Múlt csütörtökön folytatódott a budapesti II. és III. kerületi bíróságon az a persorozat, amelyet néhány kárpótlási jegyes befektető indított a Prudent Invest Rt. – mint a Pillér I. alapkezelője -, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. – mint az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) jogutódja -, valamint a jegyzésben forgalmazóként közreműködő brókercég ellen. A felperesek álláspontja szerint a Pillér I. befektetési jegyek értékesítése során megtévesztették őket, hiszen a rövidített jegyzési tájékoztatókban az szerepelt, hogy a befektetők résztulajdonosai lesznek a megvásárolandó ingatlanoknak, ami természetesen az ingatlanalapok esetén közvetlenül nem teljesülhet. Elsőként a Gazdasági Versenyhivatal minősítette úgy a Prudent Invest Rt.-t, hogy az a piacra lépést megelőzően megtévesztésre alkalmas, a szolgáltatás valódi tartalmát hamisan hirdető kampányt folytatott, s ezzel tisztességtelen módon befolyásolta a befektetőket. Később, 1998 októberében a másodfokú bíróság is kimondta – néhány, évek óta kitartóan pereskedő Pillér I. tulajdonos esetében -, hogy valóban megtévesztették a befektetőket a jegyzés során, ezért a köztük és az ÁVÜ között született jegyzési szerződés érvénytelen.
Fő szabályként ilyenkor az eredeti állapotot kell visszaállítani, ami jelenleg több okból is nehézkes. Elsőként említendő, hogy a Pillér I. befektetési jegyeket kárpótlási jegyekért lehetett jegyezni, amelyeket az állam a beérkezést követően megsemmisített (3 ezer forint címletértékű kárpótlási jegyért 4 ezer forint névértékű Pillér I.-et lehetett kapni, ami az akkori helyzetben 97 százalékos névleges készpénzes árfolyamot jelentett). Így a bíróság feladata lesz, hogy meghatározza, voltaképpen mi felel meg leginkább az eredeti állapot helyreállításának; a múlt csütörtöki per során éppen ezen elképzeléseiket fogalmazták meg a peres felek. Másodsorban az eredeti befektetők közül többen eladták befektetési jegyeiket, ezért az ő esetükben csupán kártérítésről lehet szó, mert az eredeti állapot visszaállítása itt eleve kizárt. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a perek várhatóan még sokáig folytatódnak, hiszen az alperesek felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be a Legfelsőbb Bírósághoz a másodfokon megállapított megtévesztéssel kapcsolatban, ami a kártérítési perek újbóli felfüggesztését vonta maga után.
Igen nehéz megjósolni, mikor és milyen mértékű kártalanításra számíthatnak a befektetők. Mindenesetre a legutóbbi per során a felperesek képviselője a következőképpen fogalmazta meg elképzelését: a fizetendő összeg legyen egyenlő a befektetési jegyek névértékének 20 százalékos kamat mellett “felkamatoztatott” értékével, amelyet az időközben kifizetett hozammal csökkentenek – ez a névértékre vetítve 61,6 százalék volt az elmúlt évek során. Nem egészen világos, hogy a fentieket pontosan milyen számításokkal határozták meg, az viszont biztos, hogy mindez távol esik az alperesek által elfogadhatónak tartott összegtől. Az utóbbiak véleménye szerint a kárpótlási törvény idevonatkozó részének alkalmazása nem szükségszerű, vagyis az elszámolás alapját nem a névérték, hanem az akkori piaci érték határozza meg. Ez azt jelentené, hogy – az akkor átlagosan 670 forintos árfolyamú kárpótlási jegy mellett – 500 forintot valamivel meghaladó áron jutottak a befektetők az 1000 forint névértékű befektetési jegyekhez; így a felére csökkenne az elszámolás alapját jelentő érték, s többszörösen mérséklődne a kártérítés végösszege.
A kártérítés kapcsán – bár ez így még nem fogalmazódott meg – a bíróság voltaképpen dönteni kényszerül a kárpótlás igazságosságáról. A kérdés tehát túlmutat a Pillér-ügyön; ha a bíróság a kárpótlási törvény alapján ítélné meg a kár mértékét – vagyis elfogadná a kárpótlási jegy kamattal növelt értékét, mint kiindulási pontot -, azzal erkölcsi alapot teremtene más kárpótoltak számára, hogy szintén elfogadhatatlannak tekintsék a jegyeik ellenértékeként kapott vagyon nagyságát.
