A napfény íze, Szabó István legújabb filmje január 27-e óta látható a hazai mozikban. A kanadai filmes cégek és Robert Lantos producer közreműködésével készült alkotás nemrégiben három Európai Filmdíjat is kapott Berlinben az Európai Filmakadémiától. Ezek egyikének tulajdonosa Koltai Lajos operatőr, akivel a magyar filmipar állapotáról beszélgettünk.
– A szakma közkedvelt “Sutyija” sokat dolgozik külföldön, az úgynevezett “finom” filmek képi mesterének tartják a tengerentúlon is. Ugyanakkor a berlini díjátadáson és itthon is megragad minden alkalmat arra, hogy felhívja a figyelmet az amerikai filmdömping veszélyeire. Ennyire rossz a helyzet?
– Az európai, és ezen belül a magyar filmet nem az alkotóktól, hanem az amerikai forgalmazók dömpingjétől kell megvédeni. Amerikában ott tartunk ugyanis, hogy már nem a producer az isten, aki adott esetben konfrontál a művészekkel, hanem a forgalmazók. Ezek a cégek forgatás közben már hatáselemzést végeznek, tesztelik a közönséget, s ha úgy ítélik meg, beleszólnak a sztori végkifejletébe is, vagy újraforgattatnak bizonyos részeket. A terjesztés itthon még nem ennyire mindenható, de a fiatal filmesek egy része – szerintem hibásan – megpróbál elébe menni ennek a folyamatnak azzal, hogy amerikai típusú, bármi áron eladható filmeket igyekszik csinálni. Az utánzás azonban összemossa a tehetségeket, arról nem beszélve, hogy meg kellene például tanulni úgy forgatókönyvet írni, ahogyan az a tengerentúlon megy. Azaz vissza kellene térnünk abba a világba, ahol otthonosan mozgunk. Ez pedig a szerzői filmek világa.
– A magyar film hőskorában ez nem volt gond.
– Valóban, ám hozzá kell tennem, hogy könnyebb dolgunk volt, hiszen akkor az emberek azért a politizálásért mentek moziba, ami a jól odamondogatásban merült ki. Ennek elmúltával a hazai filmgyártás nagyon nehezen találja meg a hangját és azt a minőséget, amit például a jó amerikai film képvisel. Ez azonban, a közhiedelemmel ellentétben, csak részben pénzkérdés. Nem a pénz kevés, hanem a keveset használják fel gazdaságtalanul.
– Egy olyan szakmai díj, mint a berlini, növelheti a keresletet a magyar filmesek iránt?
– Feltétlenül. Szabó Istvánnal ezt maradéktalanul ki is aknázzuk, lehetőség szerint idehozzuk a forgatásokat, s nem csak azért, mert így takarékosabb lehet a büdzsé, hanem mert itt még mindig nagyon sok jó szakember dolgozik a filmiparban.
– Ennek tükrében, mennyibe került A napfény íze?
– Nem az összköltségvetést mondom, mert azokban benne van a terjesztői, promóciós pénzektől kezdve minden. A film alkotói létrehozása 5 millió dollárba került. Jellemző, hogy ez az összeg az Oscar-díjas Mefisztó esetében nem érte el az 1 millió német márkát.
– Sokan úgy tartják: A napfény íze is Oscar-várományos.
– Lehetséges, de nem az idén. A Paramount nyáron kezdi forgalmazni az Egyesült Államokban, s ha a film eleget tesz a jelölés feltételeinek – többek között folyamatosan egy hétig műsoron tartják az ottani mozikban -, akkor elvileg nincs akadálya, hogy felkerüljön az akadémia listájára. –
