Máig sem ért véget a csődhelyzetbe jutott brókercégek több ezer pórul járt kisbefektetőjének kálváriája. Az 1998 őszén megszaporodott brókerbukások kárvallottjainak egy része ugyanis mindmáig nem kapta meg az e társaságoknál elveszett értékpapírjai után – legfeljebb egymillió forintig járó – kártérítését. A néhány hónapos adminisztrációs átfutási idővel szemben akadhat olyan ügyfél, aki csak két évvel a brókercégének bukását követően juthat a pénzéhez. A Beva idei forrásai ugyanis egyszerűen nem fedezik a kártérítésekhez szükséges több mint egymilliárd forintot.
Ezért kellett sorszámokkal kárpótolni tavasszal a LaSalle Értékpapír Rt. és a Pannonbróker Rt. pénzükre váró ügyfeleit is. Ezek a kifizetések július, illetve augusztus végén kezdődnek el, de 2000 második fél éve előtt várhatóan nem fejeződnek majd be. A legfrissebb bukás, a Pest-Buda Értékház idén februári esete nyomán pedig még az első kifizetésekre is több mint egy évig kell majd várni. Itt az összes kár – a Beva ügyvezetője, Farkas Péter előzetes becslése szerint – 40 millió forintra rúg. A LaSalle és a Pannonbróker 300-300 ügyfelének, valamint a Pest-Buda 700-800 kárvallottjának “hangja” jóval kisebb, mint például a Reálbank (néhány hónap leforgása alatt kifizetett) egykori betéteseié; a tőkepiaci kárenyhítést esetükben talán ezért is tartja a kormányzat kevésbé fontosnak.
Az 1997-es értékpapírtörvény által – az Országos Betétbiztosítási Alap (OBA) mintájára – életre hívott, a brókercégek befizetéseiből fenntartott intézmény fizetésképtelenségének két alapvető oka van. Az egyik a három évvel ezelőtti törvényalkotás hibája. Ekkor ugyanis nem vették számításba, hogy a piac ekkorára duzzad, és hogy ennyi (mindeddig 11) brókercég tönkre is mehet – talán ezért sem biztosítottak a Beva számára állami garanciát a hitelfelvételhez, holott ezt az OBA esetében megtették. E miatt a Beva vezetői hiába kilincseltek a bankoknál hitelekért, szóba sem álltak velük.
A fizetésképtelenség másik oka az, hogy az alap nem tudott eléggé hatékonyan lobbizni saját forrásainak bővítése érdekében, így arra inkább csak a most készülő új értékpapírjogi szabályozás keretében kerülhet sor. Még tavasszal utasította el a kormány a Pénzügyminisztérium és a Beva közös, a forráshiány megoldását szolgáló javaslatát. Ennek értelmében lehetőség lett volna a túlhaladottá és igazságtalanná vált díjrendszer reformjára (az alacsony, forgalomarányos díjmaximum miatt nagyon sok kis brókercégnek ugyanúgy 8 millió forintot kellett az idén fizetnie, mint a több tízmilliárdos forgalmú társaságoknak), és felmerült az is, hogy az állam vállaljon készfizető kezességet a Bevának hitelező pénzintézetek felé.
A pénzére váró mintegy ezer kisbefektető hangja azonban nem jutott el a kormánykörökig. Egy korábbi nyilatkozatában a kormányszóvivő egyszerűen türelemre intette a pénzükre már esetenként több mint egy éve várókat. Az indoklásban az szerepelt, hogy a jogbiztonság a Beva helyzeténél előbbre való, nem érdemes egy, már reformra érett jogszabályt, az értékpapírtörvényt módosítgatni.
A dolog szépséghibája: az idén tavasszal még arról szólt a fáma, hogy az év vége előtt a parlament elé kerül a javaslat, és már jövő januártól életbe lép az új jogszabály, amelynek alapján lehetőség lesz a Beva gondjainak megoldására. A legutóbbi tájékoztatón viszont az hangzott el, hogy legkorábban 2000 júliusától léphetnek csak életbe a változások. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy a Bevának még legalább egy évig megmaradnak a likviditási gondjai, a kisebb brókercégeket pedig továbbra is igazságtalanul sújtja majd a jelenlegi díjrendszer.
