Svédország ipari “zászlóshajójának”, a Volvónak valamennyi személyautó-gyártó egysége – három összeszerelő üzem és két erőátviteli berendezéseket gyártó telephely -, továbbá a göteborgi gyártmányfejlesztő központ a detroiti székhelyű Fordhoz került át a múlt héten bejelentett tranzakció keretében. A Volvo egyébként tavaly közel 400 ezer autót adott el, azok mintegy negyedét az Egyesült Államokban.
Az 50 milliárd svéd koronának megfelelő vételár 5-10 milliárd koronával magasabb az ágazati körökben előre jelzett összegnél. A Fordnak – amely a világ legjobb nyereségrátával dolgozó autógyáraként a becslések szerint csaknem 17 milliárd dolláros készpénztartalékkal rendelkezik – mindazonáltal így is ígéretes az ügylet. A terjeszkedés révén ugyanis nem csupán jelentős megtakarításokat érhet el a beszerzés és a logisztika terén – ezek várható nagyságáról egyelőre nem esett szó -, de egyszersmind kiteljesíti termékpalettáját is. Az Egyesült Államokban gyártott Lincoln és a brit Jaguar mellett a Ford most egy olyan felsőosztálybeli márkát is magáénak tudhat, amely Európában jól bevált piaccal rendelkezik, ráadásul igencsak népszerű az északkeleti amerikai szövetségi államokban, ahol a Ford eddig viszonylag gyengén szerepelt. Nem véletlen, hogy a Volvo márkanév a tulajdonosváltás után is megmarad. Nem utolsó szempont az sem, hogy a svéd modellek híresen biztonságosak, s így a márka megszerzésével a Ford e téren is javíthatja – amúgy nem rossz – saját imázsát.
A Volvóra a Fiat is pályázott, ám az olasz cég a teljes vállalatot akarta volna megvásárolni (az ajánlott vételár nem hivatalos információk szerint 7 milliárd dollár volt, tehát arányosan jóval alacsonyabb, mint amennyit a Ford kínált). Ebbe azonban svéd részről nem mentek bele, a Fiat vezetői viszont úgy nyilatkoztak, hogy stratégiájukba nem illeszkedik csupán a személyautó-üzletág megszerzése. (A Volvo a személyautók mellett teherautókat, buszokat, hajó- és repülőgép-motorokat, valamint építőipari berendezéseket is gyárt.)
Elemzők szerint a Fordot elsősorban az késztette a Volvo megvételére, hogy tavaly fúzióra lépett egymással a Daimler és Chrysler, ami tovább fokozta a főként a krónikus túlkapacitás miatt folyó hatékonyságjavítási versenyt a világ autóiparában. Úgy tűnik, az ágazat szereplői – sok más szektor vállalataihoz hasonlóan – pillanatnyilag az expanzióban látják a megoldást. Leif Johansson, a Volvo elnöke éppen azzal magyarázta az eladást, hogy kis méreténél fogva a személyautó-részleg – amely egyébként a csoport legnagyobb tagja – hosszú távon nem tudott volna versenyképes maradni.
Ami a tőzsdei reakciókat illeti, a felvásárlás bejelentése érdekes módon nem a két érintett cég árfolyamának alakulásán látszott meg a legjobban. A nagy vesztes a Fiat volt, amelynek árfolyama jelentősen csökkent, amikor kiderült, hogy a remélt Volvo-ügylet kútba esett. Ugyanakkor több százalékkal drágultak a két francia gyártó, a Renault és a Peugeot-Citroën részvényei, mivel a befektetők arra számítanak, hogy a konszolidációs hullám előbb-utóbb e két céget is eléri.
Jelenleg persze nem könnyű megkülönböztetni a merő találgatásokat a hitelesebb információktól. Az azonban biztosra vehető, hogy ez az év nem csekély változásokat hoz még a világ autóiparában. A fő célpontnak most a nehézségekkel küszködő Nissan tűnik. A DaimlerChrysler és a Renault már megerősítette, hogy tárgyalásokat folytat a japán céggel egy jelentős tulajdoni hányad megszerzéséről. Ágazati elemzők pedig arról számoltak be, hogy a Nissant a Volkswagen, a Ford és a Fiat is megkereste már. Arról is hírek röppentek fel, hogy a DaimlerChrysler a Mitsubishira is szemet vetett.
