Furcsa fintora a sorsnak, hogy a budapesti börzék részvénytársasággá alakulásáról szóló javaslatot kidolgozó munkacsoportot az a Pacsi Zoltán vezette a Pénzügyminisztériumban (PM), aki a hírek szerint annak idején, tőzsdei ügyvezetőként, ellenezte a társaságosítást. Úgy mondják, Pacsinak részben éppen emiatt kellett mennie tőzsdei posztjáról.
Pacsi Zoltán lapunknak elmondta, még csak elvi döntés született az átalakulásról. Jogszabályi szinten a vállalati formát csak az újonnan alakuló szabályozott piacok számára tennék kötelezővé. Mindemellett a piac szinte már biztosra veszi, hogy a PM ezt előírná a BÉT és a Budapesti Árutőzsde (BÁT) számára is. Döntés várhatóan decemberben lesz, azt követően, hogy a BÉT rendkívüli közgyűlésén megvitatják az ügyet. Pacsi Zoltán úgy gondolja, a két pesti tőzsde néhány év haladékot kaphatna az átalakulásra.
A téma már jó ideje lóg a levegőben, hiszen a jelenlegi pénzügyminiszter, Járai Zsigmond tavaly nyáron, tőzsdeelnökként tartott utolsó tájékoztatóján arról beszélt: szeretné, ha az értéktőzsde a jövőben vállalatibb szemléletű társasággá válna. A tőzsde jelenlegi ügyvezető igazgatója, Dunavölgyi Mária szerint ezt megelőzően jó néhány szervezeti, illetve működési kérdést kell még megválaszolni, ám a BÉT titkársága és elnöke támogatja az ügyet.
Az egyik tisztázandó kérdés a társasági adómentesség lehet; a börze vezetése jelenleg ennek fenntarthatóságáról egyeztet a PM illetékes munkacsoportjával. Erről egyébként a kormány hivatott dönteni. Pacsi szerint, a nyugati befektetők mintájára, elvileg az értéktőzsde is kaphat haladékot a társaságiadó-fizetési kötelezettségre.
Ennél lényegesebb kérdés, hogy a brókercégek milyen részt kapnak a tőzsdei vagyonból. Pacsi Zoltán szerint ma senki sem tudja, kinek mekkora hányad járna. Az átalakuláskor ezt nevesíteni kell, aminek előnye, hogy a szervezet átláthatóbbá válik. Máris nyilvánvaló viszont, hogy hosszas egyeztetésre lesz szükség az érintettek megegyezéséig. A kulisszák mögött – sőt, időnként előttük is – folyik a versengés az erősebb pozíciók elfoglalásáért. Természetszerűleg a nagyobb brókerházak befolyásosabb szerephez szeretnének jutni a megújuló szervezetben. Ennek többnyire pénzügyi oka van, ám a presztízs sem utolsó szempont (fennállása óta a BÉT például két pénzügyminisztert is “kinevelt”).
Kedvező jel, hogy Dunavölgyi Mária az újonnan alakult tulajdonosi bizottság megbeszélésén a kisebb és a nagyobb alkuszcégek részéről egyaránt kompromisszumkészséget tapasztalt. Megértették: az ügy nagyobb horderejű annál, hogy néhány százalékos tulajdonrész miatt egymás torkának essenek.
Az értéktőzsde átalakulását elsősorban azért támogatják a József Nádor téren, mert így a szervezet működéséből adódó felelősség egyértelműbbé válik, s könnyebben elkülöníthető a tulajdonosi és kereskedői szerep. Eddig problémát okozott a nagyobb befektetési döntéseknél, hogy a tulajdonosi pozíciót most is betöltő domináns brókercégek elsősorban saját kereskedői érdekeiket helyezték előtérbe. (Emlékezetes, hogy éles vita bontakozott ki a határidős piaci számítógépes kereskedési szoftver, az MMTS II. bevezetéséről. A nagy brókercégek nem támogatták a költséges megoldást, mert nem állt érdekükben fejleszteni a gyengélkedő határidős szekciókat. Hosszú vita után azonban mégis a fejlesztés mellett döntött a tőzsdetanács.) Dunavölgyi Mária úgy véli, a részvénytársasági formával hosszabb távra lehet előre gondolkodni. Ez a beruházásoknál jelent előnyt. Példaként említette, hogy az ausztrál üzleti partner, amely már az első elektronikus kereskedési rendszert, az MMTS-t is szállította a BÉT-nek, szeretne tulajdonosként részt venni a majdani társaságban oly módon, hogy az MMTS II. szoftvert már tárgyi apportként szolgáltatná. Ezzel több százmillió forintot lehetne megspórolni.
Az átalakulást ellenzők szerint fennáll a veszély, hogy a nagy brókercégek meghatározó részesedéshez jutnak, s esetleg kiszorítják a kisebbeket a piacról. Ezt ugyan Dunavölgyi Mária sem tartja teljesen kizártnak, ám szerinte az ilyen törekvéseknek nem lenne sok értelme. Egyrészt a nagyoknak nem érdeke olyan piacon működni, ahol rajtuk kívül mindössze néhány szereplő van. Másrészt a börze tulajdonosi szervezete feltehetően olyan szabályozót vezet be, amely megszabná, ki mekkora maximális tulajdonrészhez juthat. Az ügyvezető úgy véli, ez a limit 10 százalék körüli lesz. –
