Panaszkodnak a rendőrök: nincs sikerélményük. Hiába csípnek ugyanis fülön egy bűnelkövetőt, megfelelő bizonyítékok híján még vádemelésre sem kerül sor. Ha meg igen, a bíróság döntése olyan lassú, hogy mire megszületik az ítélet, annak visszatartó ereje már elpárolog. Ha egyáltalán van visszatartó ereje; hiszen a bíróság gyakorta egészen más tényállást állapít meg, mint az ügyész – aminek a következménye felmentés, vagy azzal erkölcsi értelemben véve egyenértékű ítélet. A közvélemény pedig hol azért nincs megelégedve, mert túlságosan “puha” ítélet születik – mint például a Lupis-perben -, hol pedig felháborodik, mert ahhoz képest, hogy hány maffiózó szaladgál szabadlábon, aránytalanul “keménynek” érzi például a Stadlerre sózott kilenc évet.
Az átlagember jogérzéke megzavarodik, a jogalkalmazók eljárása pedig csak még jobban elbizonytalanítja a laikust.
A Palotás-per ügyésze ejti a vádpontokat, mert azok szerinte nem állják ki a jog próbáját – mindez azonban olyan fénybe helyezi az ügyet, mintha az ügyész főnökei megalapozatlan jogi tényállás alapján akartak volna vádat emeltetni egy talpig becsületes úriember ellen.
A miniszterelnök két hónapja az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsban kifejti: üdvös volna, ha a bíróságok gyorsabban szolgáltatnának igazságot a nagy port kavart gazdasági ügyekben. Erre a bíróságok futószalagon kezdik szolgáltatni az igazságot, már-már azt a képzetet keltve, mintha példát kívánnának statuálni. Az a látszat keletkezik, mintha politikai szempontok is szerepet játszanának a döntésekben. Efféle motívumok persze vannak is – csak nem abban az értelemben, hogy a vádlottak politikai hovatartozása befolyásolná a döntéseket. A politikai szempont itt sokkal inkább az a magasabb érdek, amely bizonyítva akarja látni, hogy az állam – minden közvélekedéssel ellentétben – igenis hatékonyan fellép a fehér- és szürkegalléros bűnözéssel szemben.
Azok a körülmények, és az a sietség, amelyek között és amellyel Stadlert illetve az Agrobank vezetőit éppen a választási kampány hajrájában ítélték el, azt a látszatot keltik, mintha a bíróság a politikai elvárásoknak eleget téve alkotta volna meg ítéletét. Utóbbi esetben ráadásul egy hét alatt, mert az újonnan kijelölt bíráknak ennyi ideje maradt az ügy áttekintésére.
Személy szerint nem irigylem őket. Igen bonyolult ügyről van szó, még akkor is, ha csak a vád állításait kellett mérlegelniük, az Agrobank működésének egészét nem. Ez utóbbi különösen nehéz lenne, hiszen a bank működése, leginkább pedig összeomlásának körülményei máig nem teljesen tisztázottak. A végkifejlet azonban jól ismert: 1994 novemberében tévénézők milliói előtt vezették el bilincsbe verve a bank két inkriminált vezetőjét, mivel a rendőrség akkori megítélése szerint több milliárd forint E-hitelt akartak szabálytalanul kihelyezni. Szabálytalannak persze csak a rendőrség minősítette az ügyet, mert – mint az az Állami Számvevőszék későbbi vizsgálatából kiderült – a bank által alkalmazott konstrukciót az Állami Bankfelügyelet és a jegybank vezetői egyaránt ismerték, ellene kifogást senki nem emelt.
A Legfelsőbb Bíróság ítélete most azon alapul, hogy amit Kunosék tettek, az társadalmi szempontból veszélyes. Mert a közélet tisztasága előbbre való a bank, illetve a betétesek biztonságánál, amire a vádlottak hivatkoznak. A bíróság szerint a látszat csal: amit az Agrobank-vezetők valójában tettek, az bűnszövetségben elkövetett vesztegetés. Az pedig nyilvánvalóan veszélyes a társadalomra.
Az ítéletek minősítése nem a mi tisztünk. Az azonban elvárható volna, hogy a miniszterelnök ne éppen a választási kampány nyitányaként fogalmazza meg nagyon is jogos igényét a bíróságokkal szemben, hogy tudniillik igyekezzenek emberi léptékkel még belátható időn belül meghozni ítéleteiket. A bíróságok pedig jobban tennék, ha nem kompromittálnák a kormányt olyan viharos sebességű ítélkezési gyakorlattal, amely finoman szólva nem illeszkedik korábban felvett tempójukba, s amely azt a látszatot kelti, mintha nyomásra cselekednének.
Mivel meggyőződésem, hogy a magyar igazságszolgáltatás soha nem volt annyira független, mint napjainkban, különösen bántóak a függetlenségre árnyékot vető látszatok. Márpedig a látszatra is ügyelni kell. Az igazságszolgáltatás renoméjának eljátszása ugyanis lényegesen nagyobb veszélyt jelent a társadalomra, mint egy kétségkívül vitatható bankvezetői gyakorlat.
