Oroszországnak vissza kellene fizetnie a Nemzetközi Valutaalap (IMF) felé fennálló 19 milliárd dolláros adósságát, azután pedig búcsút intenie az intézménynek – sürgette a múlt év végén a törvényhozás alsóházának kommunista elnöke. Gennagyij Szeleznyov elképzelése szerint az ehhez szükséges összeget a bankóprés beindításával teremtenék elő, azaz fedezetlen pénzkibocsátást hajtanának végre. A dolog szépséghibája, hogy az értéktelen rubelkötegekkel egyetlen hitelt sem lehetne visszafizetni és sem a központi bank, sem az államkassza nincs olyan helyzetben, hogy kiegyenlítse ezt az adósságot. Ez az összeg a jelenlegi árfolyamon a jövő évi költségvetésben előirányzott állami bevételek 80 százalékának felel meg; a központi bank összezsugorodott tartalékai jelenleg 12 milliárd dollárt tesznek ki. Ezért Moszkva, amint azt a kicsit is komolyan vehető ottani politikusok maguk is tisztán látják, kénytelen fenntartani az együttműködést a Valutaalappal.
Az IMF-fel szemben fennálló kötelezettség egyébként is alig több mint egytizede Oroszország összes külső tartozásának. A teljes külföldi adósság a becslések szerint 160 milliárd dollárra rúg. Ebben három különböző kategóriát kell megkülönböztetni: a régi, még a Szovjetuniótól örökölt és részben átütemezett tételeket; az 1991 óta felvett új hiteleket; a rövid lejáratú, rubelben denominált adósságpapírokat. Mint Mihail Zadornov pénzügyminiszter nemrég felhívta rá a figyelmet, a két előbbi tételt adó, együttesen 150 milliárd dollárnyi keményvaluta-adósságok jelenleg a GDP 120 százalékát teszik ki, s az arány a rubel összeomlása miatt folyamatosan növekszik.
A központi kormányzat 1999-re 9,5 milliárd dollár adósságszolgálatot irányoz elő a költségvetésben (Figyelő, 1999/4. szám). Ez a legnagyobb kiadási tétel, a bevételek 35 százalékát viszi el. Ám Moszkva ezzel is messze járna kötelezettségeinek teljesítésétől, hiszen a folyó évben esedékes összes törlesztés 17,5 milliárd dollárra rúg.
Az átütemezési tárgyalások eddig a rövid lejáratú kötvények és rubelhitelek kategóriájában jutottak legmesszebbre, anélkül azonban, hogy az érintettek végleges megállapodásra jutottak volna. Ezekkel a – GKO, illetve GFS rövidítéssel jelzett – papírokkal finanszírozta Oroszország az utóbbi években költségvetési hiányát, s azokra 150 százalékig terjedő kamatlábakat vállalt. Az ilyen hitelek egyharmada található külföldi kezekben. Azonban ez a hitelbuborék az idén az augusztus 17-i összeomlással kipukkadt: a GKO-piac befagyott és Moszkva beszüntette adósságszolgálatát. A kormány és a központi bank bejelentette a papírok hosszabb lejáratú hitelekre történő kényszerű átalakítását. A GKO-GFS-piacot 240 milliárd rubelre becsülik; ez a rubel leértékelésének előestéjén még 38 milliárd dollárral volt egyenértékű, ma azonban már csak 10 milliárd dollárnak felel meg.
Miután a nyugati hitelezők tiltakoztak az orosz lépés ellen, a moszkvai pénzügyminisztérium Londonban a Deutsche Bank által vezetett bankcsoporttal kezdett tárgyalásokat. Ezek a megbeszélések 1998 végén ideiglenes megállapodáshoz vezettek, amely szerint a rubeladósságok 10 százalékát több részletben fogják visszafizetni; 20 százalékot kamatmentes papírokra cserélik át és a fennmaradó 70 százalékot változó – kezdetben 30 százalékos – kamatlábú 4 és 5 éves kötelezettségekre fogják becserélni. (Minden befektető számára, aki megégette a kezét, döntő fontosságú, hogy a ru-belt dollárra lehessen átváltani. Moszkva ajánlata az, hogy 1999 folyamán – több lépcsőben – 750 millió dollár értékben speciális valutaárveréseket tartanának.)
Másrészt még nem világos, hogy mire lehet felhasználni a kamatmentes kötvényeket. Az orosz elképzelések szerint a hitelezők ezekkel adóhátralékaikat egyenlíthetik ki, vagy bankrészvényeket szerezhetnek. Egyik sem vonzó: a hátralékok viszonylag jelentéktelenek, másrészt a haldokló és kiürített orosz bankokba befektetni vakmerő vállalkozás lenne. Ehelyett a hitelezők csoportja azt követeli, hogy a kamatmentes kötvényeket vállalati részesedésekre lehessen átcserélni.
A rubelben denominált papírok piacának összeomlása további válságokat indukált. Az orosz fizetési nehézségek ősz óta egyre inkább észrevehetővé válnak a keményvaluta adósságok területén is. Moszkva novemberben kérte először az ilyen kötelezettségek részleges átütemezését. Nem ismételte meg az augusztusban elkövetett hibát egy hirtelen fizetésképtelenségi bejelentéssel, hanem alkudozásba kezdett a hitelezőkkel. Ráadásul mindent feltett arra, hogy a prioritást élvező törlesztéseket határidőre teljesítse. Ide tartoznak az IMF-től és Világbanktól felvett hitelek, valamint az eurókötvények (ez utóbbiak után decemberben 353 millió dollárt utalt át a birtokosaik számára).
Ezzel szemben a régi szovjet adósságok a prioritási lista legalján állnak. Moszkva bejelentette, hogy 1999-ben a megfelelő kamatoknak csak töredékét fogja kiegyenlíteni. Ez érinti a hitelező államok Párizsi Klubjával és a kereskedelmi hitelezők Londoni Klubjával szemben fennálló, már korábban átütemezett kötelezettségeket. A piac a fenyegető fizetésképtelenséget már drasztikus módon előre leszámítolta: 1998. december végén a kereskedés a régi orosz adósságokra kiállított papírokkal már csak 6 százalékos árfolyamon történt, szemben a június eleji 58 százalékkal. (Arra a hírre, hogy a Londoni Klub esetleg beleegyezik az átütemezésbe, az árfolyam 8,5 százalékra emelkedett a múlt hét végén.)
Az év elején megkezdődött tárgyalások nyilván sokáig húzódhatnak. Az amerikai pénzügyminisztérium a legfrissebb hírek szerint már tapogatózó tárgyalásokat folytat, hogy a piac miképpen reagálna egy átfogó átütemezésre.
