A baj még az árus lapterjesztés privatizációja előtt kezdődött. A kiadóvállalatok két csoportra oszlottak, s így indultak a Magyar Posta által tavaly év elején kiírt tenderen. Az egyik társaságba 13 kiadó állt össze, köztük a legnagyobbak; ez a kör a hét regionális lapterjesztő részvénytársaság menedzsmentjéből álló Mahírker Kft.-vel szövetkezett. A másik pályázó a Magyar Lapterjesztő (Lapker) Rt. volt, amelyben 59,1 százalékos tulajdonrésszel – ám csak 49 százalék mínusz egy szavazati joggal – vett részt a francia Hachette Distribution Services, mint szakmai befektető és mások mellett a 18 kiadót összefogó Kiadói Vagyonkezelői Kft. Tehát e konzorciumban szám szerint több kiadó képviseltette magát, ám a másik pályázó mögött lévő kiadók a piac háromnegyedét mondhatták magukénak.
A két csoportosulást finoman fogalmazva “filozófiai különbség” osztotta meg. Az Hachette-tel szövetkezők úgy gondolták, hogy a szakmai befektető részvétele a társaságban a hatékonyabb – tehát olcsóbb – működés garanciája, míg az ellentábor attól tartott, hogy a kiadóktól független szereplő a profit maximalizálásában lesz érdekelt és felhajtja majd az árakat.
A Lapker 21 millió dolláros ajánlatával a tender elbírálásánál egyértelműen elékerült 13 millió dollárt kínáló versenytársának, s ezzel kezdetét vette a kíméletlen harc. A vesztes táborba tartozó kiadók saját orgánumaikban közzétették, hogy “a szerződés megkötését követően azonnal megkezdik lapjaik kivonását” a Lapker által immár 81,81 százalékban birtokolt regionális terjesztőhálózatból (a fennmaradó rész dolgozói tulajdon volt, illetőleg annak szánták), s ehelyett saját terjesztővállalkozásukat – a posta monopóliumának megtörésére még 1995-ben alapított Kiadói Lapterjesztő és Kereskedelmi (KLK) Kft.-t – fejlesztik. (A Figyelő kiadója, aVNU Budapest Rt. mindkét terjesztő vállalkozásban résztulajdonos.)
A privatizált vállalkozások az árus terjesztés piacából 87 százalékban, az előfizetéses terjesztéssel együtt számított teljes piacból pedig mintegy fele arányban részesedtek. A nyilvánvalóan erőfölényes helyzet ellenére azonban a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) engedélyezte a privatizációt, mondván: az árus hírlapterjesztés piacán a koncentráció nem nőtt.
A GVH az érvényes jogszabályok alapján úgy foglalkozott a kérdéssel, mintha versenypiacról lett volna szó. A gyakorlatot tekintve azonban a lapterjesztés a hálózat jellegű közüzemi szolgáltatásokhoz hasonlóan a monopóliumok kialakulásának kedvez. Ilyen, többé-kevésbé monopol jellegű terjesztővállalkozások tevékenykednek Nyugat-Európában is (lásd külön írásunkat).
A monopóliumként működő lapterjesztésben nem piaci eszközökkel kell kialakítani a versenysemlegességet. Mivel nálunk állami szabályozás ezt nem biztosítja, csak önszabályozás lehetséges, amihez azonban valamennyi kiadó egyetértésére szükség volna. Ehelyett azonban kölcsönös vádaskodások, versenyhivatali eljárások és bírósági keresetek jellemezték a viszonyt a két terjesztő cég és azok tulajdonosai között. Az egyik perben éppen két hete született ítélet: a Fővárosi Bíróság elutasította a Lapker keresetét, mert nem látta bizonyítottnak, hogy a KLK mögött álló kiadók beváltották volna korábbi fenyegetésüket, s valóban nem adták volna át lapjaikat terjesztésre a felperesnek.
A felek mostanra kezdik belátni, hogy a harc értelmetlen. Mint Mizsei István, a KLK ügyvezető igazgatója elmondta, a tavalyi második félévben a kiszolgált árusok száma 2300-ról 4500-ra nőtt, piaci részesedésüket 27-28 százalékra növelték, 1997. évi 3 milliárd forintos forgalmuk pedig tavaly 5,2 milliárd forint fölé emelkedett, ám az 1997-ben még 70 millió forint körüli nyereséget produkáló cég tavaly veszteségessé vált. Ennek fő oka, hogy miközben a 34-38 százalékos nagykereskedői jutalék változatlan maradt, az árusoknak ebből átadott jutalék jelentősen emelkedett. A KLK-nál 1999-ben 7,5-8,0 milliárd forint forgalomra számítanak, s azt tervezik, hogy az év közepére a tevékenység ismét nyereségessé válik. Mindenesetre Mizsei szerint tárgyalásokra van szükség, mert a további harc tönkreteheti a terjesztőket, és rajtuk keresztül az egész lappiacot.
A Lapker Rt. elnök-vezérigazgatója, Frédéric van Heems február végén hasonlóan nyilatkozott a Népszavának. Úgy vélte, a gyilkos versenyt néhány hónapon belül be kell fejezni, a terjesztőknek és a kiadóknak stratégiai egyezséget kell kötniük. Most, egy hónap elteltével azonban nem kívánt válaszolni a Figyelő kérdéseire. (Emiatt nem sikerült megtudnunk azt sem, milyen eredménnyel működött a Lapker, s ennél a cégnél mekkorára becsülik a piaci részesedéseket.) Az általunk megkeresett kiadók sem tartották időszerűnek, hogy pont most mondják el, mi az álláspontjuk a Lapkerben történő esetleges tulajdonszerzésről. A tárgyalások jelenlegi állásánál tehát a kiadók nem kívánják kiteríteni (kártya)lapjaikat.
