Költségvetési fedezet az idén 33 Kossuth-díjra van, miközben 36 jelöltre érkezett be javaslat. A kormány – élén Orbán Viktor miniszterelnökkel – kemény maradt, és az első adandó alkalommal világossá tette, hogy a büdzsé tartalékaiból nem áll rendelkezésre egyetlen fillér sem a “létszámon felüli” díjazásra. A helyzetet végül is úgy oldották meg – mondta el a kormány fiskális szigorát bemutató példabeszédszerű történetet Járai Zsigmond pénzügyminiszter -, hogy a kulturális tárca saját keretéből gazdálkodja ki a három plusz díj fedezetét. Azzal Járai is tisztában van, hogy ez kevés lenne bárkinek is a megnyugtatására, vagy az egyre gyülemlő problémák orvoslására, ezért ugyanazzal a szusszal, amellyel a Kossuth-díjakról beszélt, bejelentette a költségvetési tartalékok zárolását is.
A gazdaság 1998-ban alapvetően jó évet zárt – ebben mindenki egyetért. Különösen két mutatóval dicsekedhet a gazdaságpolitika – a jelenlegi, illetve a tavaly májusban leváltott szociál-liberális kormány egyaránt meg is teszi ezt -, mégpedig a GDP világviszonylatban is jelentősnek mondható 5,1 százalékos növekedésével (Mellár Tamás, a Központi Statisztikai Hivatal elnöke a Hét című tévéműsorban jelölte meg ezt a számot), valamint az infláció magyar mértékkel mérve alacsony szintjével (éves átlagban 14,3 százalék). Más adatok azonban borúlátásra adnak okot; tavaly a folyó fizetési mérleg hiánya több mint duplájára nőtt, s megközelítette a 2,3 milliárd dollárt, januárban pedig az államháztartás hiánya 90,2 milliárd forintra rúgott, ami a tervezett éves hiány több mint 20 százaléka.
Az ellenzék a makromutatók romlása miatt élesen bírálja már a kormány gazdaságpolitikáját, ám ez is csak kevés támpontot jelent a helyzet elemzéséhez, hiszen szerepéből adódóan szinte kötelezőek a kemény szavak. Szekeres Imre szocialista képviselő, az Országgyűlés költségvetési bizottságának elnöke múlt heti tőzsdei látogatásán már felvillantotta a büdzsé átszabásának kényszerét, s a Figyelőnek is úgy fogalmazott, hogy megítélése szerint előállhat a pótköltségvetés szükségessége. A gazdaságpolitika triumvirátusa – Járai mellett még Chikán Attila gazdasági miniszter és Surányi György jegybankelnök – ezt a lehetőséget egyelőre kizárja. A kormányfő hét végi nyilatkozataiban azonban már más hangot ütött meg, mondván: ő nem zárkózik el egy esetleges pótköltségvetéstől, de ez “legkorábban az első negyedév végén esedékes”. Surányi György is ugyanezt az időpontot nevezte meg, amikor is el lehet – és kell – dönteni, szükség van-e további intézkedésekre.
A pótköltségvetés persze önmagában nem fontos kérdés – jóllehet a kormányok ódzkodnak e lépés megtételétől -; sokkal fontosabb, hogy az egyensúly megteremtése érdekében milyen területeken spórolnak. Járai Zsigmond szerint az 50 milliárdnyi tartalék zárolása elegendőnek tűnik, s a költségvetés kiadási oldalán még van további játéktere a kormánynak. Szekeres ezzel szemben úgy látja, hogy a félszáz milliárdos kiadás-visszafogás nem megfelelő módszer a kialakult helyzet kezelésére, mert az a fűnyíróelv alkalmazását jelenti: ott is elvon a kormány, ahol nem kellene. A költségvetési bizottság elnöke azt is aggályosnak tartja, hogy a pénzügyminiszter nem nevezte meg közelebbről, hol látja a tartalékokat. Sőt, a szocialista politikus szerint tovább növekszik a hiány, egyrészt mert objektív tényezők – mint a nemzetközi recesszió és a rossz időjárás – negatívan befolyásolják a folyamatokat, másrészt, mert a büdzsé újabb aknákat rejteget.
Három fő problémát lát Szekeres. Egyrészt az agrártámogatási rendszert, ami egyrészt eltúlzott, másrészt eszköze a szerinte legproduktívabb mezőgazdasági egységek, a termelőszövetkezetek elleni harcnak. A másik gond, hogy a költségvetés az árvizek és a belvizek okozta károk felszámolására kevés pénzt különített el, a korábbi 4 milliárd forint helyett csak 900 millió áll rendelkezésre. (A pénzügyminiszter ugyanakkor megerősítette, hogy a hó okozta károkkal ellentétben az ár- és belvíz következményeinek megoldására lesz lehetőség a költségvetés 19 milliárdos általános tartalékából.) A harmadik aknát Szekeres a munkaerő-piaci eszközökre szánt költségvetési pénzek kurtításában látja: szerinte ma még kiszámíthatatlan következményei lehetnek például annak, hogy a közmunka támogatását 5,7 milliárd forintról 2 milliárdra csökkentette a kormány. Egészen más költségvetésre lett volna szükség – foglalja össze kritikáit Szekeres, s nem mulasztja el hozzátenni, hogy ezt a szocialista párt már novemberben, a büdzsétervezet benyújtásakor és annak tárgyalásakor is hangoztatta. A “másságnak” pedig szerinte az export- és befektetés-ösztönzésben, a bevételek reális felmérésében és a növekedés fenntartásának eddig alkalmazott eszközeiben kellett volna megmutatkoznia.
“Az idei költségvetés lehetőségeihez képest exportösztönző” – nyilatkozta a Figyelőnek Varga Mihály, a Pénzügyminisztérium (PM) politikai államtitkára, s példaként éppen az ellenzéki oldalról kifogásolt agrártámogatást nevezte meg. A befektetés-ösztönzés jelen van az Orbán-kormány gazdaságpolitikájában, bár tény, hogy az eddigiektől eltérő módszerekkel. A multik képviselőivel folytatott megbeszéléseken éppen ezért a kormány többször is aláhúzta, hogy nem a kedvezményeket helyezi előtérbe, hanem – így az államtitkár – például az infrastruktúra fejlesztésére 22 százalékkal többet szán idén a költségvetés.
A bevételek alakulására eddig nem panaszkodhat a kormány – állítja Varga Mihály -, hiszen egyes tételek jelentősen meghaladták a tervezett mértéket. Így például a lakossági befizetés és az áfa-bevétel több volt annál, mint amennyit a költségvetés időarányosan előirányoz; a vámbevételek megközelítették januárban a 24 milliárdot – ez 17,8 százaléka az éves tervnek -, s hasonló a helyzet a központi költségvetés szerveivel is, ahol a befolyt 60 milliárd forint 14,9 százaléka az 1999-es előírásnak. Voltak persze olyan tételek is, amelyek időarányosan elmaradnak a tervtől, de a januári 292 milliárdos bevétel összességében 9,4 százalékos teljesítést jelent. “A bevételek tervezését ért kritikák egyelőre a tények nem ismeretét jelzik” – vonja le jó adag malíciával a következtetést a PM államtitkára.
A fenntartható növekedésnek hagyományosan két pillére van: az export és a belső kereslet. Jelenleg a kivitel dinamikája némileg lassult – ez Varga szerint főként a nemzetközi folyamatok következménye -, viszont a belső kereslet alakulása többé-kevésbé ellensúlyozza ezt. Való igaz, hogy a független szakértők prognózisai ebben a kérdésben közelítenek leginkább a kormány várakozásához, de általánosságban sem lehet drámai különbségekről beszélni. Még akkor sem, ha neves közgazdászok arról írnak, hogy vészhelyzet felé tart az ország gazdasága (Petschnig Mária Zita, Népszabadság, 1999. március 1.). Miközben a kormány 4-5 százalék közötti GDP-növekedést vár, a hazai kutatóintézetek 3,5 és 4,3 százalék közé várják most ezt a mutatót. A tőzsdei elemzők sem térnek el prognózisaikkal lényegesen ettől az értéktől.
A borúlátást azzal lehet magyarázni, hogy az elemzőket a makroadatok romlása mellett a kormányzat sokak szerint nem megfelelő reakciója is óvatosságra intette. Elsősorban a külföldiek eladási nyomása miatt a hivatalos budapesti tőzsdeindex, a BUX két hét alatt 12 százalékos értékvesztésen esett át (miközben a fejlett börzék többségén szinten maradtak az árfolyamok); az állampapírpiacon átlagosan valamivel több mint fél százalékkal emelkedtek a hozamok; a forint pedig végig gyengült, a sáv erős széléhez közeli állapottól megközelítve az intervenciós sáv közepét. Ám Bihari Péter, a Budapest Bank vezető közgazdásza úgy véli, éppen azok a külföldi befektetők nem mérték fel kellő körültekintéssel az elmúlt hónapok folyamatait, akik most fejvesztve kivonják pénzüket a tőkepiacokról.
A Reutersen közölt idei becslések konszenzusa is további romlást valószínűsít. Ennek ellenére a Figyelő által megkérdezett értékpapír-piaci szakértők nem látják különösen aggasztónak a helyzetet, és emiatt (legalábbis egyelőre) nem is tartanák értelmét újabb kormányzati beavatkozásnak. Vágó Attila, a Concorde vezető elemzője 1999-re 2,9 milliárd dollár körüli külkereskedelmi mérleghiánnyal, és ettől árnyalatnyival elmaradó folyómérleg-hiánnyal számol. A kereskedelmi mérleg deficitjének eddigi és az idei évre várt duzzadását szerinte döntően az exportkapacitások növekedéséhez kötődő import megugrása, illetve kisebb részben a bérpolitika okozta. (A statisztikák szerint a lakossági fogyasztás importtartalma 20-25 százalékos.) Szerinte a kereskedelmi mérleg hiányának bővülése nem elsősorban az államháztartási hiány keresleti hatásának a következménye. Mindazonáltal szembetűnő az államháztartás GDP arányában mért elsődleges többletének évek óta tartó csökkenése. A jelenlegi adatok alapján egyébként Vágó Attila véleménye szerint elhamarkodott kijelenteni, hogy ok-okozati összefüggés lenne a folyó fizetési mérleg és az államháztartási hiány növekedése között. (A pénzügyminiszter mindenesetre megtette ezt.) A jövő évre az elemző ugyan további romlást valószínűsít, de úgy véli, az új exportkapacitások belépése miatt ezt a problémát a magyar gazdaság “lassan ki fogja nőni”. Véleménye szerint az idén 1,5 milliárd forintnyi működőtőkére, és hasonló nagyságrendű portfolio-befektetésre lehet számítani. Felhívta a figyelmet arra, hogy az export/GDP mutató tavaly tovább javult, valamint arra az igen fontos pozitívumra, hogy az ország devizatartalékai egy év alatt 900 millió dollárral nőttek.
Duronelly Péter, a Budapest Alapkezelőtől azt emelte ki, hogy az 1998-as tervekben lényegesen alábecsülték a lakossági fogyasztást, és ehhez igazították a kormányzati kiadásokat. Az idén az árfolyam-politika változatlanságára számít az elemző, ez véleménye szerint magasan tartott állampapírkamatokkal finanszírozhatóvá teszi a folyó fizetési mérleg hiányát. Rámutatott ugyanakkor, hogy 1999-ben már nemcsak a működőtőke-beáramlással, hanem a portfolio-befektetésekkel együtt akarják finanszírozni a folyó fizetési mérleg hiányát, ami jóval kockázatosabb. Bizakodásra adhat okot azonban – tette hozzá Duronelly -, hogy a jelenlegi kormányzat eddigi működése alapján arra lehet következtetni: ha be kell avatkozni, akkor gyorsan és határozottan fog lépni.
A kormány tehát egyelőre nem tervez további beavatkozást, az eddigi intézkedéseket is – mint Varga Mihály hangsúlyozta – inkább bizalomerősítésnek szánták. Bihari Péter szerint – aki egyetért azzal, hogy nincs rendkívüli lépéskényszerben a kormány – okosan tenné a gazdaságpolitika, ha a háttérben felkészülne egy kedvezőtlenebb szcenárióra. A kereskedelmi mérleg tovább billenhet ugyanis, mivel a legfontosabb magyar exportpiac, Németország konjunkturális szempontból két rossz negyedévet tudhat maga mögött, s ez a magyar kivitel növekedésének további lassulását okozhatja. A költségvetés pedig feszített, s – ellentétben a kormány tagjainak nyilatkozataival – Bihari nem lát olyan tételeket, amelyek minden további nélkül törölhetőek lennének. Sőt, a büdzsében csökkenő kamatszintet feltételezve állapították meg a kamatkiadásokat, márpedig a tényleges folyamat nem úgy alakult.
Az egyensúly romlása elkerülhetetlen, de egyelőre úgy tűnik, hogy rendkívüli intézkedések nélkül is menedzselhető a helyzet. Mindenki az első negyedéves adatokra vár, de addig is szükséges a fiskális szigor. És nemcsak a Kossuth-díjak esetében…
