Patyomkin-falvak módjára nyílnak Szerbiában az építőhelyek. Az állami tévében és sajtóban szinte másról sem értesítik a lakosságot, mint arról: hol kezdődött meg a NATO-légitámádás során megrongálódott létesítmények újjáépítése. A rekonstrukciók egyelőre önerőből folynak, tekintettel arra, hogy a nemzetközi közösség Szlobodan Milosevics elnök távozásához köti a külföldi segélyek folyósítását. “Amíg Milosevics van a hatalmon, addig Szerbia nem kap támogatást a Nyugattól” – jelentette ki Gerhard Schröder német kancellár, a világ nagyhatalmainak legutóbbi találkozója után.
A humanitárius segély azonban néhány esetben nem maradna el, feltéve persze, hogy a szerbiai hatóságok is hajlandóak lennének az együttműködésre. Újvidék testvérvárosa, Dortmund például a minap felajánlotta, hogy felépíti a város egyik porig rombolt hídját. A Jugoszláviába készülő küldöttség azonban nem kapta meg a beutazási vízumot, így a kezdeményezés hamar hamvába holt.
Részben a segély lassú folyása is oka lehet annak, hogy érzékelhetően nő a lakosság türelmetlensége. Egyre többen követelik a politikai és a gazdasági rendszerváltást. Az aláírásgyűjtő akciók célja Milosevics hatalmának megdöntése. Az elkövetkező hetekben, hónapokban derül majd ki, hogy az ellenzéki pártok vezetői mennyire tudják kihasználni az előállt helyzetet, s saját malmukra hajtani a vizet. Ebben mindenesetre segítségükre van egy ellenzéki közgazdászokból álló, 17 fős agytröszt. Nemrégiben megjelent Zárszámadás című kötetük néhány sarokszámot tartalmaz a háború okozta károkról és az újjáépítés költségeiről. Eszerint a háború csaknem 30 milliárd dollárba került az országnak, és ugyanennyi kellene az újjáépítéshez. Összehasonlításképpen: ez az összeg Jugoszlávia három évi GDP-jének felel meg.
A légitámadásból eredő közvetlen, az infrastruktúrát és az energetikát érintő kár 805,4 millió dollárra rúg (a közlekedésben 355,5, a villamosenergia-iparban 270 millió dollár), ezen túlmenően a gyáriparban 2,76 milliárdos, a mezőgazdaságban 39 milliós, az idegenforgalomban és a vendéglátóiparban 45 milliós kár keletkezett. Ljubomir Madzsar tekintélyes belgrádi közgazdász szerint Jugoszlávia külföldi adóssága után az éves kamat 750 millió dollárnyi. A lakosság bankokban ragadt betétei – mintegy 4,2 milliárd dollár – után pedig évente 100 millió dollár kamatot kellene kifizetni.
A külkereskedelmi mérleg hiánya 750 millió dollár körüli, ami az elmúlt évhez viszonyítva ugyan a felére zsugorodott, ám ez arra utal, hogy szinte teljesen megbénult a külkereskedelem, minimálisra csökkent a kivitel. Az államkasszában a tervekhez képest jelentősen megcsappantak a bevételek: Szerbiában 37,6, Montenegróban pedig várhatóan 45 százalékkal kevesebb pénzt gyűjtenek be az idén. Az államháztartás hiánya Szerbiában 688 millió dollárt tesz ki, ami az amúgy nem túl jelentős GDP 7,1 százaléka.
A független közgazdászcsapat szerint az idén 1,2 milliárd dollárnyi azonnali kiadásra lenne szükség; ezen belül 195 milliót kellene költeni a menekültek megsegítésére, 275 milliót a villanyhálózat és a távfűtőművek helyreállítására, 300 milliót a kulcsfontosságú hidak felújítására, 201 milliót a házak és a lakások tatarozására, továbbá 200 millió dollárt pedig szociális programokra.
A szakemberek szerint önerőből jó esetben is csak 15 év alatt lehetne elérni a háború előtti fejlettségi szintet, valamint további 25 esztendő szükségeltetne ahhoz, hogy megközelítsék az 1989-es bruttó hazai terméket. A külföldi szerepvállalás természetesen jó néhány évvel lerövidítené az újjáépítési szakaszt: így már 10 év alatt utol lehetne érni a háború előtti szintet.
ÚJVIDÉK
