Sokat elárul egy gazdaság helyzetéről, hogy a vállalatok mennyi pénzt hajlandók elkölteni. Azon dilemmájuk feloldásában, hogy megtakarítsanak vagy eladósodjanak, az infláció aktuális mértéke, s az annak függvényében meghatározott banki kamatok alakulása a döntő szempont. Amikor a pénzromlás gyorsul, következésképpen a kamatok is emelkednek, a vállalatok többsége inkább elhalasztja beruházásait, s pénzeszközeit bankbetétekben vagy értékpapírokban fialtatja.
Persze azért soha nem lehet olyan rossz a helyzet, hogy a bankok vállalati eredetű betétállománya meghaladná az ugyanennek a körnek nyújtott kihelyezések összértékét; kevés cég lenne ugyanis képes döntő részben saját tőkéből finanszírozni tevékenységét. Mindenesetre nem véletlen, hogy a hitelek és a betétek közötti rés 1993 decemberében volt a legszűkebb, amikor a magyar gazdaság szinte egyetlen mutatója sem kecsegtetett sok jóval, s cégek sora mondott csődöt. Így az idő tájt a vállalatok banki betétállománya jelentősen megközelítette a hitelekét, azok csaknem 70 százalékának felelt meg. Ezen arány jó ideig 60 százalék felett maradt, s csak 1997-től kezdett csökkenni, míg aztán tavaly áprilisban 50 százalék alá került. Az utóbbi nyolc év legalacsonyabb értékét – a Magyar Nemzeti Bank legfrissebb adatai szerint – e mutató 1998 októberében érte el, 48,5 százalékkal. Akkor a bankokban elhelyezett vállalati betétek állománya 1031,5 milliárd forintot tett ki. Ezek túlnyomó része, közel 92 százaléka a közepes és nagyvállalatoktól származott, s csupán 84 milliárdot takarítottak meg ilyen formában a kisvállalkozók. Az országos átlagnál sokkal jobb a szóban forgó arány – a Figyelő ez irányú kérdésére egyedüliként konkrétumokkal szolgáló – Erste Bank Hungarynál, amelynél a céges forrásállomány 20-25 százaléka kapcsolódik a kisvállalkozói szektorhoz, a többi a közép- és nagyvállalkozásokhoz.
Bizonyára nem meglepő, hogy az ezer milliárd feletti céges betétállomány több mint fele a nagybankokban kamatozik, 35 százaléka pedig a középbankokban. Az ezen összesítésben korábban jóval nagyobb aránnyal szereplő kisbankokból 1997 decemberétől fokozatosan jelentős betétállomány pártolt át részben a nagy-, de mindenekelőtt a középbankokhoz. Ez a folyamat nagyon is érthető annak ismeretében, hogy tavaly több kisbank is bajba került; e helyütt legyen elég csak a Realbankra, a Polgári Bankra és a Pénzintézeti Központ Bankra utalni. Összességében a kisbankoknál elhelyezett vállalati betétállomány tavaly kilenc hónap alatt a felére csökkent.
A cégek elsősorban forintot helyeznek el betétként a bankokban – a devizabetétek aránya kevéssel haladja meg az egynegyedet. Abban viszont pénznemtől függetlenül egységesség mutatkozik, hogy átmenetileg feleslegessé vált pénzeszközeiket a vállalatok szinte kizárólag egy éven belüli lejáratra bízzák a bankokra. Ezt nagyban magyarázza, hogy az éven belüli forintbetétek közt döntő hányadot képviselnek a – zavartalan üzleti tevékenységhez elengedhetetlen – folyószámla betétek. Az viszont érdekes, hogy az éven belüli devizabetétek nemcsak arányaiban, hanem összegszerűségében is nagyobbak a középbankokban. Míg a nagyokban 1998 szeptemberében a 456,4 milliárdnyi forintbetét mellett csak 93,1 milliárd forintnyi devizabetét kamatozott, addig a középbankok a forintosok 227,7 milliárdos állománya mellett 119,8 milliárdnyi, cégektől származó devizát tartottak nyilván.
A kisvállalkozók tavaly ősszel már több mint 80 százalékban a nagybankokra bízták pénzüket. Ez az arány a későbbiekben valószínűleg még tovább gyarapszik, mivel a kisbankok már említett elhagyása e szektor esetében is tetten érhető. Mások mellett kifejezetten erre számít a Magyar Külkereskedelmi Bank, amely teljes számlavezetői ügyfélkörében döntőnek ítéli a közép- és kisvállalkozások arányát, s ebbéli kliensei számára folyamatosan dolgoz ki megfelelő szolgáltatási konstrukciókat. Hasonlóról számolt be a Raiffeisen Bank (RB) is; eszerint a nagy-, illetve multinacionális vállalatok körének növekedése mellett egyre nagyobb mértékben bővül az a középvállalati kör, amelynek a bank pénzügyi szolgáltatást nyújt. Ami pedig a kisvállalatokat illeti, azok esetében az RB elsősorban a pénzügyileg nagyobb vállalatokhoz kapcsolódó cégeknél lát lehetőséget üzleti együttműködésre. Az Erste Bank egyebek mellett szintén a középvállalati szektor tagjaival kívánja gyarapítani számlavezetési portfolióját.
