Jószerivel a vita még el sem kezdődött – állítja az uniós agrártárgyalásokról Vajda László, Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) főosztályvezetője, az eszmecseréket folytató magyar delegáció feje. Az érdemi tárgyalások csak a jövő év derekán indulnak, ráadásul várható, hogy ebben a húsbavágó kérdésben csak a procedúra legvégén, a “csomagban” történő megegyezés során döntenek majd. Mindenesetre a problémák azonosítása, a közösségi és a magyar joganyag összevetése – a fejezetek közül utolsóként – e hónap elején befejeződött. A csatlakozási szakasz következő fázisa november végén startol, amikor Magyarország képviselői Brüsszelben átadják a derogációs és kvótakérelmeket tartalmazó úgynevezett pozíciós papírt.
A magyar álláspont azon alapul, hogy – az egyenlő elbánás elvéből kiindulva – mi is részesedünk majd a gazdákat megillető kompenzációs (direkt) támogatásból is; az Európai Unió (EU) a felvásárlási árak csökkenése miatt fizet pótlólagos támogatást a közösségen belüli gazdáknak. Ennek az igénynek a magyar tárgyalók először 1998 márciusában, a nyitó nyilatkozatban adtak nyomatékot. Az átvilágítás során a magyar fél már jelezte, hogy technikailag felkészült a direkt támogatások fogadására, ez tehát nem lehet akadály. Vajda László szerint a hazai gazdáknak is az egységes uniós piacon kell érvényesülniük, ugyanazok az árak érvényesek majd rájuk is, mint a többiekre. Ha nem kapnák meg ezt a szubvenciót, akkor méltánytalanul versenyhátrányba kerülnének.
Ez ügyben az unió álláspontja egyelőre nem túl kedvező. Az Agenda 2000 és az idén március végén Berlinben elfogadott uniós költségvetés 2002-től már tartalmaz pénzt az újonnan belépők számára, de ennek nagysága – kezdetben évi 2 milliárd, később 4-5 milliárd euró – arra enged következtetni, hogy közvetlen támogatásokkal nem, vagy csak nagyon kis mértékben kalkulálnak. A nyilatkozatok arra utalnak, hogy a frissen belépő országok agrártermelői nem kapnák meg a kompenzációs támogatásokat, hiszen az EU belső árai ma is magasabbak, mint világpiaciak, tehát a csatlakozók jobban járnak, így szerintük nem kell a kompenzáció.
Azt Vajda is elismeri, hogy a közösségi agrárpolitika (CAP) reformja során 1993-tól valóban a csökkenő belső árak miatti árkiegészítést szolgálta a “kompenzációs támogatás”, más néven “felár”. Ez idő alatt tényleg nem kellett (volna) ellensúlyozni az árcsökkenést. Ám ha Magyarország EU-taggá válik, merőben más lesz a helyzet. Az egységes belső piacon ugyanazon feltételekkel kell versenyezni, így szükség lesz a direkt támogatásra is.
Számítások szerint a tetemes közvetlen támogatás 2006-ig évente azonos mértékű lenne. (Sőt, a gabonapiaci árak csökkentése miatt 2000-ről 2001-re várhatóan még növekedne is a kifizetés.) A Magyarországra jutó része évi 1,2 milliárd eurót (mintegy 308 milliárd forintot) tenne ki, ami az évente ide jutó összes EU-támogatás körülbelül egyharmadát-egynegyedét jelentené.
Ezt akár csak megközelítő mértékű agrártámogatás legfeljebb az agrár-környezetvédelmi pénz lehet, de az jó esetben is egymilliárd euró. Ráadásul az utóbbit pályázat útján lehet csak elnyerni, amihez viszont teljesíteni kell a biotermékek előállítására vonatkozó szigorú feltételeket.
