Egy, az ideinél is jobban a linearitáshoz közelítő adótábla kialakítása, s ezzel párhuzamosan a kedvezmények jó részének kiiktatása a lényege a PM terveinek a személyi jövedelemadó rendszerében. Mindennek megvalósítására mindjárt két variációt is kidolgozott a tárca, amelyek gyakorlatilag csak az adókulcsokban, a jövedelemsávokban és ennek megfelelően a bérek után igénybe vehető adójóváírás mértékében térnek el egymástól.
Ami közös bennük: egy, a jövedelmek túlnyomó többségére vonatkozó általános adókulcs, valamint egy, a felső tízezret terhelő második kulcs. Az egyik változat szerint az általános kulcs 3 millió forint éves jövedelemig 26 százalék lenne, a másik alapján viszont csak 25 – igaz, ez csak évi 2,5 millióig lenne érvényes. A felső jövedelemsávban 40, illetve 44 százalékos lenne az adókulcs.
Ahol bizonytalanság mutatkozik, az a személyi jövedelemadó-rendszernek a bérjövedelmeket tekintve kulcsfontosságú intézménye, az adójóváírás. Annak érdekében, hogy az alacsony keresetűeknél az átlagos adóterhelés ne növekedjék, vagyis a mai 8 százalék körül maradjon, a PM tervei szerint az adójóváírás mértéke 10 százalékponttal lenne alacsonyabb az általános adókulcsnál mindkét variációban (további körülbelül 2 százalékpontos tehercsökkenést eredményez a nyugdíjjárulék 25 százalékára vonatkozó kedvezmény). Eszerint az adójóváírás mértéke 16 százalék, de évi legfeljebb 62,4 ezer forint lenne, a másik variáció alapján 25 százalék, de maximum 58,8 ezer forint. A probléma azonban ott jelentkezik, hogy e megoldás szerint a közepes és magas jövedelműek duplán jól járnak (növekszik az adójóváírás, csökken az adókulcs), miközben az alacsony keresetűek terhei éppen csak szinten maradnak. Felmerült ezért, hogy az idei évhez hasonlóan korlátozni kellene az adójóváírás igénybevételének lehetőségét egy meghatározott jövedelmi maximumra, ám a PM egyes szakértői ettől már csak azért is ódzkodnak, mert az meglehetősen “meredekké” teszi az adóterhelést.
A tervek változékonyságát csak fokozza, hogy a minisztérium politikai vezetése mindenáron meg kívánja valósítani az adókedvezmények eltörlésére vonatkozó elképzelését. Ez akár még üdvözlendő is lehet, csak azt nem veszik számításba, hogy a kedvezmények egy alapvetően rossz korábbi rendszer maradványai, amelyek révén egyes csoportok szerzett jogokhoz jutottak. A kedvezmények közül a tervek szerint csak a már említett adójóváírás és nyugdíjpénztári kedvezmény maradna meg, a gyermekek utáni adókedvezmény összegét viszont a legnagyobb kormánypárt még növelné is, ám a PM által eddig készített adótábla-variációk ennek fedezetét nem tartalmazzák.
Ugyancsak a lobbyk ellenálló képességétől függ majd, mit sikerül megvalósítani az új adónemekre vonatkozó tervekből. A jelenleg 0 százalékos, 20 százalékosra tervezett kamatadó valójában csupán a mértékét tekintve lenne új, s a biztosítási adó tekintetében is csak a tárca elszántsága jelent igazi változást a korábban már szintén felmerült elképzelésekhez képest. A földadó visszaállítására vonatkozó elképzelés pedig annyiban tekinthető újdonságnak, hogy előhozása a jelenlegi koalíciós viszonyokat tekintve már egyenesen vakmerőségre utal. A játszma kimenetelét mindenesetre a parlamenti frakciók az eddig megszokottnál jóval nagyobb mértékben befolyásolhatják.
