A fejlett világban mindenütt csökken a mezőgazdaság súlya. Az OECD-országokban jelenleg is több reform zajlik, melyek célja a mezőgazdaság “racionalizálása”, a gazdák tisztességes jövedelemhez juttatása, persze a lakosság élelmiszer-ellátásának biztosítása mellett. Ilyen például az Egyesült Államokban az agrárium fejlődését 1996 és 2002 között meghatározó szövetségi mezőgazdasági reform okmány, valamint a Japán által 1998-tól elindított új rizspolitika nevet viselő reform.
Hasonló tényezők ösztönözték az EU közös agrárpolitikájának 1992-es reformját is. A kilencvenes évek elejére égető problémává vált, hogy az adók jó részét felemésztik a mezőgazdasági támogatások. A konkrét lépéseket azonban akkor csak nemzetközi nyomásra tették meg. A Kereskedelmi Világszervezet (WTO) elődje, a GATT égisze alatt lebonyolított úgynevezett Uruguay-forduló során meghozott döntések értelmében az EU kötelezettséget vállalt arra, hogy 2000-ig csökkenti az importvámokat (ez már jövő júliusban befejeződik), a belső ártámogatásokat és a exportszubvenciót. A WTO következő fordulójában – már amennyiben az Egyesült Államok és az EU meg tud állapodni a napirendi pontokról (Figyelő, 1999/46. szám) – folytatják a liberalizációt.
A támogatások zöme immár világszerte közvetlenül jut a gazdákhoz. 1992 és 1999 között átlagosan évi 4,5 százalékkal nőtt ennek mértéke, a felvásárlási árak fokozatos csökkentése mellett. Az uniós költségvetés majd felét elvivő mezőgazdasági támogatás szerkezetében ugyanakkor még mindig körülbelül kétharmadát teszi ki a mezőgazdasági termékek ártámogatására fordított összeg az összes jövedelemtámogatásnak.
Az erősödő nyomásra az idén az unióban újra terítékre került a CAP felülvizsgálata. Az újabb reform közvetlen előzménye volt, hogy az eddigi intézkedések egyesek szerint “túl jól” sikerültek: az EU-ban 1998-ban esett a mezőgazdaságban dolgozók átlagjövedelme, és bizonyos termékek ára annyira lecsökkent, hogy megközelítette az 1950-es szintet. Ennek is betudható, hogy az Agenda 2000 keretein belül elfogadott CAP-reform nem irányozza elő a mezőgazdasági kiadások drasztikus csökkentését, sőt, 2006-ig reálértéken számolva évi 40,5 milliárd eurón fagyasztják be ezeket. A versenyképesség növekedését a bázisárak, és néhány termékkör esetében az intervenciós árak csökkentésével, illetve a termelési kvóták növelésével és a gazdáknak nyújtott, évi 4,5 százalékos, termeléstől független jövedelemtámogatás emelésével kívánják elérni. Az Egyesült Államokban tavaly 13, az idén pedig várhatóan 11 milliárd dollárt juttatnak a farmereknek. Ezek a szubvenciók azonban eltörpülnek az uniós transzferek mellett.
