Díszlettervező barátom regélt róla évekig. Végre is születésnapi ajándékul vitt el. Ott ragadtam. Rostonsült kecsegét ettem spenóttal. Akkor. Azóta is ugyanolyan jó, habár az étterem átköltözött az utca baloldaláról, a szemközti házba (ahol annakidején csak NDK-nyaralók sörözője volt). Egyre bővül az étterem. Mind több benne a hely. Korántsem azért, mert gazdátlan maradnak az asztalok. Újváry Ferenc tágítja a Bacchust. Száműzte a sörözőket, borozókat, iszákosokat, nagyivókat.
Nem hirdetik magukat. Egyetlen egyszer láttam csak diszkrét hirdetést egy férfidivatlapban. A szigeten nincs útbaigazító tábla, fölirat, kiírás, cégjelzés. A sváb parasztházat körülményes megta-lálni.
Honnan, hogy mégis megtelik éhes ínyencekkel? Szájhagyomány útján terjed hírük.
Kötetnyi századfordulós elbeszélés az étlap. Az utolsó évtizedek újonnan támadt gasztronómiai szokása szerint könnyed elbeszélő modorban részletezi az ételek mibenlétét, mi több: lapalji jegyzetként megfelelő italokat is ajánl.
Újváry úr második nemzedékes konyhaművész. Apjától, a sváb mészárostól/vendéglőstől örökölte a hajlandóságot, s a HungarHotels karámjában rafinírozódott ki. Sugárzó férfiú. Látszik: nem csak kínálja, fogyasztja is főztjeit. Krúdy rajzolja le ilyennek Mózel urat az Utolsó szivar az Arabs Szürkénél címűben: “Mózel úr olyan volt, mint egy gyönyörű étlap, amelynek első oldalán szárnyasok, nyulak, vaddisznófők, fácánok, kövér fajdok és ökörfejek vannak bokrétába rajzolva a korgó gyomrú művész elképzelése szerint. Mózel úr mindig úgy mosolygott, mintha gyomorbaj általában nem is volna a világon, és az embereknek csupán egyetlen vágyuk lehet az életben: kényelmesen asztalhoz kerülhetni a vendéglőben, és az étlap felsorolt ételeit végigenni.”
Újváry mester szakasztott ilyen konyhagazda. Amikor a vendég már gondosan tanulmányozta az állandó étlapot, odaáll, elmondja, mivel szolgálhat még a felsoroltakon túl. S ha látja, hogy vadul ínyes vendégei jöttek: sarkon fordul, kisiet a színfalak mögé a konyhába, magával ragadja a sistergő tepsiket, az éheseknek odatárja csábítólagosan. Újra meg újra megrakja magát készülőben lévő sültekkel, párolgó szaftokkal. Ki tud azután ellenállni a verbális és vizuális csábításnak?!
A kármentő alatti pulton emésztéssegítők sokasodnak. Kinek-kinek ízlése szerint. (Sőt, szemüvegek is sorakoznak. Nem a gyomorkönnyítéshez. Ellenkezőleg. Ha a kocsiban felejtette volna valaki a sajátját, legyen mivel böngészni a menükártyát.)
Mindebből kitetszik: valóban vendéglátás folyik a Bacchusban. Mindennel gondolnak. Ha egészen kimerül a mértéktelen étkezéstől a vendég: ott is alhat. Nem a mondat közepén: a panzióban. –
– Környezet: átmenet a falusi vendégséghez
– Kiszolgálás: vendéglátós
– Előételek: 1200 forintig (csábító svédasztal: hideg libamáj, angol bélszín, házi kecskesajt, sült törökparadicsom, abált malacfej, házi sonka, töltött avocado)
– Levesek: 350 forint
– Főételek: 1800 forintig
