KÉSZÁRU KÜLFÖLDRŐL. Az aranykereskedő által összesen megfizetendő adó szempontjából ez a legkedvezőtlenebb konstrukció. Ez esetben ugyanis a vámolással egy időben kivetik a fogyasztási adót, amelynek alapja az anyagár, a munkadíj, a gyártó haszna és a szállítási költség. Ezen összeg 35 százalékának, valamint a vámnak és az összes előző költségre rátett forgalmi adónak a megfizetése után fémjelez a Nehiti, beleütve az importőr-, valamint a minőséget tanúsító hazai fémjelet, így legalizálva az árut. A rárakódó egyéb költségek forgalmi adójának, valamint a kulturális járuléknak a megfizetésére viszont csak az eladás után kerül sor.
KÜLFÖLDI BÉRMUNKÁLTATÁS. Ilyenkor első lépésben csak a bérmunka után kell fogyasztási adót fizetni, a többi értéknövelő összetevőre csak későbbi fázisokban, ám ilyenkor már csak az önbevallás révén tudja a hatóság nyomon követni az áru útját. Abban a pillanatban, ahogy a raktárból a kiskereskedelmi üzletbe kerül az ékszer, a kereskedő elvileg köteles leróni a fogyasztási adót, amelynek alapja a forgalmi érték, ami abban a pillanatban nagyjából a nagykereskedelmi ár, majd az eladást követően jön a többi kötelezettség. Kibúvó azonban akad, hiszen jó néhány vállalkozó nagy- és kiskereskedelmi raktára egymás melletti helyiségben van, így tetszés szerint pakolható a portéka egyik szobából a másikba.
HAZAI GYÁRTÁS. Itt még összetettebb a kép. A saját aranyból gyártott ékszer esetén, ha adóalany a gyártató, vagy a nyersanyagot is birtokló gyártó, akkor eladáskor kell megfizetni az anyagra, a munkadíjra és a haszonra kivetett fogyasztási adót, továbbá az áfát és a kulturális járulékot. Ha nagykerekedő viszonteladó számára értékesíti a portékát, az előbbit terheli a fogyasztási adó, míg a tényleges forgalomba hozó kiskereskedőnek már nincs ilyen tartozása.
“MARI NÉNI” KONSTRUKCIÓ. Ez a legkifizetődőbb. A nem adóalany számára végzett bérmunka ugyanis mentes a fogyasztási adó alól. Azaz Mari néni hoz törtaranyat, ékszert rendel, majd kifizeti a munkadíjat, amiről ha kér, még számlát is kap. Adót viszont nem kell fizetnie, nem úgy mint az aranyművesnek, akit kollegája bíz meg, hogy hozott aranyát feldolgozza. Persze ha a Mari nénik elegen vannak, ráadásul bolondulnak az ékszerekért, akkor sok aranyat is hozhatnak, s abból tetszés szerinti mennyiségű csecsebecsét csináltathatnak… –
