Kétségbeesett, az események felkészülésnek álcázott feltartóztatása az egyik oldalon, felfokozott várakozás a másikon. Így fest manapság az osztrák árampiac, amelyen az európai uniós (EU) irányelvek átvétele nyomán februártól életbe lépett a liberalizáció első szakasza. Ez az évente minimum 40 gigawattórát fogyasztó üzemek számára teszi lehetővé, hogy a nekik legkedvezőbb ajánlatot tevő szolgáltatótól vegyék az áramot – jelenleg 75 cég tud élni a lehetőséggel. Egyelőre tehát csak e nagyfelhasználói körnek származik ebből előnye, de 2003-ban a magánháztartások is kevesebbet fizetnek majd az áramért.
EGYENLŐ ELBÁNÁS. Az új szabályozás nem tesz különbséget külföldi és belföldi szolgáltató között – s ezzel máris felborult az eddig szigorúan tartományi alapon szabályozott osztrák energetikai piac. A regionális hatáskörű szolgáltatók határaikat eddig csak annyiban léphették át, amennyiben egymásnál részesedést szereztek. Mindannyiuk felett állt a Verbund Gesellschaft, amely eddig egyedüli áramimportőrként a külföldi energiával ellátta a tartományi szolgáltatókat, emellett közvetlenül is kiszolgálhatott nagyfogyasztókat. Mindenképpen a Verbund került a legnehezebb helyzetbe az első fázisban, hiszen már most is kénytelen megosztani a külföldi hozzáférhetőséget éppen legjobb vevőivel, a nagyokkal. Jövő februártól a 75-ös kör tovább bővül, s mire 2003-ban a harmadik, 9 gigawattórás küszöbű szakasz megkezdődik, mintegy 200 fogyasztó reménykedhet a tarifa 20-30 százalékos csökkenésében. Ha a liberalizáció Ausztriában is eléri a Nagy-Britanniában vagy a skandináv országokban már létező szintet, az a gazdaságkutatók számításai szerint 15 milliárd schillinges bevételcsökkenést okozna a szolgáltatóknak.
Ausztriában reális az esélye annak, hogy az árampiac nagyrészt külföldi befolyás alá kerül. Elsősorban a határon túl ugrásra készen álló németek csábító ajánlataira és a franciák ügyes helyezkedésére lehet számítani. A Bayernwerk máris létrehozta ausztriai leányvállalatát; a francia EdF már két éve részesedést vásárolt a stájerországi energiaszolgáltatóban; a legnagyobb német áramtermelő, az RWE pedig alkalmi szövetségeket köt osztrák cégekkel, s így vesz részt pályázatokon.
A színfalak mögött a szolgáltatók, a minél jobb feltételekért és a túlélésért küzdve, megpróbálnak egymással fuzionálni, amit persze beárnyékol a párhuzamosan egymás ellen folytatott konkurenciaharc. A fogyasztó számára kétségkívül legrokonszenvesebb harci módszer a tarifacsökkentés, amivel a szolgáltatók korábbi, területi alapon hozzájuk tartozó vevőkörük hűségének reményében már most sem fukarkodnak. Burgenlandban a nyár óta 7 százalékkal, Felső-Ausztriában 10 százalékkal ment le az ár, s ma már Karintiában is olcsóbb az áram a korábbinál, ahol a parlamenti választások során ez értékes voksokat hozott Jörg Haidernek.
A gazdaságkutatók az eddigi fejleményeket összességében vizsgálva nem hallgatják el, hogy a lakossági fogyasztók, akik többségükben egyben munkavállalók is, lényegében elvesztik a réven, amit nyernek a vámon. Az összevonások, ésszerűsítések – amelyek egyelőre valóban megfelelő tartalékot jelentenek a bevételkiesés kigazdálkodására -, egyben munkahelyek megszüntetésével járnak, s ezzel az áramfogyasztók “magánpénzügyi” helyzetének romlását idézik elő.
A szakértők figyelmeztetnek a túlzott tarifacsökkenés veszélyeire is. Ha például a magánfogyasztók hirtelen kifizetődőnek találnák fűtési rendszerüket áramra átállítani, az pazarlás lenne ezzel az értékes energiával, nem is beszélve még az ökológiai ellenvetésekről. A kutatók szerint e megfontolások nyomán tanácsos lehet az árcsökkenés egy részét energiaadóval lefölözni. Ami a Brüsszelben előírt energialiberalizáció megfelelő ausztriai végrehajtását illeti, sokakban kételyt támaszt, hogy a legfelsőbb ellenőrzésre alakult bizottság történetesen annak a gazdasági minisztériumnak a kötelékébe tartozik, amely magát az árampolitikát irányítja, s amely igyekszik védelmezni az osztrák energiaszektort a külföldtől.
ELLENSÚLYOK. Az átállás veszteségeinek ellensúlyozására 8,7 milliárd schilling áll rendelkezésre, mely összegből a szolgáltatók a liberalizáció révén keletkezett veszteségeikért kapnak kárpótlást. A szubvencióra felettébb érzékeny Európai Bizottság azonban árgus szemekkel figyeli az összeg felhasználását, s ha az nem a kifejezetten átmeneti nehézségeken lendít át, akkor jön a brüsszeli dörgedelem. Ilyesmi Ausztriában nem ritka: Alsó-Ausztria a minap kapott közösségi figyelmeztetést építési megbízásainak diszkriminatív – az osztrák vállalatokat preferáló – odaítélése miatt.
