Egymást érik a bankok a kicsiny Luxemiburg parányi fővárosának főutcájában, ahol csaknem 200 európai pénzintézet képviselteti magát. A befektetési alapok kínálatában tobzódni lehet, köszönhetően a rendkívül liberális, befektetésbarát környezetnek. Bár Magyarország aligha lesz az off-shore befektetési alapkezelők paradicsoma, most a hazai piacon is olyan szabályozásbeli változások készülődnek, amelyekkel magunkra vonhatjuk Európa figyelmét. A devizajogszabályok december 21-én jóváhagyott módosítása értelmében ez év közepétől külföldi befektetési alapok is megjelenhetnek Magyarországon.
OSTROM ALATT. Emlékezetes az a közel egy éve kelt határozat, amellyel a jegybank megakadályozta az OTP Bróker és a brit illetőségű Templeton alapkezelő szövetségét, s a magyar piac érdekeire hivatkozva útját állta annak a befektetésialap-csomagnak, amellyel a Templeton megcélozta az itteni befektetőket. Ám a hatóságok egyre nagyobb nyomásnak voltak kitéve a külföldi alapkezelők részéről, s egy korábbi kötelezettségvállalás alapján a 2000. évi határidő is szorongatta őket, hogy kaput nyissanak végre az OECD-országok papírjai előtt. Emellett több brókercégnél is elmondták: naponta ostromolják őket a külföldi “kollégák”, illetve tanácsadó cégek, hogy a legális kiskapukon átkacskaringózva behozhassák ide alapjaikat. Külföldi papírokhoz ugyanis – legális kerülőutakon – mintegy három éve már itt is hozzájuthat a befektető, ám mindössze öt olyan brókercég van, amely hajlandó vállalni az ezzel járó tortúrát, például a külföldi tanácsadó kötelező közbeiktatását. A piac azonban szépen gyarapodott az elmúlt három évben, az érintett öt brókercég eddig mintegy 20 milliárd forintot fektetett be devizaalapokba.
A devizajogszabályok változásai megszüntetik majd a kényszermegoldásokat a külföldiek számára, szélesre tárva a kaput mindazon alapok előtt, amelyek olyan hosszú lejáratú kötvényeket és részvényeket kínálnak, amelyeknek első forgalomba hozatala és kezelője is az OECD-országok valamelyikéhez köthető.
A magyar alapkezelők korántsem fogadják lelkesedéssel az új helyzetet. Érzéseik felemásak, s egyenlő esélyeket biztosító jogharmonizációért kiáltanak, mondván: a hazai szabályozás összehasonlíthatatlanul szigorúbb az Európában szokásos reguláknál, ami a belföldi szereplőket ledolgozhatatlannak tűnő versenyhátrányba taszítja. Kifogásolják, hogy olyan piac van kialakulóban, ahol a különböző szereplőknek gyökeresen eltérő szabályokhoz kell majd igazodniuk. A nyitást ők a jogszabályok tökéletes összecsiszolásával kötnék össze, aminek révén a piac valamennyi szereplője azonos eséllyel indulhat és hasonló elbánásban részesülhet.
Lőrincz Benedek, a befektetési alapokról szóló új törvény előkészítő bizottságának vezetője szerint az ominózus kormányrendelet amellett, hogy egy eddig problémamentesen működő szakma hátbatámadását jelenti, alkotmányossági kérdéseket is felvet. Élesen bírálja, hogy az új kormányhatározatról ők már csak az elfogadást követően értesültek, akkor is kerülőutakon. Így esély sincs arra, hogy azonos szellemben foganjon meg a hazai alapok működését szabályozó új törvény és a külföldi alapokat beengedő friss kormányhatározat.
A jelenlegi vegyes adottságú mezőnyben a hazai alapkezelők furcsa erőpróbának vannak kitéve, például a hozamok küzdelmében. A magyar piac sajátossága, hogy van néhány olyan húzóerejű részvény, amely egy-egy portfólió hozamát jelentősen megemelhetné – ha domináns lehetne -, ám az itthoni regula szerint egyetlen papír részesedése sem kúszhat a bűvös 5 százalék felé. Ezt a szabályt egy külföldi alapkezelő könnyűszerrel kikerülheti, ha magyarországi papírokba fektet, mert rá az európai szabályok vonatkoznak, ahol is a legszigorúbb korlát 10 százalék. De léteznek alapok Angliában, Amerikában, Luxemburgban, amelyek mindenféle kötöttségtől mentesek. A hazai befektetési alapok más tekintetben is szigorúbb szabályozás alá esnek, mint uniós társaik. Például nálunk a nyíltvégű alapoknak tőkéjük legalább 15 százalékát likvid eszközökben kell tartaniuk, s hitelt sem vehetnek fel.
A jegybanknál nem osztják a szakma aggodalmát. Mint azt Balázs Ágnes elnöki tanácsadó elmondta, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) a devizajogszabály kidolgozásáért felelős, nem közvetlen feladata a befektetési alapok körültekintő szabályozása. De a devizajogszabályok módosításakor a társelőterjesztő Pénzügyminisztériummal együtt éppen azért javasolták a határozat júliusi életbelépését, mert addigra lehetővé válik a befektetési alapokat érintő egyéb szabályok módosítása, amely ezeket a hátrányokat lemorzsolja. Egyébként pedig az Európai Unióban (EU) sem egységes a szabályozás, és feltehetően az ottani alapkezelők is a szigorúbb felől az enyhébb felé történő elmozdulást szorgalmazzák.
Az itthoni szabályozás várhatóan valóban sokkal közelebb kerül majd az EU-normákhoz. Mint Lőrincz Benedek elmondta, a törvényelőkészítők szándékai szerint a magyar alapok működésének feltételei az úgynevezett UCIT alapokéhoz hasonulnak, amelyek ugyan kontrolláltak, de a jelenlegi hazainál lényegesen enyhébb szabályok szerint. Ám – amint azt a Befektetési Alapkezelők Magyarországi Szövetségének (Bamosz) elnöke, Fatér Gyula megfogalmazta – semmiféle garanciát nem látnak arra, hogy a magyar piactól távol maradjanak a teljesen liberális befektetési politikával dolgozó alapkezelők termékei is. Azokkal pedig egyetlen módon lehet versenyre kelni: ha a magyar cégek is leányvállalatot alapítanak például Luxemburgban, hogy az ottani “szokásoknak” megfelelően, kötöttségektől mentes portfóliójú alapokat állíthassanak össze, amelyeket aztán itthon kínálhatnak – a hazai szabályok alól felmentett külföldiként.
Lőrincz Benedek ennél is súlyosabb következményekkel számol. Szerinte a külföldi alapok arra kapnak esélyt e kormányhatározattal, hogy a befektetési alapok teljes magyar – 448 milliárd forintos – piacát uralják. Nagyobb tőkeerejüknél fogva ugyanis a termékek reklámozásába is sokkal több pénzt tudnak ölni, mint a magyar versenytársak, és az már csak hab a tortán, hogy ismert nevükkel számos ügyfelet “rabolhatnak el” az egyébként hasonló kvalitású hazai alapkezelőktől. Lőrincz biztosra veszi, hogy a külföldiek porondra lépésével a hazai alapok külföldi invesztíciókat takaró befektetési jegyei pillanatok alatt eltűnnek a piacról, de hosszabb távon a külhoni alapkezelők a magyarországi befektetésekben is erős hídfőállásokat építhetnek ki.
A jegybankban az alapkezelők aggodalmaira reagálva úgy nyilatkoztak, hogy a devizajogszabályok általában nem a szolgáltatók, hanem a befektetők oldaláról közelítve szabnak korlátokat. Egyidejűleg azt is elmondták azonban, hogy a külföldi eszközportfólió kialakításának jelenlegi akadályait készek elhárítani jogszabály-módosítással, valamint az engedélyezési politika eszközével. Az új helyzet – szerintük – így vélhetően nem okoz versenyhátrányt a belföldi alapkezelőknek.
FÉLTIK A HÍRNEVET. Az esélyegyenlőtlenség sérelmezése mellett a hazaiak másik fő félelme, hogy a szakma elveszítheti jó hírnevét. A liberális brit szabályok mellett működő Morgan Grenfell három évvel ezelőtti – mintegy félmilliárd angol fontot felemésztő – bukásának az egész nemzetközi pénzvilágban komoly visszhangja volt. Mint a Bamosz elnöke emlékeztet rá, nálunk a befektetési alapkezelők működését – az erős hatósági kontroll miatt – eddig, a Globex-ügyet leszámítva, nem tarkították botrányok, ám e piacra az év derekától olyan külföldi cégek is betehetik a lábukat, amelyek csak minimális ellenőrzés alatt állnak, nem ismerik a napi jelentési kötelezettséget, a szigorú számviteli kötöttségeket és a független letétkezelők kötelező közbeiktatását. A jegybank illetékesei úgy vélik, túlzott ez az aggodalom, mert az alapok deklarált befektetési politikáját a kinti hatóságok is ellenőrzés alatt tartják, ami szerintük kellő visszatartó erőt jelenthet a visszaélésekkel szemben.
A legfőbb sérelem, hogy a kapu csak egy irányba nyílik: míg a külföldi alapok eláraszthatják a magyar piacot, ennek a fordítottja lehetetlen. Bár vitathatatlan, hogy a befektetési alapok rendkívül dinamikusan növekvő európai piacán – ahol 1990-ben még csak 557 milliárd eurónak megfelelő összeget, tavaly pedig már szeptember végéig 2622 milliárd eurót fektettek be – akadna még hely bőven a magyar papírok számára is, ám ezt a hatályos törvények tiltják. A hazai alapkezelők így elesnek attól a lehetőségtől, hogy külföldön tőkét gyűjtsenek, ami tovább növeli versenyhátrányukat az amúgy is jóval méretesebb külső konkurensekkel szemben.
Ám vannak a szakmának olyan képviselői is, akik úgy tartják: nem eszik olyan forrón a kását. Elemzők szerint a befektetési alapok magyarországi piaca legalább kétszeresére bővül a következő években, s többek abban reménykednek, hogy a külföldiek reklámra költött forintjaiból a magyar alapok is profitálnak majd. A hírverésnek köszönhetően remélhetőleg jócskán megnő majd e befektetési forma ismertsége, ami a hazai befektetési jegyek forgalmára is jótékony hatással lehet.
