Hajnali hármat üt az óra a németországi egyetemi kisvárosban, Paderbornban. Az IBM stuttgarti központjának szakemberei számítógépőrültekre vadásznak a Computer Nacht elnevezésű, éjszakai fesztivállal egybekötött kereskedelmi bemutatón. A fáradt szemű vállalati vezetők – nem törődve a kései időponttal és a hip-hop zene állandó dübörgésével – a cégnél elérhető karrierlehetőségeket ecsetelik a diákoknak.
Nyugat-Európában manapság óriási hiány mutatkozik szakképzett számítógépes szakemberekből. Nem véletlen, hogy tucatnyi társaság – köztük a Deutsche Telekom, a Hewlett-Packard és a Dresdner Bank – jelent meg az említett decemberi eseményen. Az okot nem nehéz kitalálni. Az International Data Corporation (IDC) előrejelzése szerint az idén az információs technológiai (IT) ágazatban Európa nyugati felén nem kevesebb mint 1,3 millió munkahely marad betöltetlenül. Ez is közrejátszik abban, hogy tavaly ezen a területen átlagosan 6-8 százalékkal – a más szakmákban regisztrált ráta kétszeresével – nőtt az alkalmazottak bére. A leginkább keresett IT-szakemberek fizetése pedig 12 százalékkal gyarapodott. A megindult európai konjunktúra következtében immár nem csak az informatikusok iránt mutatkozik nagy kereslet. Európa-szerte a legkülönfélébb állásokat kínálják: Frankfurtban egyebek mellett pénzügyi szakértőket, Amszterdamban építőipari szakmunkásokat, míg Londonban buszsofőröket foglalkoztatnának.
ELTÉRŐ RÁTÁK. A munkaerőhiány az Egyesült Államokban nem okoz meglepetést, mivel a tengerentúlon ezt a gazdasági növekedés melléktermékének tekintik. Elgondolkodtató különbség viszont az ó- és az újvilág között, hogy a munkanélküliségi ráta az Európai Unióban (EU) 10, míg az Egyesült Államokban csak 4,1 százalékos. Jól jellemzi az öreg kontinensen uralkodó állapotokat, hogy a londoni Heathrow repülőtérre a közel teljes helyi foglalkoztatottság miatt Franciaországból szerződtetnek biztonsági őröket, miközben Nyugat-Európában 15,4 millióan vannak állás nélkül. Európában a szakképzettség és a nyelvtudás hiánya okoz gondot, ráadásul a jelenleg működő rendszer nem ösztönzi az alkalmazottakat a munkahely- vagy a szakmaváltoztatásra. A munkaerő-piaci kereslet és kínálat így általában nem találkozik. Ez a súlyos szerkezeti probléma az európai fejlődés megtorpanásával fenyeget, és veszélyezteti az áttérést az információs gazdaságra. “Az új technológiák alkalmazását a hiányzó emberi erőforrások miatt kell késleltetni” – figyelmeztet Bernard Vergnes, a Microsoft európai, közel-keleti és ázsiai regionális elnöke.
HULLÁMZÓ HÁLÓ. A legnagyobb hiányt az IT-szakemberek piacán regisztrálják: az öreg kontinensen kevés a szoftvertervező és -eladó, a programozó, valamint a vállalati hálózatokat üzemeltető rendszergazda. Belőlük évek óta kevesebb van a kelleténél, ráadásul az internet és a hálózati alkalmazások terjedésével a helyzet romlik. “Az IT-sek megszerzéséért üzleti partnereinkkel és termékeink végfelhasználóival egyaránt meg kell küzdenünk – szögezi le Mike Couzens, a havonta 150 új alkalmazottat foglalkoztató Cisco Systems Inc. európai marketingigazgatója -, s ez mindenki számára nehéz feladat.”
Az IDC felmérése szerint csak Németországban 300 ezer jól fizető IT-álláshely áll betöltetlenül, jóllehet a munkanélküliségi ráta eléri a 9,1 százalékot (ami 4 millió főt jelent). A helyzet annyira kétségbeejtő, hogy az IBM németországi cége 4200 dollárnak megfelelő összeget fizet azoknak az alkalmazottainak, akik szakképzett dolgozót visznek a céghez. A vállalat 1999-ben 2500 új dolgozót vett fel, és ugyanennyit tervez munkába állítani az idén is.
Az internet őrületébe zuhant Nagy-Britanniában a mindössze egy-két éves gyakorlattal rendelkező hálózati szakemberek 64 ezer dollárt is megkereshetnek évente. Ez 20 százalékos emelkedést jelent az egy évvel ezelőtti, ugyanezért a munkáért adott átlagos fizetési szinthez képest. A közepes szintű operációs rendszereket tervezők bére pedig 10-12 százalékkal nőtt egy év alatt – derül ki a Towers Perrin humán erőforrás-tanácsadó cég tájékoztatójából. Javadalmazásuk ezzel – bónuszok nélkül – eléri az évi 120 ezer dollárt.
Az európai technológiai társaságoknak természetesen nem csak a szoftverek írásához és a weboldalak létrehozásához értő alkalmazottakra van szükségük. Ennél fontosabb, hogy olyan szakembereket találjanak, akik képesek együtt dolgozni más kultúrákból származó munkatársakkal, egyszersmind birtokában vannak a kommunikációs és a marketingtudásnak. A cégek azért hibáztatják az európai egyetemeket, mert az utóbbiak az oktatásban túl nagy hangsúlyt fektetnek a műszaki-technikai ismeretek elsajátítására, viszont kevesebbet az üzleti magatartással kapcsolatos tudnivalók átadására. “Azt sehol sem tanítják, miként kell a vásárlóval jó kapcsolatot kialakítani” – panaszkodik Horst Nebgen, a Novell szoftvercég német részlegének vezérigazgatója.
Más ágazatokban ugyanez a helyzet. A német Lufthansa hirdetései az utóbbi időben megszaporodtak; így kívánnak betölteni 2 ezer, jórészt légiutas-kísérői álláshelyet. Jóllehet van elég jelentkező, közülük sokan mégsem rendelkeznek a szükséges tudással, például nem beszélnek jól angolul, és a munkához való hozzáállásuk sem elég pozitív.
A munkaerőhiány hatványozottan jelentkezik Hollandiában és Nagy-Britanniában: ezekben az országokban a munkanélküliségi ráta az Egyesült Államokéval megegyező értéket mutat, vagy annál is alacsonyabb. Ez oda vezetett, hogy ma már a kékgallérosokból – például az építőipari munkásokból – is kevés van a piacon. A holland United Pan-Europe Communications (UPC) távközlési szolgáltató 30 millió dollárba kerülő digitális médiaközpontjának átadása például azért késik két hónapot, mert a cég nem tudott felvenni elegendő villanyszerelőt. “Egyszerűen nem találunk munkásokat” – jelentette ki Craig D. Bury, a UPC tervezési és technológiai igazgatója.
Ez persze nem is csoda, ha figyelembe vesszük a 3 százalékos holland munkanélküliségi mutatót. Adódik a kérdés: miért nem jönnek a vendégmunkások Németország keleti tartományaiból, ahol az elmúlt évben az építőipari alkalmazottak iránti kereslet 14 százalékkal esett vissza, s az átlagos munkanélküliségi ráta 18,3 százalékot tett ki. A válasz: a munkásokat kevéssé ösztönzik a külföldi munkavállalásra. Ennek egyik oka, hogy a német állástalanoknak járó segély az eredeti nettó bér 67 százalékát is elérheti. Ezeket a járulékokat meghatározatlan ideig folyósítják, így nem csoda, hogy az alkalmazottak nem szeretnének elköltözni, vagy új szakmában elhelyezkedni.
Mindazonáltal egyes jelek arra utalnak, hogy az európai munkaerőpiac kezd rugalmasabbá válni. Ezt mutatja, hogy amikor a London United Busways nem talált elegendő gépjárművezetőt (Nagy-Britanniában 5,9 százalékra rúg a munkanélküliség), Franciaországból (ahol az állástalansági mutató 10,6 százalékot tesz ki) vett fel sofőröket. A 60 francia autóbuszvezető a kiképzés során intenzív angolnyelv-tanfolyamon vett részt.
DOT.COM-LÁZ. Ugyancsak biztató hír, hogy a fiatal európaiakat – amerikai kortársaikhoz hasonlóan – kezdi elkapni az úgynevezett dot.com-láz. Ez a szárnyaikat bontogató vállalkozásoknál való munkavállalási kedv jelentkezésében érhető tetten. “Az induláshoz igen nehéz megtalálni a műszaki-technikai személyzetet” – állapítja meg Laurent Coppieter, a belga Rent-a-holiday.com társ-vezérigazgatója. “Amint az emberek tapasztalják a dot.com cégek előretörését, a helyzet javul.” Belgium és más országok csökkentik az adóterheket, ezzel is elősegítve a munkavállalók számára a vállalati részvénycsomag megszerzését. A változtatások következtében még a hagyományos szemléletű, rugalmatlan állástalanok egy része is átképzi magát IT-szakemberré. A Microsoft – állítása szerint – 10 ezer, jelenleg állástalan európait iskolázott be, együttműködve az érintett önkormányzatokkal. Az átképzettek 90 százaléka számítógép-használatot igénylő munkakörben helyezkedett el.
Vannak, akik kifejezetten vágynak az átképzésre. Ulrich Freund 53 éves drezdai mérnök például kétszer módosított pályát, mivel az államszocializmus bukásával elvesztette állását egy optikai berendezéseket gyártó cégnél. Miután az újabb, ezúttal építőipari munkahelyét is felszámolták, az ismét munkanélkülivé vált Feund immár azt mondja: majdnem mindent elvállalna, csak ne kelljen otthon ülnie. “Nem szívesen, de ha más nem adódik, még taxisofőrnek is elmegyek” – hangoztatja.
Ezek a példák egyelőre mégis kivételek. Sok európai állam ugyanis leragadt egy idejétmúlt gazdasági modellnél. A német kormány például állami támogatásokkal segíti a nagyvállalatokat, miközben magas adókkal fojtja meg az induló vállalkozásokat. Az állástalan vallon acélipari munkások pedig visszautasítják az ország másik, flamand részébe szóló, ingázással járó ajánlatokat. Amíg ez a mentalitás nem változik, Európába aligha köszönt be az új gazdaság kora.
