Belső keresletre alapozva kell élénkíteni a gazdaságot az EU tagjainak és Japánnak egyaránt – fogalmazta meg szokott módon a receptet a G-7 pénzügyi irányítóinak bonni megbeszéléseiről kiadott záróközlemény. A konkrét lépések ezúttal is kimaradtak, s ez az európai-amerikai nézetkülönbségek továbbélésére utal.
Robert Rubin amerikai pénzügyminiszter határozottan szorgalmazta a globális gyorsulást segítő gazdaságpolitikát, rámutatva: az EU-nak – amely folyamatosan növekvő külkereskedelmi többletet produkál – nagyobb részt kellene vállalnia a kelet-ázsiai országokból a világpiacra áramló export felszívásában. Máskülönben ez a teher továbbra is az Egyesült Államokra fog nehezedni, miközben az amerikai kereskedelmi mérleg deficitje már így is rekordnagyságúra, 168,8 milliárd dollárra emelkedett tavaly (ez több mint 50 százalékos növekedést tükröz az 1997-ben regisztrált 110,2 milliárdhoz képest).
Európai részről azonban változatlanul kevés a hajlandóság a gazdaságélénkítés egyik kézenfekvő eszközeként kínálkozó kamatcsökkentésre. Wim Duisenberg, az Európai Központi Bank (ECB) elnöke a találkozón megerősítette a bank múlt héten kiadott havi jelentésének fő tételét, miszerint pillanatnyilag – a gazdasági konjunktúra kézzelfogható gyengülése és az infláció csökkenése ellenére – nem látnak lehetőséget a monetáris enyhítésre.
A feszültségeket ugyanakkor jól jelzi, hogy Oskar Lafontaine német pénzügyminiszter miközben hangsúlyozta, hogy az euró nem ítélhető túl gyengének – s persze túlértékeltnek sem -, egyben elégedetlenségét fejezte ki az euró-zóna jelenlegi kamatszintjével kapcsolatban (az irányadó ka-matláb 3 százalék). Lafontaine többek közt azért kíván nyomást gyakorolni az ECB-re a kamatmérséklés érdekében, mert a gazdasági növekedés erősödésétől várja a gyógyírt az EU fő gondjának számító magas munkanélküliségre.
A tanácsokat előszeretettel osztogató Amerikának ezúttal Európa sem maradt adósa. A francia pénzügyminiszter például megjegyezte, hogy a növekedésbeli eltérésekben nagy szerepet játszik, hogy 1993 óta a legalacsonyabb szintre süllyedt az amerikai megtakarítási ráta. Dominique Strauss-Kahn szerint magasabb mutató esetén az Egyesült Államok kisebb mértékben szívná föl az európai és a japán megtakarításokat, ami élénkítené az EU és Japán növekedését.
