Újra letette névjegyét a japán gazdaság – ezúttal a világ legnagyobb bankjának életre hívásával (Figyelő, 1999/34-35. szám). A Dai-Ichi Kangyo Bank, a Fuji Bank és az Industrial Bank of Japan megafúziója révén létrejövő, mintegy 1300 milliárd dolláros mérlegfőösszeggel rendelkező pénzintézet megalakulása jelzi: a szigetország ismét a világgazdaság meghatározó tényezőjévé vált.
A globális erőviszonyok átrendeződésére számos tényező utal. A növekedési kilátások az eddig vergődő Európában és Japánban javulnak, míg a mind ez idáig mintagazdaságnak tekintett Egyesült Államokban romlanak. A reálszférában bekövetkezett változások a pénzpiacon is éreztetik hatásukat. A jen – a dollárhoz képest – egymás után hódít meg új magasságokat, míg az euró szinte folyamatosan gyengül a szigetországi valutához képest (közben az európai közös valuta a júliusi mélypontot követően némileg erősödött a dollárhoz viszonyítva).
Japánban már az idei év elejétől mutatkoznak a fellendülés jelei (Figyelő, 1999/20. szám). A valuta erősödése, a bankrendszer stabilizálódása, az iparvállalatok reorganizációja, és nem utolsósorban a javuló konjunktúra mutatók mind-mind arra ösztönözték a befektetőket, hogy tőkéjüket japán részvényekbe fektessék, egyszersmind szabaduljanak a dollárkészletektől. Ennek következtében a japán tőzsde indexe, a Nikkei 30 százalékot emelkedett az esztendő kezdete óta.
A szkeptikusabb szakértők azonban máris óvatosságra intenek. A júliusi ipari termelés ugyanis némiképp alulmúlja az egy hónappal azelőtti mutatót. A 0,6 százalékos visszaesést továbbra is – ottani viszonylatban – magas munkanélküliség kíséri, és a gazdaság életképessége szempontjából lakmuszpapírnak tekintett építőipari megrendelések is alacsony szintre süllyedtek. A nyári átmeneti megtorpanás ellenére a negyedéves adatok pozitív fordulatot jeleznek. A harmadik negyedévben – 1998 megfelelő időszakához képest – 4,3 százalékos ipari termelési növekményt várnak.
A piac egyelőre az ipar második negyedéves mutatójának közzétételére vár. Amennyiben az nem igazolja a pozitív várakozásokat, akkor vége szakadhat a jen erősödésének. Ha viszont a konjunktúramutatók továbbra is élénkülésről adnak számot, akkor a pénzpiaci elemzők szerint szinte megkerülhetetlen a jegybanki beavatkozás. Ellenkező esetben ugyanis az ország exportáló vállalatai súlyos károkat szenvedhetnek, ami végső soron elvezethet az éppen csak bimbózó konjunktúra megtorpanásához.
Japán politikusok azt kívánták elérni a hét legfejlettebb tőkés ország legutóbbi csúcstalálkozóján, hogy az Egyesült Államok és Japán jegybankjai együttes erővel próbálják meg megakadályozni a jen túlzott megerősödését. Az amerikai illetékesek – maguk mögött tudva a Nemzetközi Valutaalap (IMF) támogatását – egyelőre vonakodnak megtenni ezt a “szívességet”. Egy évvel ezelőtt amúgy már volt példa a japán valuta amerikai megsegítésére, csak éppen ellenkező előjellel: akkor a jen végzetes gyengülésének vették közösen az elejét. A most kért együttes intervenció értelmében Észak-Amerikában kételkednek: ilyen akciókra ugyanis abban az esetben van szükség, amennyiben a valuta mozgása veszélyeket hordoz a világgazdaság egészére nézve. Az IMF szakértői szerint jelenleg nem ez a helyzet, sőt a szintén újjáéledő délkelet-ázsiai konjunktúrát sem befolyásolja a jen erősödése. Ebből az adódik – vonja le a következtetést a Financial Times, a brit üzleti körök szócsöve -, hogy a szigetország monetáris hatóságainak egyedül kell megbirkózniuk a feladattal. A megoldás – mint az öreg kontinensről javasolják – a lazább monetáris politika lehet. –
