Magyarország a világon az ötödik “Nokia-ország” – jelentette ki Jorma Ollila, a társaság első embere. A finn telekommunikációs óriás elnök-vezérigazgatója ezt a rangsorolást az alkalmazottak száma alapján végezte el, viszont a K+F tekintetében az ország még elkelőbb helyet foglal el a Nokia-családban, hiszen a legtöbb kutatójukat nálunk foglalkoztatják. A beruházásokat tekintve pedig hazánkat másodikként, rögtön Finnország mögött tartják számon. A beszállítóból beruházó, majd termékfejlesztő lett a honi telefóniában.
A cég a nálunk eddig eltöltött hat évben újra és újra tanújelét adta, hogy elismeri és igényli a magyar szellemi tőkét és az európai mércével mérve viszonylag olcsó munkaerőt. Bár ez utóbbi tényezőt a Nokia első számú embere nem szereti hangsúlyozni. “A magyar mérnökök képzettek és kreatívak, az egyetemek oktatási színvonala rendkívül magas; elsősorban emiatt telepítettük az országba K+F részlegünket” – alkalmazza inkább a pozitív szemléletű megközelítést Jorma Ollila.
A tervek szerint az idén a Nokia-dolgozók száma 1800-ról 2500-ra emelkedik; jövőre a 3500 főre történő bővítést tűzték ki célul. Az intenzívebb itteni jelenlét révén mind biztosabbnak látszik a Nokia vezető pozíciója, ami persze nem meglepő annak ismeretében, hogy a társaság több távközlési területen is világelső.
Régebben ez nem volt így, két évtizede még alig volt köze a finn konszernnek a telefóniához. Ugyan már a nyolcvanas évektől jelen van a távközlésben, de az innen visszanézve profilidegen üzletágaktól csak a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején szabadult meg. A mobilos generációk számára nyilván meglepő, de a Nokia gyökerei a faiparban vannak, és az utóbbi években megtapasztalt felfutását olyan skandináv pénzügyi befektetők tették lehetővé, amelyekről aligha lehet elmondani, hogy közük lett volna a telekommunikációhoz.
A telekommunikációban tett első lépéseket aztán a kilencvenes évek elején jó érzékkel elhatározott stratégiaváltás koronázta meg: megerősítették a mobiltávközlési üzletágat, s mind erőteljesebb kutatás-fejlesztésbe kezdtek a “vezeték nélküli” piacon. A szemléletváltás érthető volt, ha abból indulunk ki, hogy az 1992-ben megválasztott elnök addig a mobilkommunikációs részleget irányította (nem kizárt viszont, hogy fordított az ok-okozati összefüggés).
A Nokia sikere sokban Jorma Ollila sikere is; a ma 49 éves államigazgatási, közgazdasági és mérnöki diplomával rendelkező menedzser – aki 1985-től dolgozik a Nokiánál – 1990-ben kapta első igazán komoly megbízatását a cégtől. Ollila akkor elnöke lett a mobiltelefon üzletágnak, s e részleg vezetése során ismerte fel, hogy a kilencvenes évek a távközlés, kiváltképpen a rádiótávközlés jegyében telnek el.
Szintén az ő vezetése alatt nyitott Közép- és Kelet-Európa felé. Magyarországon 1993-ban jelent meg telekommunikációs részlegével: a Pannon GSM hálózatát alakította ki. Egy évvel később a mobiltelefon üzletág következett. A beruházásokat 1995-ben kezdték, a pécsi monitorgyár felépítésével. Nálunk készülnek az úgynevezett high-end számítógép monitorok. Tavaly került ide a már említett K+F központ, s szintén a múlt évben született döntés egy mobiltelefon-gyár felépítéséről.
“Már jelentős hagyományokkal rendelkezünk Magyarországon” – hangsúlyozza alig leplezett büszkeséggel Jorma Ollila. Mint mondja, “magyarságukat” fényesen bizonyítja, hogy a cég itteni leányvállalataiban csak elvétve akad egy-egy külföldi vezető. (Persze minden relatív, a multi magyarországi tevékenységét Kari Lahtinen személyében finn vezérigazgató irányítja.) A Nokia felső vezetése által sugallt magyarság persze nemcsak a sajtónak, hanem a távközlésért felelős szaktárcának is szól. Az újabb rádiótelefon-szolgáltató beszállítói megrendeléseire pályázó társaság számára most fontos, hogy elismerjék itteni jelenlétét és preferálják a gazdasági fejlődésért tett erőfeszítéseit. A harmadik GSM-rendszerű mobilcégben ugyanis 25 százalék plusz egy szavazatnyi súlya lesz két állami tulajdonú társaságnak, az Antenna Hungáriának és a Magyar Postának. Mindkét vállalat felügyeleti szerve a távközlésért felelős minisztérium…
A Nokia eltökélt szándéka tehát, hogy a jövőben még több pénzt hozzon ide. A jelek szerint a beruházások folytatásában az sem zavarja, hogy az ország déli határánál háború dúl. Mint Ollila fogalmazott, a bombázások miatt nem kívánják csökkenteni a magyar leányvállalatok költségvetését, s egyelőre azt sem érzékelik, hogy a háború következtében a régiós forgalmuk visszaesett volna. –
