Miben vár Öntől segítséget Járai Zsigmond pénzügyminiszter?
Időnként megkérdezi a véleményemet aktuális problémákról, a pénzügyi tárca által készített, az adó- és járuléktörvényekben általuk szükségesnek tartott módosításokról. Már készült egy reformkoncepció, amelyet én is megkaptam és véleményeztem.
Az 1988-as adóreform “atyjaként” miként ítéli meg: a most tervezett változásokat lehet-e reformértékűnek nevezni? Vagy ez sem lesz több az évente szokásos felülvizsgálatoknál, legfeljebb néhánnyal több paragrafust érint majd, mint az utóbbi években?
A kormány az ezredfordulótól adó-, járulék- és költségvetési reformot is meghirdetett. Ha mind a hármat egyszerre megvalósítja, akkor valószínűleg lesz köztük reformértékű lépés is, bár az egyáltalán nem biztos, hogy éppen az adórendszerben, ahol egyébként az új adók bevezetése lehetne ilyen. Inkább a járulékrendszerben és a költségvetésben kellene “átütő” intézkedéseket hozni. A másik jelentős változást az jelenthetné, ha a központi büdzsé és a helyi önkormányzatok közötti elosztási arányokat megváltoztatnák. A magyar önkormányzati szisztéma nem működtethető tovább úgy, hogy miközben állandó forráshiánnyal küzd, a bevételei növelésére nincsenek saját eszközei. Ezért meg kell változtatni a központ és a helyi szint közötti forráselosztás arányát, vagy növelni kell a helyi adók szerepét. Már csak az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk miatt is, lévén, hogy a helyi adók a fejlett országokban a miénknél nagyobb jelentőségűek.
Ezzel szemben a hazai pénzügyi szakértők azt javasolják, hogy a helyi adók lényegében csak az ingatlanokhoz kapcsolódóan működjenek, s az iparűzési adó is inkább központi adó legyen.
Nem biztos, hogy ez jó megoldás. Kétféle eljárás lehetséges: a helyi adókat vagy az állami, vagy az önkormányzati adóhatóságnak kell leróni. Mivel az utóbbiak nagyon legyengültek, valószínűleg az lenne jobb, ha az adóalanyok az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalnak fizetnének. Ugyanakkor az adókivetés jogát mindenféle helyi adó esetében az önkormányzati képviselőtestületek kezébe kellene adni.
A pénzügyminiszter már többször kijelentette, hogy az adóreform egyik “sarkalatos eleme” az értékalapú ingatlanadózás bevezetése. A mai, igen elmaradott földhivatali nyilvántartás mellett van-e realitása egy ilyen korszerű, a fejlett országokban elterjedt adózásnak?
Az egyértelmű, hogy a nyilvántartás rendbetétele nélkül nem szabad bevezetni az új adót. Ha pedig nem társul hozzá megfelelő ellenőrzési rendszer, akkor egyáltalán nincs értelme. Az értékalapú ingatlanadózásra vonatkozó kormányzati elképzeléseket tavaly igen gyorsan visszadobta a parlament, éppen ezért alaposan mérlegelni kellene, valójában mit is akar a kormány.
Helyesnek, támogathatónak tartja-e az adóreform céljaként meghirdetetteket – a családi elemek erősítését, az adórendszer egyszerűsítését, valamint az élőmunkaterhek csökkentését?
A reform során leginkább arra kell törekedni, hogy az adórendszer arányos, igazságos, valamint átlátható legyen. Az adózást nem szabad összekeverni a szociálpolitikával. A gyermekkedvezmény még belefér az adórendszerbe, az egyéb eltartottak figyelembevételét viszont már kétségesnek tartom. Az egyszerűsítéssel – amíg az nem az igazságosság ellen hat – viszont egyetértek, hiszen nagyon helyes, ha a vállalkozóknak nem 38, hanem mondjuk csak 20 féle nyilvántartást kell vezetniük. S az is támogatható, hogy bővülne az átalányadózás lehetősége. Jelentős egyszerűsítéseket viszont nem tudok elképzelni, hiszen minél fejlettebb gazdaságról van szó, annál bonyolultabb az adórendszer. Az élőmunkaterhek mérséklése – különösen a járulékcsökkentés – viszont fontos lenne, s ezt én is megvalósíthatónak tartom.
El tud képzelni általános adócsökkentést is?
A kormánynak nyíltan meg kellene mondania, hogy ilyet nem lehet megvalósítani. A költségvetési kiadások egyharmadát ugyanis adósságtörlesztésre fordítják. Az egészségügyi dolgozók, a rendőrök fizetése, az önkormányzatok támogatása évről évre reálértékben csökken. Ezeken a területeken is lehet racionalizálni, ám ezáltal nem lehet annyit megtakarítani, hogy az fedezetet teremtene jelentős, több adónemet is érintő adócsökkentésre.
Lényegében csak a társasági adó esetében nincs szó adómérséklésről. Ebben az adónemben inkább arra hajlik a kormány, hogy megnyirbálja a kedvezményeket, s az állam beruházási támogatásokat nyújtson. Helyesnek tartja ezt?
A társasági adókulcs már ötödik éve 18 százalék, amely nemzetközi viszonylatban is nagyon alacsony szint, hiszen a legtöbb európai országban a személyi jövedelemadó felső kulcsát közelíti a társasági kulcs is. Ennek ellenére nem javasolnék itt emelést, bár úgy érzem, van rá hajlandóság. Inkább a kedvezményeket kellene megnyirbálni, amelyek lényegében csak a nagyvállalatok, külföldi vállalkozások számára biztosítottak.
Mit tehetne a kormány az adórendszeren keresztül annak érdekében, hogy a külföldi vállalkozások ne vigyék ki az itt megtermelt nyereségüket, hanem inkább itt fektessék be újra?
A folyó fizetési mérleg tavaly decemberi romlása valóban a látványos profitkivonás következménye. Ezért – az alacsony társasági adókulcs ellenére – jelentős kedvezményekkel kellene ösztönözni a nyereség belföldi visszaforgatását.
Már pénzügyminisztersége idején sokat harcolt a kétkulcsos áfa-rendszer bevezetéséért, a kedvezményezett termékek és szolgáltatások körének csökkentéséért. Ezzel éppen ellentétesen, a januártól hatályos változások többek között bővítették a nulla kulcsos kört, s a kedvezményes kulccsal adózó termékek skáláját. Mi erről a véleménye, s az áfa-rendszerben milyen változtatásokat látna szívesen?
Nem célravezető a nulla kulcsos kör bővítése. Hiába csökken ugyanis bizonyos termékek adóterhe, attól azok még nem lesznek olcsóbbak a fogyasztók számára. A vállalkozók beépítik saját nyereségükbe az adóterhet, s ha az állam lemond arról, akkor azt ők teszik zsebre. Ez nem járható út, szociális intézkedéseket pedig különösen nem az áfa-rendszeren keresztül kell végrehajtani. Legkésőbb az uniós csatlakozásig rendbe kell tenni az áfa-kulcsokat, hiszen egyrészt a 25 százalékos normál kulcs túl magas, másrészt a nulla-kulcs nem elfogadott, harmadrészt a kedvezményes kör nagyon tág. Az igazi kérdés azonban az, mi lesz az energiával: átkerül-e a normál kulcsú termékek közé, vagy marad a 12 százalékos kedvezményezettek között. Szerintem valahol 14-20 százalék között kellene megállapítani az energia adóját. Vagyis meg lehet kísérelni az adóemelést, de csak óvatosan, az inflációs hatásban rejlő veszély miatt.
Az áfa mellett a személyi jövedelemadózás is olyan irányba, nevezetesen a lineáris adózás felé mozdul el, amelyet Ön, a progresszív adózás híve, bizonyára nem támogat.
A világ valamennyi fejlett országában progresszív adórendszer működik. A lineáris adózás nagyon sok kieső adóbevételt, társadalmi igazságtalanságot okoz, amelyet szociálpolitikával kell orvosolni. Ez a módszer ugyanis a gazdagoknak, a magas jövedelműeknek kedvez. Abból, hogy mondjuk 20 vagy 25 százalék a lineáris adókulcs, csak a jól kereső egyének profitálnak. Ha ezt akarja elérni a kormány, megteheti. Szerintem viszont szükséges a nulla kulcsos adósáv, hiszen egy bizonyos összeg alatt nem szabad adóztatni, még akkor sem, ha a legszegényebb rétegek is igénybe veszik az állami és önkormányzati szolgáltatásokat.
A pénzügyi kormányzat viszont a jelek szerint ellenkező álláspontot képvisel, hiszen januártól jelentősen növelte az alacsony jövedelműek terhelését. Ön szerint milyen módosításokra lenne szükség az szja-rendszerben?
A jelenlegi szisztémának már alig van köze az 1988-ashoz, azt már régen “szétverték”. Tömören fogalmazva: az szja-rendszerben rendet kellene csinálni. Miután már korábban lényegében majdnem minden jövedelmet kivettek a fő adótábla alól, most a bért is elkülönítenék az így adózó jövedelmektől, s akkor ez 3 millió forintig csak 20 százalékkal adózna. A legfontosabb, hogy a kormányzat eldöntse: mely pénzek képezzék az összevont jövedelmet, s melyek adózzanak külön, milyen jövedelmeket preferáljanak.
Új adók bevezetését is fontolgatja a pénzügyi kormányzat. Megvalósíthatónak tartja ezeket?
A biztosítási adón el lehet gondolkozni, ám előbb alapos számításokat kellene végezni. Az ökoadók bevezetése is napirenden van, azt szerintem össze kellene hangolni a környezetvédelmi termékdíj újraszabályozásával. A helyi ingatlanadóval viszont óvatosan kell bánni. Jómagam megszüntetném az úgynevezett “minibüdzséket”, amelyeket egyes minisztériumok kezelnek, így például a kulturális járulékot. Összességében egyébként úgy vélem, a reform keretében a meglévő adónemekben történik majd változás, új adókra viszont nem nagyon kell számítani.
