Nem volt túl jó ómen, hogy az elmúlt esztendő rögtön egy pénzintézet, a Realbank bezárásával kezdődött. A bukás kárvallottjai, mindenekelőtt a hoppon maradt kötvényesek, máig bizonytalanok, vajon mennyit láthatnak viszont befektetett forintjaikból.
Az amúgy sem fényesre sikerült 1998-as év után tavaly sem sikerült a bankszektornak igazán erőre kapni, a részben az egy évvel korábbi orosz válság elhúzódó hatása, illetve a Jugoszlávia elleni NATO-akció miatt. A rossz teljesítmény azonban nem elsősorban a nemzetközi események számlájára írható. Szinte minden szakember kettős magyarázattal szolgál. E szerint, egyfelől a kamatmarzs folyamatos zsugorodása egyértelműen megcsappantja a profitokat, másfelől, jó pár banknál egy időben, éppen tavaly “hullottak ki a szekrényekből azok a csontvázak”, amelyek tulajdonos- vagy vezetőváltás nélkül egy ideig még csendben szunnyadozhattak volna.
A negatív tendencia szinte a teljes bankszektorra igaz. Ezt bizonyítja az is, hogy a romló összeredmény mellett gyakorlatilag változatlan maradt a hitelintézetek sorrendje az egy évvel korábbi állapothoz képest. Az általunk nagybanki kategóriába sorolt, legalább 200 milliárd forintos mérlegfőösszegű intézmények száma az 1998. évi kilenchez képest 1999 végére kettővel nőtt. Újnak e körben az osztrák Raiffeisen Bank, a javarészt orosz tulajdonú Általános Értékforgalmi Bank (ÁÉB) és az amerikai Citibank tekinthető, kikerült viszont az élbolyból a Magyar Fejlesztési Bank (MFB), amely a legutóbbi összeállításunkhoz képest (Figyelő, 1999/8. szám) három hellyel esett vissza.
Stabilan tartja pozícióját az első nyolc helyezett, közülük a toronymagas listavezető OTP Bank viszont egyre inkább elhúz a többiektől. Az immár a 2 ezer milliárd forintos mérlegfőösszeg felé közelítő hitelintézet – nem kis mértékben széles ügyfélköréből, kiterjedt fiókhálózatából, no meg tőkeerejéből adódóan – tényleg univerzális szolgáltatási palettával bír. Csak halkan jegyezzük meg, hogy a legnagyobb hazai bank eredménynövekedési dinamikája is csökkent némileg. Míg 1997-ről 1998-ra nominálisan több mint 36 százalékkal növelte adózott eredményét, egy évre rá “csupán” 32,7 százalékkal, amit egyébként az elemzők is csalódottan fogadtak. Persze a legtöbb bank ezeket a mutatókat is megirigyelhetné.
A nagyok után következő, 100 és 200 milliárd forint közötti mérlegfőösszegű, középkategóriájú intézmények közé – hasonlóan 1998-hoz – heten tartoznak. Igazán új tagnak e kategóriában azonban csak a lecsúszó MFB számít, hiszen a másik kettőt, a német Commerzbank és a holland ING honi érdekeltségeit már tavalyi összeállításunkban is e körbe soroltuk – akkor azonban, adatok híján, csupán becsült számok alapján.
A kicsik – vagyis a 100 milliárd forint alattiak – mezőnye nem sokat változott, igaz, a szekción belül látványosan előbbre lépett az osztrák Volksbank és a német Deutsche Bank itteni leánybankja, miközben valamelyest hátrébb szorult a francia Credit Lyonnais-é. A honi bankok teljes listájáról 1999-ben négy név tűnt el: a Realbank és a Kvantumbank bezárt, az Európai Kereskedelmi Bank beolvadt a Citibankba, míg a Polgári Kereskedelmi Bank (PKB) még tavaly ősszel elkezdte integrálódását a Postabankba. A PKB-nál megmaradt üzletágnak már csak a hajdani Pénzintézeti Központ speciális konstrukciói – a nyugdíjukat külföldről kapó ügyfelek – számítanak, s jelenleg folyik az úgynevezett tömeghitelek átadása. Új szereplő ezzel szemben az 1999-cel első teljes üzleti évét záró, deklaráltan szektorsemleges francia Société Générale Hungária Bank. Ez leginkább a hazai közepes vállalatokra fókuszál, ám természetesen előszeretettel fogadja be a magyarországi francia érdekeltségű cégeket, illetve a más országokban már anyabankja ügyfelei közt tudott nemzetközi vállalatok itteni leánycégeit.
Talán első ránézésre meglepő a bankszektor 1999-es évét a megelőzőnél gyengébbnek minősíteni, hiszen – leszámítva azokat, amelyek nem adtak adatokat – pontosan ugyanannyian, tizenegyen produkáltak negatív eredményt, mint tavaly. A számaikat egyelőre titkolók közül az ING Bankról azonban a piaci hírek alapján már szintén tudni lehet, hogy ráfizetésesen működött. Ami viszont 1999 kapcsán szembeötlőbb, az a veszteségek mértéke. Igaz, 1998-ban ott volt a Postabank a maga kirívó – a hivatalos közlések szerint 133 milliárd forintos, de sokak által ennél kisebbnek tartott – mínuszával, s akkor hátulról a második az MFB volt, amelynek tavalyi számairól még semmi hír. Az viszont tény, hogy 1999-ben a Kereskedelmi és Hitelbank (K&H) bőven megkétszerezte, az ABN Amro pedig megháromszorozta egy évvel azelőtti veszteségét. Továbbá tizenkét hónap leforgása alatt, a korábbi néhány százmilliós pozitívumból mínuszba fordult két tőzsdei jegyzésű pénzintézet eredménye is: az olasz érdekeltségű Inter-Európa Banké (IEB) és az állami tulajdonú Konzumbanké. A veszteségek okaként a K&H-nél, az IEB-nél és a Konzumbanknál főként a megemelt céltartalékolást hozzák fel, az ABN Amro emellett nagy értékű beruházásait is felsorakoztatta a bizonyítvány magyarázásakor.
Az eddigi tendenciák alapján talán nem tűnik merésznek az a jóslat, hogy a 2000. évi banki toplistának még kevesebb sora lesz. Ilyen irányban hat a nemzetközi porondon zajló koncentrációs folyamat is, hiszen a külföldi tulajdonos intézmények egyesülése a hazai mezőnyt sem hagyja érintetlenül.
