A nemesfémárukra vonatkozó finomsági követelményeket felállító első jogszabály 1275-ben III. (Merész) Fülöp francia király nevéhez fűződik és az ezüst árukra vonatkozott. Fia, IV. (Szép) Fülöp 1313-ban előírta, hogy az ötvösöknek saját jegyüket (nevük kezdőbetűit) be kell ütniük műveikbe. Angliában 1363-tól fogva vezetik be a mesterjegyek alkalmazását. Magyarországon a fémfinomság jelzésének legkorábbi írásos nyoma a szepesi szászok jogkönyvében, 1370-ből található.
Az ékszerek jelzése azonban csak a XIX. században vált általánossá. Magyarországon a nemesfém tárgyak és termékek előállításának és forgalmazásának átfogó, önálló jogi szabályozása 1867-ben magyar királyi pénzügyminiszteri rendelettel született meg. Erre az időre nyúlik vissza a Nehiti jogelődjeinek – a Magyar Királyi Főfémjelző és Fémbeváltó Hivatalnak, illetve a Magyar Királyi Főkémlő Hivatalnak – az életre hívása is. Az azóta eltelt több mint 130 év alatt szervezeti formája és hovatartozása több alkalommal módosult, a szervezet alaptevékenysége azonban alig változott. –
