Egyelőre hiú ábrándnak tűnik Emil Constantinescu államelnök egy évvel ezelőtti nyilatkozata, amely szerint belátható időn belül több tízmilliárd dollár tőke áramlik be az országba. Igaz, a Ciorbea-kormány másfél évvel ezelőtti hatalomra kerülése óta megindult a privatizáció és a gazdaság modernizálása, ám a nyugati cégek többsége – hasonlóan a magyar befektetőkhöz – egyelőre kivár. A román kormány sok esetben ugyanis nem volt elég következetes a reformfolyamat továbbvitelében: a magyar tapasztalatok alapján létrehozott privatizációs csúcsminisztérium felállítására is csupán az idén januárban került sor.
A tavalyi év elejéig kellett várni a készpénzes privatizáció elindítására is; addig kuponos magánosítással kísérleteztek. Ez utóbbi során minden 18. életévét betöltött állampolgár egymillió lejt kapott; számítások szerint ilyenformán a román állami vagyon 30 százaléka került 16 millió magánszemély kezébe. A tulajdonrészről szóló részvényeket azonban senki nem kapta kézhez, azokkal utólag lehetett tulajdonrészt szerezni. A rosszul működő állami vállalatokon ez a “tőkeinjekció” nem segített. Az egymillió lej névértékű kupon az infláció következtében hamarosan félmilliót, majd 200 ezret, később már csak 100 ezret ért.
Mindeközben a veszteséges állami vállalatok szubvenciója alig csökkent. Ennek, továbbá az agyaglábakon álló törvénykezésnek, a vágtató inflációnak, a lassú államigazgatásnak és a rossz infrastruktúrának tudható be, hogy – bár elvileg a nyersanyagban rendkívül gazdag és olcsó munkaerővel rendelkező Romániánál kevesebb kecsegtetőbb célpont van a régióban – az országba a kilencvenes évek eleje óta behozott tőke csak 2 milliárd dollárra tehető.
Még ehhez képest is kevésnek tűnhet azonban a tavaly nyárig magyar részről befektetett 52 millió dollár. Tény ugyanakkor, hogy a kezdeti lépéseknél tartó magyar tőkekivitel az eddigi legnagyobb sikereit épp keleti szomszédunknál érte el. Az utóbbi idők tőkebeáramlását elősegítette, hogy a román parlament alsó- és felsőháza egy éve megszavazta a külföldiek földtulajdonlására vonatkozó törvényt. Addig ugyanis hiába épített fel korszerű üzemet egy külföldi cég, nem vásárolhatott földet, csak bérelhette azt az államtól. Az új szabályozás jóval nagyobb biztonságot jelent a külföldi befektetőknek, mert amennyiben romániai székhelyű gazdasági társaságot alapítanak, nem lesz számukra ilyen jellegű korlátozás.
Igaz, saját vállalatot alapítani jelenleg nem olcsó mulatság Romániában. Amennyiben magyar magánszemélyek vagy hazai cégek ottani bejegyzésű társaságot akarnak létrehozni, az mintegy 10 ezer dollárba kerül. Cégalapításnál a törzstőke 40 százaléka a kötelező készpénzbefizetés. A többi lehet apport, amely ha termeléshez és működéshez szükséges berendezésekről van szó, vám- és áfa-mentes. Ez a kedvezmény még további 2 éven keresztül jár, de csakis ezen termékkörre.
A saját társaság létrehozásánál mindenesetre jóval olcsóbb egy vegyes vállalat. A Maros megyei iparkamara adatai szerint például a megyében lévő 780 efféle cég egyharmada magyar érdekeltségű: ez a német, olasz és francia befektetők után a negyedik helyet jelenti a ranglistán. Hasonló a helyzet Hargita megyében. A forma népszerűsége annak is betudható, hogy a magyar érdekeltségű cégek többsége igen kevés tőkével indul.
A társaságok először főleg kereskedelmi tevékenységet folytatnak, majd néhány közülük később megkezdi a termelést is. A Dunapack – amely értesüléseink szerint jelenleg a legnagyobb magyar üzleti vállalkozás Erdélyben – szintén ezt az utat járta be. A 15 millió dolláros befektetéssel létrehozott, Sepsiszentgyörgyön lévő gyárban hullámtermékeket, dobozokat, csomagolóanyagokat gyártanak. Évi 60 millió négyzetmétert állítanak elő, és ezzel a román piac 25 százalékát birtokolják. Első számú üzleti partnereik pedig azok, amelyekkel már Magyarországon is kereskedelmi kapcsolatban voltak: így a Jacobs, a Coca-Cola, a Procter and Gamble.
Nagy beruházónak számít a Mol Rt. is, amelynek jelenleg 15 romániai városban – köztük Nagyszalontán, Sepsiszentgyörgyön és Gyergyószentmiklóson – működnek töltőállomásai, s a közeljövőben még számos kút megnyitását tervezi. A konkurencia – a Shell, a British Petrol, a Castrol – e cégnél is ugyanaz Romániában, mint Magyarországon.
A legnagyobb magyar hitelintézeti beruházás a Budapest Bank nevéhez fűződik. Az 1996 májusában megnyitott, nagyrészt magyar tőkével működő romániai hitelintézet, a Pater Bank bevallott célja a két ország közötti kétoldalú ügyletek lebonyolítása. Jelenleg a forint és a lej átválthatóságán dolgoznak.
A fentieken kívül nagybefektetőnek számít még a Tiszai Vegyi Kombinát és az a Zalakerámia, amely tavaly megvásárolta a bukaresti csempe- és padlólakkgyárat. Ezentúl meg kell említeni a Szászrégenben és Szovátán jelentős faipari beruházásokkal rendelkező Erdértet, illetve a Szatmárnémetiben közelmúltban gyárat nyitott Taurust.
Bár jó néhány magyar cég még csak fontolgatja a piacra lépést, az elmúlt években keleti szomszédunk egyre fontosabbá vált a magyar vállalatok számára. A keleti tőkeexpanzió óriási előnye például, hogy lényegében nincsenek nyelvi korlátok: a fiatal erdélyi vállalkozók beszélnek románul, és az összes szükséges információt meg tudják adni a helyi viszonyokról. Az ország szívében lévő Székelyföld a legkitűnőbb “ugródeszka”; Bukarest innen 300 kilométerre van, nem sokkal messzebb ott a tengeri kikötő Constanca, s a FÁK-országok határa. A romániai székhelyű közös vállalatok létrehozásával a hazánkkal szemben 1997 januárjától bevezetett ukrán és orosz védővámok is kikerülhetőek. A koreográfia roppant egyszerű: a Romániában bejegyzett cég vámkedvezményeket kap Moldáviában, Moldávia és a FÁK-országok közt pedig vámunió van. Vagyis erdélyi és moldáviai kereskedelmi lerakatokkal meghódítható a nagy keleti piac.
A szakemberek szerint ki kell használniuk a honi cégeknek azt is, hogy a magyarok lakta erdélyi területeken van a legjobban képzett, legfegyelmezettebb munkaerő, amely ráadásul nagyon olcsó. A gazdasági kapcsolatokat – beleértve a tőkekiviteli lehetőségeket is – élénkíthetné, ha mindkét ország kölcsönös vámkedvezményeket alkalmazna, a vegyes vállalatok adókedvezményeket kapnának, s konszignációs raktárak létesülnének a közös határ mindkét oldalán. A valódi privatizáció nemrég kezdődött Romániában, s az első fecskék jutalma a jövőben busás haszon lehet.
