Magyarország fejlődésének kereteit ma már jelentős mértékben az Európai Unió államai határozzák meg. A konjunktúra-kilátások, mivel az uniós előrejelzések az év második felére némi javulást jeleznek, ennek függvényében alakulhatnak.
A magyar gazdaság 1996 harmadik negyedévétől kezdődött fellendülése 1998 utolsó negyedétől mérséklődött. Részben azért, mert jelentős volt az ütemmérséklődés az iparnál, ami mögött a vámszabad területi szektor exportütemének csökkenése áll – részben a növekvő bázis, részben az előző évinél mintegy 30 százalékkal kisebb kapacitásbővülés miatt. A megtorpanás másik összetevője a szállítás-hírközlés fejlődésének lassulása.
Megjegyzendő, hogy a honi GDP-növekedési ütemmel mért átlagon felüli teljesítmény nem “egy az egyben” növeli az ország pénzügyi forrásait, mivel ennek egy része külföldi vállalkozások ide telepített termelésének az eredménye. A külgazdasági érzékenység következtében nem lehet tovább lazítani a pénzügyi szigoron, mert az könnyen a már elért eredmények – például az infláció látványos csökkenése, a térségben kimagasló növekedési ütem fenntartása és szerény életszínvonal-javulás – sokszor megtapasztalt elvesztegetéséhez vezethet. A szigor fellazítására látszólag még alig került sor, hiszen a költségvetés úgynevezett sarokszámait napjainkig tartani tudja – vagy tartani reméli – a kormányzat. Ám a természeti katasztrófák és a koszovói háború miatt a tartalékokat és sokszor még a gazdaságélénkítést segítő beruházásokra és reformokra szánt források egy részét is kárelhárításra, valamint kárpótlásra és nem produktív befektetésekre kellett átcsoportosítani. –
