magyarországi érdekeltségeinél már régóta mondogatják, hogy az elmúlt egy évben semmi lényeges nem történt, nincs alapja azoknak a prognózisoknak, amelyek a nyereség hazautalásának drasztikus csökkenését jelzik. Márpedig a folyó fizetési mérleg tavalyi zárásakor nem elhanyagolható profitkivonást mutattak ki a szakértők.
Pánikra azonban semmi ok: aki befektet, az nyereséget is szeretne látni. Sőt, az lenne aggasztó, ha a fizetési mérleg ugyan csupán 1,5 milliárd dollár körüli hiánnyal zárna, viszont a multik egy szólamban veszteséges működésről panaszkodnának és nem volna profit, amit átcsoportosíthatnának, hanem nemes egyszerűséggel továbbállnának.
A transznacionális vállalatok befektetései óriási előnyt jelentenek a magyar gazdaságnak. Ma már nem is elsősorban azért, mert az így beáramló tőke segítségével javulnak a mérlegadatok. Sokkal nagyobb a jelentősége annak, hogy míg a környező országokban a gazdaságpolitika a régi struktúrák átmentésével volt elfoglalva, s ennek jegyében komoly akadályokat görgetett a külföldi tőke beáramlásának útjába, addig Magyarország kitárta kapuit.
A termelőeszközök leszerelése és elszállítása csak logisztikai feladat volna, bár ennek veszélye most nálunk csekély. Az idehozott know-how-t pedig gyakorlatilag nem lehet kivonni. A cél tehát nem lehet kétséges: a multik számára olyan feltételeket kell teremteni, hogy egyre értékesebb szakembereket képezzenek ki, egyre összetettebb tevékenységet folytassanak Magyarországon. Akkor jószerivel “röghöz lesznek kötve”. S bár a profitjukat hazautalják majd akkor is, ez senki számára nem okoz majd problémát. –
