A személyi jövedelemadó törvény osztaléknak minősíti annak a vagyoni értéknek egy részét, amelyet a társas vállalkozás magánszemély tagja (részvényese, alapítója), tulajdonosa akár a jegyzett tőke emelésével, akár az értékpapír névértékének emelésével szerzett meg. Egyrészt arról a részről van szó, amelyik a jegyzett tőkén felüli saját vagyonból származik, másfelől osztaléknak számít az ily módon kibocsátott dolgozói részvény, illetve dolgozói üzletrész formájában megszerzett jövedelem is. A törvény – igazodva a kétlépcsős osztalékadóhoz – a kétféle módon keletkezett jövedelem után eltérő mértékű adót állapít meg. Az elsőként említett esetben az adó 20 százalék, amelyet a kifizető von le a legközelebbi alkalommal kifizetett adóköteles jövedelemből. Ha ez nem lehetséges, mert például a társas vállalkozástól a magánszemély nem kap adóköteles jövedelmet, akkor a kifizető igazolása alapján a bevallás és az adó megfizetése is az érintettre hárul. A második esetben, amikor a tőkeemelés dolgozói részvény, illetve üzletrész kibocsátásával valósul meg, a keletkező jövedelem után 35 százalék osztalékadót kell fizetni, az előbbihez hasonló módon.
A társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerint osztalék egyebek között a belföldi vagy külföldi jogi személy – társas vállalkozás – adózott eredményéből a tag (részvényes, alapító) részesedése is, mely után az abban részesülőnek 20 százalék adót kell fizetni. Ez nem vonatkozik azokra, akik a társasági adófizetés szempontjából belföldinek minősülnek. Így az adófizetés alól a belföldi illetékességű gazdálkodó akkor is mentesül, ha az adózott eredményt a jegyzett tőke növelésére költi. A külföldi vállalkozásnak viszont meg kell fizetnie a 20 százalékot, kivéve például akkor, ha osztalékát egy már működő belföldi cég jegyzett tőkéjének az emelésére fordítja, vagy egy újonnan alakuló gazdasági társaság, szövetkezet alapításában vesz részt. –
