Ha nem esne annyira közel a helyhez, ahol nyaraimat töltöm, és az esetben, ha kevésbé ízletes étkekkel kényeztetnének, akkor is szívesen térnék be ide, a csárdába.
Csárda! Köznapi használatunkból kikopott szó. Nagyképűbbeket szoktunk mostanában használni. Restaurantot inkább az egyszerűbbek közül.
Kóstolgassák csak: csárda! Gróf Ráday Gedeon szegénylegény-hajkurászó perszekutor-kormánybiztost idézi meg. Sobri Jóskát, a betyárt, a szemöldökfába fokosát belevágó mulatságait. Móricz Zsigmondot, aki regényt áldozott a polgári engedetlenségű Rózsa Sándornak. Jó ízeket ébreszt nyelvünkön a kimondott szó, bárha a fast food idején másféle betyárokhoz szoktunk.
Csonka csárda: az alliteráló cégér korántsem a hiányosságra, csempe részre utal. Csonka a tulajdonos neve: Csonka János. Egykoron a filmgyári forgatásokon büfésként hisztérikus segédrendezők és neuraszténiás színészek kiszolgálásán tanulta ki a “vendégnek mindig igaza van” sztoicizmusát.
Elhagyva Dunabogdányt, de még nem érkezve Visegrád-Szentgyörgypusztára, balkézről fehér léckerítéses tanya. A tulaj személyesen főz, miként a régi hirdetések tudatták. Nem nagyüzemi ételgyártás folyik. A vendéglős kötényt kap maga elé. Személyesen fölügyel fazekakra, tepsikre. Az ő képességei szerint fűszereződnek, pirulnak, tányérra rendeződnek a fogások. Nem elidegenedett ételgyár. Házi készítmények. Semmi sem előre gyártott. Nagy forgalomra számítóan régóta odakészített. Minden frissen, iziben készül el.
A csárda használatban elsüllyedt szavához odaillően az ételek disznózsírral készülnek. Valóságos időutazás az ómódi íz.
A csárdavezető nem csupán maga főz. Maga is lövi a nyersanyagot. Nagy vadász. Személyesen ejti el a vaddisznópörkölthöz az erdei sertést. Nem úgy értendő, hogy amikor felesége, Marika felveszi a rendelést, a vendéglős vállára kapja puskáját és hátramegy elejteni a vadat a királyi vadaskert házáig lenyúló rengetegében. Hanem telente, amikor a holland panzióvendégek már odahaza kakaót isznak, és enyhe ételekkel dédelgetik a magyar csárdában próbára tett gyomrukat: olyankor indul vadászatra. Kedvét is tölti. Kamráját is.
Szabatosabban szólva: hűtőládáját televadássza őzzel, nyúllal, vadmalaccal. A libamájakat persze nem vadássza. A libák a hátsó udvarban várakoznak, hogy a vendégek asztalára kerülhessenek akár rántottan, akár magyaros állapotban.
Tárkonyos vadragu leves. Ez nem a vendéglős ajánlata. Ez az én ajánlatom. Valahányszor ebédezem vagy vacsorálok, vendéget viszek magammal, eltervezem előre az ízeket és a kompozíciókat, azután egészen képzeletszegényen újra és újra csak a vadragu levesnél kötök ki. Utána legfeljebb egy-egy palacsintát, ha meg tudok enni.
És fontos hozzátenni, hogy tartanak fehér üvegben kékcímkés Parádi vizet. –
– Környezet: a Dunakanyar
– Előételek: 590 forintig
– Főételek: 1400 forintig
