországi leányvállalatának első pénzügyi igazgatója. Nem beszélt magyarul, a munkatársai pedig nem értettek angolul. Hiába látott munkához nagy lendülettel, minden erőfeszítése ellenére sem tudott kitörni a más nyelv és kultúra miatt keletkezett elszigetelődésből. Gyakoriak voltak a félreértések. Munkatársai féltek tőle. A pénzügyi igazgatónő végül íróasztalát a könyvelési osztály közepén állította fel. Néhány nap múlva tapasztalta, hogy oldódik körülötte a légkör; lassan beindult az összecsiszolódás.
Ez a történet, amely a Személyzeti/emberi erőforrás menedzsment kézikönyvben olvasható, jól illusztrálja azt az újfajta szemléletet, amelyet a könyv is magáénak mondhat. A század elején Taylor, a tudományos menedzsment atyja még úgy vélte, az emberek racionálisak, a gazdasági érdekek vezérlik őket, fő motiválójuk a pénz. A taylori felfogás nem fordított figyelmet a dolgozók egyéniségére, érzéseire, szociális kapcsolatrendszerére, ám a század elején indított kísérletsorozat bebizonyította, hogy azok nagymértékben befolyásolják a dolgozók teljesítményét.
Persze tévedés lenne azt hinni, hogy az embereket a pénz nem érdekli, a jó ösztönzésmenedzsment gondot fordít az anyagiakra is. A könyv ezt a területet is tárgyalja, csakúgy, mint például a munkakörelemzést, a toborzást, a kiválasztást, a leépítést, valódi kézikönyvként széles körű áttekintést adva a korszerű humán erőforrás menedzsmentről.
A könyv erénye, hogy mondandóját esettanulmányokkal igyekszik alátámasztani, s minden bizonnyal nem a szerzőkön múlt, hogy ez nem mindig sikerült. A magyar cégek még mindig igen keveset engednek közölni magukról. –
