ELŐZMÉNYEK. Ötödik éve, hogy a kisvállalkozók a bonyolult, igen adminisztrációigényes tételes költségelszámolás helyett választhatják az átalányadózást is, feltéve persze, ha megfelelnek a személyi jövedelemadó törvényben meghatározott feltételeknek. A bevezetés éve volt az igazi paradicsomi állapot, így nem véletlen, hogy akkor az egyéni vállalkozók egyötöde ezt a fajta adózási módot választotta. A feltételek később szigorodtak, ez az oka annak, hogy már egy évvel később a vállalkozók 5-6 százalékára csökkent az átalányadózást választók száma. Tavaly például a közel 400 ezer vállalkozóból alig több mint 26 ezren döntöttek az egyszerűsített adózás mellett.
KINEK ÉRI MEG? Az átalányadózást különösen az igen kis bevétellel rendelkező iparosoknak-kereskedőknek érdemes választani, hiszen jelentős adminisztrációs könnyebbséget jelent, ráadásul – legalábbis a jelenlegi feltételek mellett – az árbevétel arányában elismert költséghányad igen magas, s alacsony az adómérték is.
ÁLLAMI ÉRDEKELTSÉG. Az ezen konstrukciót választókkal az állam sem jár rosszul, hiszen biztos adófizetők, míg a tételes költségelszámolás mellett tevékenykedő egyéni vállalkozók többsége hosszú éveken keresztül csak veszteséget termel, nyereségük nemigen keletkezik. Az átalányadózás első évében – 1995-ben – például a tételes költségelszámolás szabályai szerint adózó egyéni vállalkozók jövedelme alig haladta meg a 150 ezer forintot, az átalányadózók viszont több mint 270 ezer forint jövedelmet vallottak be. S bár a helyzet azóta némileg változott, továbbra is tény: az átalányadózó kisvállalkozók biztos adófizetők.
KAMARAI SÜRGETÉS. Évek óta szorgalmazzák az érdekképviseletek, a kamarák: a jelenleginél jóval nagyobb kör számára tegyék lehetővé, hogy ezt a fajta adózási módszert választhassák. Eddig azonban hajthatatlan volt a pénzügyi kormányzat. Most viszont úgy tűnik, szabad a pálya.
