Sajátos konjunktúra-mutatóként értelimezhető az építőipar termelése és rendelésállománya, kifejezvén a gazdasági szereplők növekedési várakozásait. Ebből a szempontból örvendetes, hogy az ágazat hozzáadott értéke 1998-ra – a korábbi gyenge évek után – utolérte a nemzetgazdaság egészének teljesítményét, sőt az idén meg is haladta azt. A szektorban a privatizáció nyomán tulajdonosváltás ment végbe. A cégek 40 százaléka immár külföldi tulajdonban van; a mélyépítőiparban ez az arány 80 százalékos, egyes szakágazatok, termékcsoportok pedig teljes egészében külföldi kézbe kerültek. A cementgyárakat például egy svájci és egy német cég szerezte meg, s a kavicsbányák jó része is külföldi kezelés alatt áll.
A honi építőipari vállalatok szakmai felkészültsége, munkájának minősége többnyire megfelel a nyugati követelményeknek. Ezt tanúsítja, hogy a nagy- és középvállalatok többsége bevezette és alkalmazza a minőségbiztosítási rendszereket: öszszesen mintegy 150 építőipari cég rendelkezik ISO minősítéssel. Ugyanakkor a pénzügyi háttér, a technikai felszereltség jóval szerényebb a nyugati versenytársakénál. Esélyeiket tovább csökkenti, hogy termelékenységük színvonala és szervezettségük is elmarad az idetelepülő, komoly múlttal, gazdasági tapasztalatokkal rendelkező külföldi cégektől, amelyek ráadásul gyakran hosszú időre szóló kedvezményeket kapnak. E cégek, tőkeerejüknél fogva, akár 4-6 évig is képesek olyan nyomott árakat ajánlani, amelyekkel a magyar vállalatok nem tudnak versenyezni. A külföldiek zöldmezős invesztíciói nagyobbik hányadát szintén az általuk ismert, megszokott külföldi építőkkel végeztetik. Ez vonatkozik a különböző koncessziós forrásból létrejövő infrastrukturális beruházásokra is.
A használatba vett lakások hosszú évek óta tartó folyamatos csökkenése az elmúlt években megtorpanni látszik. A tendencia azonban még semmiképpen nem mondható tartósnak. Az idei első félévben a kiadott lakásépítési engedélyek 36 százalékkal haladták meg az előző év hasonló időszakának adatait, bár a kiadott engedélyek után még nem törvényszerű az új lakás felépítése. Mindez inkább az áfa-visszaigénylés újbóli lehetőségével van összefüggésben. Az építőipar jövője szempontjából fontos, hogy a kormány a lakásépítést az egyik erőteljesen fejlesztendő, kiemelt célnak tekinti. Ez, és az elmaradt lakásfelújításokhoz adott támogatások tervezett növelése végül is bővülő keresletet támaszt az ágazat felé. Más területeken viszont a kormányzati beruházások csökkenése is valószínűsíthető.
Amennyiben a GDP növekedése 1999-ben eléri a 4 százalékot, a felhalmozás a 11 százalékot, a lakossági reáljövedelmek pedig 3-4 százalékkal erősödnek, akkor feltételezhető, hogy az építőipar fejlődése újabb lendületet vesz, s termelése eléri az 5 százalékot. A 2000 és 2002 közötti időszak egészében hasonló, vagy – a lakásépítések és autópálya-építések meggyorsulásával – ezt 1-2 százalékponttal meghaladó bővülés valószínűsíthető. –
