Fütyült a pénzre a televíziós főhatóság ORTT, amikor az országos kereskedelmi tévécsatornákra kiírt pályázatról döntött, s lehet, hogy most megfizet ezért. A médiatestület ugyanis több milliárd forintot sem sokallt azért, hogy a nemkívánatosnak ítélt jelöltet vesztesnek nyilváníthassa. Így fordulhatott elő, hogy a mindkét földi frekvenciáért legmagasabb összeget kínáló Írisz TV annak idején hoppon maradt. Az ORTT tagjai – élükön az elnökkel – akkor egymást túllicitálva magyarázták, hogy a műsorszerkezet is nagyon fontos része ám a pályázatnak, s e kritérium alapján az Írisz jelentősen alulmaradt versenytársaival szemben. Pedig az első forduló után – mielőtt a pályázókat tétjük emelésére és műsorszerkezetük javítására szólították fel – még biztos befutónak tetszett az amerikai CME, a Wallis-csoporthoz tartozó Mediacom Rt. és az Intercom Kft. által birtokolt Írisz. Amely mindkét kívánalomnak igyekezett eleget tenni, de ez lett a veszte: üzleti terve a döntéshozók szemében megvalósíthatatlanná vált az állítólag túl magas koncessziós díj miatt. Így az egyik országos csatorna a Scandinavian Broadcasting System, az MTM Kommunikációs Rt. és a TeleMünchen konzorciumának jutott TV2 néven, a másikon pedig a CLT-Ufa, a Pearson-csoport, a Raiffeisen Unicbank és a Matáv közös tulajdonában lévő RTL Klub indulhatott el.
A “rossz üzleti terv” azonban köztudottan csak ürügyként szolgált arra, hogy a pártok túlnyomó többsége számára nemkívánatos Íriszt ki lehessen szorítani. Az eltérő nézeteket valló politikusok szemében egyformán vörös posztónak számított a pályázó fő tulajdonosa, a CME által indított csehországi Nova televízió, amely letarolta az ottani piacot. Nem volt ínyükre, hogy az Íriszt az a Baló György vezette, aki újságíróként egyikükkel sem bánt kesztyűs kézzel, sőt – szintén köztudottan, de nem bizonyíthatóan – antiszemita érzelmek is szerepet kaptak az elutasításban. Így jött létre az a ritka politikai konszenzus, amelyben egy platformra kerültek konzervatívok és szocialisták, s amelyből csak a szabaddemokraták által delegált ORTT-tag tartózkodó szavazata lógott ki.
Annak idején beszélték azt is, hogy az RTL Klub időközben meggondolta magát, s mégsem akart tendert nyerni, mert rájött, hogy ezen a piacon nem hozna megfelelő hasznot a befektetése. Ezt látszott igazolni, hogy a pályázatot gyakorlatilag nem módosították a második fordulóra. Bár e feltételezést az RTL Klub első vezérigazgatója a Figyelőnek akkor cáfolta, utólag sokaknak úgy tűnik, nem feledékenységből, hanem szándékosan nyújtott be hiányos pályázatot a társaság. Ha ugyanis diszkvalifikálják, feltűnés nélkül kitáncolhatott volna a kis magyar médiaszínpadról. Arra azonban nem számítottak – ez egyébként kezdetben az általuk sugárzott szegényes és az előírtnál rövidebb időtartamú műsoron is meglátszott -, hogy az ORTT erőnek erejével őket fogja győztesnek nyilvánítani, csakhogy ne kelljen frekvenciát adni az Írisznek. Ezért szegte meg a testület a saját szabályait, fogadta be az érvénytelen pályázatot, s ezért pontozott csak a döntés meghozatala után. Ezek olyan tények, amelyeket már az első fokon eljáró Fővárosi Bíróság is megállapított tavaly márciusban, csak éppen nem semmisítette meg miattuk az ORTT döntését. Mintha csak az lebegett volna az ítélethozó szeme előtt, hogy micsoda felfordulást is okozna az akkor már hónapok óta sugárzó társaságokkal kötött szerződések utólagos megsemmisítése, s ennek ódiumát nem vállalta magára.
A piac ilyesfajta megbolygatása valóban hatalmas felfordulást okoz. Az Írisz TV máris kilátásba helyezte, hogy milliárdos kártérítési pert indít. Hasonló lépés várható persze az RTL Klub részéről is, ha felbontják vele a szerződést. Tulajdonosai ugyanis már nagyon sokat fektettek be itt. A teljes 8 milliárd forintból kifizettek 2,4 milliárdot a koncesszióért; 3 milliárdért felszerelték vadonatúj székházukat; filmarchívumot vásároltak; napi szappanoperát indítottak; tudósítói gárdát építettek ki. Vagyis a Legfelsőbb Bíróság ítéletének végrehajtása nagyon sokba kerül.
Ezt az árat azonban meg kell fizetni. Ha annak idején az ORTT a mögötte álló politikusokkal együtt fütyült a milliárdokra, most sem tehet másként. A kereskedelmi televíziózás nem alkalmas terep arra a csatározásra, amelyet a pártok – sajnos – büntetlenül folytatnak a közszolgálati médiák elfoglalásáért. Itt nagybefektetőkről van szó, s részletkérdés, hogy ők történetesen a médiába tették pénzüket. Ahhoz, hogy ezt a jövőben mások, más területeken is megtegyék, jogbiztonságra van szükség. Átlátható privatizációs és közbeszerzési pályázatokra, nyilvános felülvizsgálati eljárásokra, a hibásnak találtatott döntés megmásítására. A Legfelsőbb Bíróság ítélete után nem illene ORTT-elnöki mosollyal a nézők érdekeire hivatkozni, a pályázat elbírálását változatlanul tisztának minősíteni, s közben a végrehajtás elszabotálására és a hivatal megőrzésére gondolni.
Magyarország állítólag betartja az Európai Unió, az OECD normáit, részt vesz az általuk folytatott korrupcióellenes küzdelemben, a társadalmi-gazdasági folyamatok átláthatóságának megteremtésében. Itt a nagy alkalom, hogy bebizonyítsa szavahihetőségét. Ha nem így lesz, az fog csak igazán sokba kerülni.
