A terjedőben lévő bartermegállapodások hosszú távon nem jelenthetnek megoldást, az oroszországi pénzügyi infrastruktúra viszonylagos fejlettsége miatt erre valójában nincs is szükség – hangzott el a Rabobank múlt heti, Az orosz válság hatása az élelmiszer- és gyógyszeriparra című konferenciáján. A nehézséget nem a fizetések technikai lebonyolítása okozza, hanem a bizalomhiány: az orosz kereskedelem finanszírozására új konstrukciókkal előrukkolni igyekvő Eximbank például azt ajánlja ügyfeleinek, hogy bartermegállapodások esetén csak az orosz áruszállítmány megérkezte után indítsák útnak a magyar transzfert, miközben az orosz partnernek a hitelintézetnél elhelyezett fizetési garancia nyújthat biztosítékot.
A bizalomhiány kialakulásában persze a tavaly augusztusi események játszottak meghatározó szerepet, amikor néhány hét alatt több milliárd forintnyi behajthatatlan követelésük keletkezett a magyar exportőröknek. Csak az Egis például mintegy 10 millió dollár bevételtől esett el a válság kirobbanása nyomán, aminek mintegy 60 százalékát sikerült később behajtani. A nemfizetésnek csak egyik oka volt az orosz valuta leértékelődése, hiszen, mint azt egy élelmiszer-ipari cég képviselője mondta, egy valamire való orosz importőrnek “mindig van 4-5 millió dollárja a Kajmán-szigeteken”.
A gyakran behajthatatlannak bizonyuló kinnlevőségeken túl természetesen a fizetőképes vevőkhöz kihelyezhető export volumene is radikálisan csökkent, a korábban az orosz piacra szánt készletek pedig felhalmozódtak. Ez a finanszírozási költségek növekedéséhez, illetve hazai árháborúhoz vezetett, amire jó példa a magyar gyümölcslégyártók esete. A jelentős részben az orosz piacra termelő – a kilencvenes évek végére a hazai piac felvevőképességéhez mérten négyszeres kapacitást kiépítő – iparágban kemény árverseny kezdődött el, aminek nyomán várhatóan mindössze hat-hét gyümölcslégyártó cég maradhat majd talpon idehaza.
Ez elvben akár a piac tisztulásaként is értelmezhető lenne, ám az élelmiszer-ipari exportőrök azt sérelmezik, hogy a hazai gyártók messze nem kapnak olyan könnyítéseket, mint uniós társaik.
Zentai László, a Délhús Rt. elnök-vezérigazgatója szerint ez egyfajta szelektív támogatás formájában ölthetne testet: mondjuk a 85 centes önköltségű magyar párizsit kellene támogatni, hogy jobban eladhatóvá váljon a Moszkvában 60 centes áron kapható belga párizsival szemben. Ez esetben a nemesebb sertéstermékek nyugat-európai exportja is növelhetővé válna – méghozzá szubvenció nélkül, hiszen például sonkát jó áron lehet eladni az orosznál igényesebb piacokon.
Az Egis Rt. képviseletében fellépő Marossfy László gazdasági igazgató kifejezetten tartózkodott a kormányzati lépések bármiféle értékelésétől, illetve a kívánatos kormányzati politika felvázolásától. Mint mondta, az Egisnek nincsenek elvárásai a kormánnyal szemben. A cég a saját maga és a partnerei által kiépített kapcsolatrendszerre támaszkodva kívánja átmenteni oroszországi piaci pozícióit jobb időkre. Az árbevételének 13 százalékát a Független Államok Közösségének piacain realizáló gyógyszeripari cég ugyanis elég erősnek érzi magát ahhoz, hogy önerőből legyen úrrá a termékértékesítés nehézségein. –
