Nem vetem alá magam a jogerős ítéletnek – vágta a sajtón keresztül a polgárok képébe az Ybl Bank volt vezére, O. Nagy Imre, aki elítélése után is ki-bejárt az országhatáron keresztül, majd, már büntetésének letöltése közben, nem tért vissza egy engedélyezett eltávozásról. Van újabb példa is: az ugyancsak “ismeretlen helyen tartózkodó” Tribuszer Zoltánné saját készítésű “videoklipje” is helyet kapott a helyi és később az országos médiában, s üzenete kísértetiesen hasonlított az O. Nagy-féle, a jogerős ítéletet semmibe vevő nyilatkozatokhoz. Ám ez csak a jéghegy csúcsa, előfordul hasonló renitens magatartás jócskán mind a hagyományos polgári, mind a gazdasági pereket követően.
Magyarországon az összes ítélethez képest persze még mindig elenyésző azok száma, amelyeket nem lehet végrehajtani, igaz, a hazai bíróságok nem rendelkeznek erre vonatkozó statisztikai adatokkal. Komoly problémát jelent viszont, hogy gyakran éppen azok járnak élen a bíróságok tekintélyének rombolásában, akiknek a legkínosabban kellene ügyelniük arra, hogy a törvény betűinek érvényt szerezzenek: a politikusok és a hatóságok. Például az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) kontra Írisz TV ügyben, amelyet a magyar joggyakorlat állatorvosi lovának is lehet tekinteni.
A jogerős ítélet egyértelműen megállapította: az 1997-ben lebonyolított kereskedelmitévé-pályázat elbírálása során az ORTT jogsértően járt el, amikor az RTL Klubot alaki érvénytelenség miatt nem zárta ki a pályázatból és vele szerződést kötött. A pályázat hiányosságát a beadáskor készült közjegyzői okirat rögzíti, és ennek alapján a testület három tagjából álló bontóbizottság az RTL Klubot ki is zárta a pályázatból. Az ORTT azonban később ezt a döntést megváltoztatta, és mindhárom pályázótól hiánypótlást kért. A Legfelsőbb Bíróság szerint erre nem volt joga.
A helyzet eddig egyértelmű, ám az ítélet indoklása ugyanakkor azt is leszögezte, hogy a bíróság az ORTT-t a szerződés felmondására közvetlenül nem kötelezheti, mivel “önálló jogi személyiséggel rendelkező államigazgatási jogkörben eljáró szervet a bíróság nem kötelezhet a hatósági jogkörében szükséges cselekmények elvégzésére”. Az ellentmondás nyilvánvaló, s az eset bizonyítja a jogalkotók felelősségét. Mert a médiatörvény azt is kimondja, hogy az ORTT közigazgatási hatóságnak minősül, s mint ilyent, csak közigazgatási perben kötelezhetik.
A politikai felhangoktól sem mentes viták ellenére “tiszta jogi helyzet” van: az ORTT annak ellenére vonakodik végrehajtani az ítéletet, hogy tudja, nem lesz más választása. A pernyertes immáron egy közigazgatási perben erre köteleztetheti, s ezt az eljárást már kezdeményezte is az Írisz TV. A közigazgatási bíróságnak ennek során figyelembe kell vennie a Legfelsőbb Bíróság jogerős ítéletét, vagyis azt, hogy az ORTT és az RTL szerződése jogsértő. Erre tekintettel pedig a közigazgatási perben nem születhet más döntés, csak az, hogy a bíróság kötelezi a szerződés felmondásra a feleket. Ezen döntés be nem tartásának már komoly jogkövetkezményei lehetnek – mondják “optimistább” szakemberek.
KISZÁMÍTHATATLAN BÍRÓI GYAKORLAT. A törvények betartatását, az ítéletek végrehajthatóságát a jogalkotás szintjén kell először biztosítani. Jóllehet, ez sem vezethet mindig célra. Mert – ennél az esetnél maradva – az ORTT nem hajtotta végre az ítéletet, felfüggesztette eljárását és Alkotmánybírósághoz fordult. Annak ellenére, hogy ezen címen csak bíróság függesztheti fel eljárását, közigazgatási hatóságnak minderre nincs joga.
A jogbizonytalanság érzése azonban kettős, vállalkozások vezetői is panaszkodnak, hogy a kiszámíthatatlan bírói gyakorlat miatt nem tudnak tervezni. S ezt hozza fel Gansperger Gyula, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. elnök-vezérigazgatója is, aki szerint nincs két bíróság, amely egyformán ítélné meg ugyanazt a helyzetet, ezért a privatizációs szervezet nem tudja előre kiszámítani, mennyit kell majd a garanciavállalásokból kifizetnie. Jóllehet, az ÁPV Rt. sem tett meg mindent azért, hogy elmélyítse a vállalatok magyar jogállamiságba vetett hitét, hiszen évek óta húzódó ügyekben – például az Electrolux jászberényi környezet-rekultivációjának elismerése – nem hajlandó eleget tenni kötelezettségeinek.
A nagy ügyek mellett komoly problémát jelent, hogy mindennapos konfliktusokban sem képesek a cégek jogos követeléseiknek érvényt szerezni. Például a megítélt tartozások esetében. Szokványos helyzet: miután a pernyertes feleknek, több évi küzdelem után, jogerősen megítélnek valamekkora összeget, a fizetési meghagyással a kezükben azzal a furcsa ténnyel szembesülnek, hogy a bankoknál heteken, hónapokon keresztül hányódnak a beszedési megbízások, majd a határidők lejárta előtt pár nappal a számlákat sorra megszüntetik. A Magyar Nemzeti Bank jogi osztálya szerint a pénzintézetek részéről nem bizonyítható a csalás elősegítése, és a banktitok egyébként is megköti ilyen ügyekben a bankok kezét. Süle Péter ügyvéd szerint egyáltalán nem ritka az olyan eset, amikor a végrehajtható ítélet megszületéséig tartó, átlagosan három év pereskedés alatt az adós cég katasztrofális anyagi körülmények közé kerül, így a jogosult már csak a valaha virágzó társaság felszámolási eljárása során érvényesítheti követelését, szerencsésebb esetben még az eljárás megindulásakor.
NEHÉZKES BEHAJTÁS. Ráadásul sokszor úgy tűnik, hogy a bíróságok sincsenek tisztában egy-egy döntésük végrehajthatóságával. Jóbai Gábor önálló bírósági végrehajtó tapasztalatai szerint még működő cégektől is igen nehéz lehet behajtani adott esetben. Előfordul, hogy a cégnek se pénze, se ingósága. Ilyenkor maximum annyit tehet a szakember, hogy kilátásba helyezi: nyilvános végrehajtói közleményt jelentet meg a cég vagyontárgyainak árveréséről. Mivel ez valószínűleg sokkolná az üzleti partnereket, sikerülhet kompromisszumot kötni.
De nem csupán gazdasági társaságoknál kerülhet nehéz helyzetbe a végrehajtó. Tipikusan problémás esetek például a gyermektartásdíjak. Ha ezek már a bíróságra kerülnek, vagyis a férj nem fizetett önként, a világ legnehezebb dolga azokat behajtani. Hasonlóan bajban van a végrehajtó, ha a bíróság úgynevezett meghatározott cselekmények elvégzésére kötelezi. Ilyen volt például, amikor évekkel ezelőtt a labdarúgó válogatott szövetségi kapitányát, történetesen Bicskei Bertalant kellett volna visszahelyezni a tisztébe, így döntött ugyanis a munkaügyi bíróság, amely végül is – belátva a helyzet komikumát – nem kérte a végrehajtást.
Emlékezetes az évekkel ezelőtti Rudolf Nurejev balett kapcsán keletkezett bírósági ügy. A felek egyike sérelmezte a szerinte jogtalan névhasználatot, nyert is jogerősen, ám akkorra a pervesztes fél már kiplakátolta az eseményt. A törvény betűje szerint a végrehajtónak ebben az esetben az lett volna a dolga, hogy szisztematikusan végigjárja a várost, s ahol meglátja az ominózus plakátot, azon rögvest kihúzza a Nurejev nevet. Meglepő módon, minderre nem került sor…
