Egyre nagyobb problémát okoznak az Egyesült Államokban a kéretlenül, nagy mennyiségben, reklámcéllal terjesztett elektronikus levelek. Nem ritka, hogy a felhasználó elektronikus postaládájának megtekintése során alig győzi kiválogatni a szakzsargonban spamnek nevezett reklámok közül a saját nevére szóló magánleveleket. Egyes becslések szerint a hírcsoportok forgalmának 40 százaléka kéretlen, reklámcélú e-mail, másik 40 százaléka pedig a spameket semlegesítő levél.
Pedig a spameket a hálózati illemszabály, a netikett is tiltja, miután az Internet felhasználói sem örülnek a kéretlen “házalásnak”. A hagyományos postaládájukba érkező szórólapokra, reklámújságokra nem tudnak reagálni, a kérés nélkül érkező reklámcélú e-mailekre azonban igen – és általában meg is teszik, mégpedig rosszallásukat kifejezve. Hiszen a számítógépes világháló éppen a választás szabadságát adja meg; felhasználói csak azokra az információkra kíváncsiak, melyeket ők kértek, hívtak le, vagy rendeltek meg. Éppen ezért az Internet-marketinggel foglalkozó cégeknek is erre kellene alapozniuk stratégiájukat, ám egyre többen hagyják figyelmen kívül a netikettet és a felhasználók véleményét.
A spammelés hőskorában még elegendő volt a feladó címére visszaküldeni egy rosszkívánságokkal teletűzdelt üzenetet, és büntetésképpen csatolni hozzá egy jó nagy fájlt. Ha ezt elég sokan megtették, akkor a küldő levelezőrendszere garantáltan telítődött, és egy időre működésképtelenné vált.
Csakhogy azóta a terjesztési módszerek sokat finomodtak. Újabban a küldő program véletlenszerűen generál egy feladót, ezért a meg-adott címre hiába is küldenénk válaszlevelet: egy hibaüzenetet kapnánk, hogy ilyen cím sajnos nem létezik. Az sem segít, ha közvetlenül a küldő levelezési rendszer karbantartójának címezzük válaszunkat. Ekkor ugyanis automatikusan felkér minket a rendszer, hogy panaszainkat ne ide, hanem egy speciális, a reklamációk számára fenntartott e-mail címre küldjük el. Az oda érkező dörgedelmeket viszont valószínűleg senki sem olvassa.
A spam a tisztességes cégek üzleti esélyeit is ronthatja. Számos kéretlen e-mail ugyanis gyakran valótlan kedvezményeket, ajánlatokat hirdet meg. Néhány direkt-marketinggel foglalkozó társaság ezért megalakította az Internet Marketing Councilt (IMC), vagyis az Internetes Marketing Tanácsot, melynek célja, hogy elfogadottá tegye a kereskedelmi céllal küldött e-maileket, de ezzel együtt véget vessen a megtévesztő szóróanyagoknak.
A probléma Amerikában már olyan méreteket öltött, hogy az Internet-szolgáltatóknak, sőt a törvényhozásnak is foglalkoznia kell vele. Csakhogy az egyes államok különféleképpen ítélik meg a helyzetet. Washington állam képviselőháza például elfogadta azt a törvényjavaslatot, amely gyakorlatilag szabad kezet ad a spam terjesztőinek. A korlátozások csak a feladó lenyomozhatóságát teszik kötelezővé, valamint azt, hogy a levél “tárgy” sora nem közölhet félrevezető információkat. A kaliforniai képviselők ezzel szemben olyan törvényen dolgoznak, amellyel lehetővé tennék az Internet-szolgáltatóknak, hogy jogi úton védekezzenek a spammelőkkel szemben. A honatyák a szolgáltatóra bíznák a döntést, hogy enged-e a reklámoknak, azaz nem tiltja-e be közvetlenül a spamet. Ha a cég a tiltás mellett dönt, úgy levelenként akár 50 dollár bírságot is kiszabhatnak a törvénysértőre. A tervezet igyekszik demokratikusan megoldani a problémát, ezért nem támogatja központi ellenőrző szervezet létrehozását.
Eközben az FBI is “spammel”: nemrég például közel 100 ezer rendszergazdának küldte szét “terrorizmusra figyelmeztető” felhívását. Volt, aki megpróbált lekerülni a listáról, ám első reklamációjára válaszolva az FBI postamestere szakmai tanácsokat kért tőle, másodszor pedig felháborodva írták neki, hogy milyen amerikai az, aki nem akar részt venni az ország védelmében. Ugyanakkor a spam koronázatlan királya, a 29 éves Sanford Wallace hivatalosan bejelentette: ezentúl semmiféle spamhez köthető megnyilvánulása nem lesz, és támogatni fogja a Kongresszus döntésére váró Netizens Protection Act tervezetét, amely teljes illegalitásba száműzné a kéretlen reklámokat. A történet előzménye, hogy “Spamford” Wallace Cyber Promotions nevű cégével napi 25 millió reklámot zúdított a mit sem sejtő felhasználókra, ezért fél évvel ezelőtt kitiltották Amerika összes Internet-szolgáltatójától.
A mellékletet Takács Gitta szerkesztette
