ARANYPÓK. A vállalat jogelődje az 1950-ben alapított Atex Nemzeti Vállalat volt. Fővárosi Divatáru Kiskereskedelmi Vállalattá 1962-ben keresztelték át, majd 1973-ban felvette az Aranypók nevet. A céget 1991-ben privatizálták, 1994-ben pedig bevezették a Budapesti Értéktőzsdére. Tulajdonosai között belföldi intézményi befektetők, belföldi magánszemélyek, MRP és dolgozók egyaránt megtalálhatók.
ELZETT. Az 1919-ben alapított cég hamar felfutott, s már a háború előtt egyeduralkodónak számított Magyarországon, hiszen kívüle csak a Soproni Lemezárugyárban készítettek néhány zártípust. Az 1948-ban végrehajtott államosítás nem okozott törést a vállalat tevékenységében, később nem kerülhette el azonban az ipar átszervezésének különböző állomásait. Ezek során több cég összevonásával megalakult az Elzett Fémlemezipari Művek, a név azután 1974-ben Elzett Művekre változott. A budapesti gyár 1986-ban visszanyerte önállóságát; a többi egység egy része azóta külföldi tulajdonba került, másokat felszámoltak. Az Elzett márkanévhez azonban a francia kézben lévő, zárakat előállító soproni Euro Elzett és a Lövőn, illetve Sátoraljaújhelyen található, kilincsekre, vasalatokra szakosodott – német tulajdonos birtokába került – Roto Elzett Certa is ragaszkodik. E helyzet tisztázása érdekében a fővárosi Elzett keresetet indított a soproni társaság ellen védjegybitorlás címen. A bíróság első fokon a budapesti céget ismerte el jogutódként és kizárólagos tulajdonosként az önálló Elzett védjegy vonatkozásában, ám az alperes esetében az Euro Elzett szóösszetételt nem minősítette védjegybitorlásnak. Az ügy másodfokon folytatódik.
FÉG. A Budapesti Királyi Törvényszék 1891. február 24-én jegyezte be a társas cégek közé a Fegyver- és Gépgyár Rt.-t. Azóta FÉG néven vált közismertté a vállalkozás, amelynek alapítói – köztük Weiss Manfréd, Kühn Károly és Loewe Izidor – nem gondoltak arra, hogy levédessék a cégnevet. A száz évvel későbbi, a cégcsoport egyes tagjainak magánkézbe kerülésével, más elemeinek állami kézben maradásával végződött felszámolási procedúra végrehajtói azonban ügyeltek arra, hogy az átalakítások során lehetőleg ne kerüljön a süllyesztőbe ez a márkanév.
FORTE. A céget a Kodak hozta létre 1922-ben, ám a háború után eladta a súlyos károkat szenvedett magyarországi gyárát. Jó érzékkel, hiszen a társaságot néhány évvel később államosították. A piacgazdaság megszűnésével monopolhelyzetbe került vállalat termékeinek 80 százalékát ma is fekete-fehér fotófilmek és fotópapírok teszik ki. A váci cég privatizációja két lépcsőben történt: először 50 százalékos tulajdoni hányadot adtak át a munkavállalói részvényvásárlási program (MRP) keretében, majd további 26 százalék került dolgozói tulajdonba; a részvények 16 százalékát kárpótlási jegyek ellenében kisbefektetők kapták meg, 8 százalékot pedig különböző önkormányzatok birtokolnak.
GLOBUS. A mai Globus Konzervipari Rt. őse 1924-ben jegyeztette be a Globus márkanevet a konzerveire. Bár a Globus konzerv előállítását Weiss Manfréd kezdte, majd a Budapesti Konzervipari Gyár folytatta, a márka “fémes csillogása” cseppet sem kopott az évtizedek alatt. A konzervgyár 1985-től (mint Globus Konzervgyár) vette fel a patinás márkanevet. A vállalat privatizációja 1993-ban a tőzsdei bevezetésen keresztül ment végbe, amelynek eredményeként a Globus konzervipari részvénytársasággá vált. A tulajdonosok között mintegy 20 százalékban vannak jelen különböző külföldi – angol, német – illetve magyar befektetők és alapok. A részvények 20 százaléka kisbefektetők kezében van. A tulajdonosi szerkezetben Temesfői István elnök a vezetőknek járó 3,8 százalékos kezdeti részesedését a tőzsdén keresztül többségire, 56 százalékosra növelte.
