Igazodván a tulajdonosi ukázhoz, a novemberben létrehozott új bábolnai menedzsment a privatizációra való felkészüléshez szükséges változtatásokat gyűjtötte csokorba. A reorganizáció gerincét a végrehajtandó tőkeemelés alkotná. A 4,2 illetve 7,3 milliárd forintos mentőövre azért van szükség, mert a bábolnai hitelállomány irreálisan magasra, a nyereséges gazdálkodást gátló méretűvé dagadt. A korábban elsősorban pénzügyi holdingként tevékenykedő részvénytársaság adóssága a tavalyi év végére – több mint 37 milliárd forint forgalom mellett – 8,5 milliárd forintra nőtt. Eközben az adózás előtti eredmény megközelítette az 1 milliárdos veszteséget.
A megkezdett szerkezetátalakítás a profil megtisztítását szolgálja. Egy sor társaság vállalatba történő visszaolvasztása, illetve a kevésbé eredményes, vészesen nagy hitelállományú cégek (mint például a Bábolna-Pápa Sertéstenyésztő Kft.) eladása ugyanis növelte, pontosabban láthatóvá tette a részvénytársaság korábbi, valódi veszteségeit.
A menedzsment három reorganizációs változatot dolgozott ki a cég jövőjéről. Az első szerint a Bábolna Rt. kizárólag saját erőből, külső segítség nélkül igyekszik megszabadulni a veszteségektől. Tevékenységét, szerkezetét ésszerűsíti, s pénzügyi holdingból konszernné válik. A meghatározó profilt, a vertikális baromfi-integrációt külön élelmiszer-ipari, illetve az alaptevékenységet ésszerű keretek között tovább folytató mezőgazdasági divízióba szerveznék. A fölösleges, nem profilba illő tevékenységektől megválnának. Bábolna ezzel a módszerrel is nyereségessé tehető, de az elérhető profit – amely az idén 1, jövőre pedig 1,5 milliárd forintot érhet el – túl szerény lenne egy ekkora vállalathoz. Sőt, a céget labilissá is tehetné, hogy a hiányzó saját források helyett kölcsönből lenne kénytelen végrehajtani a legszükségesebb beruházásokat, pótlásokat, évi 1-2 milliárd forint értékben. Így az eladósodás tovább folytatódna; a holding hitelállománya két év alatt jóval 11 milliárd forint fölé emelkedne.
A “csináld magad” változat ellen szól az is, hogy míg a konkurencia – a HajduBét és a Matthews – gőzerővel fejleszt, Bábolnának nem maradna ereje a szükséges invesztíciókhoz (pedig több mint 9 milliárd forintos fejlesztés lenne indokolt). S akkor még nem beszéltünk a privatizáció előkészítéséről, márpedig egy rossz kondíciójú céget csak nagyon nyomott árfolyamon lehetne értékesíteni. Az állami tulajdonos tehát tetemes bevételtől esne el. (A korábban elkendőzött veszteségekkel is összefügghet, hogy az EBRD-IFC párossal előkészített, kétségtelenül politikai erők által szorgalmazott részleges privatizáció is elmaradt. Túl nagy fricska lett volna a kormány orrán egy esetleges nagymérvű árfolyamveszteség.)
A második – mérsékelt – reorganizációs változat 4,195 milliárd forintos tulajdonosi tőkeemeléssel számol. Ez a részleges konszolidáció csak a társaság egyes tagjainak forgóeszközhitelét csökkentené. Több jutna a szükséges beruházásokra, s javulna a tőkeszerkezet is. A forgótőke-állomány 3,25 milliárd forinttal növekedne, a jelenleg 8,5 milliárdos hitelállomány pedig az ezredfordulóra 7,7 milliárdra fogyna. A cég tartósan működőképessé válna, de a versenytársakkal lépést tartó fejlesztéseket csak korlátozottan engedhetné meg magának. A szükséges beruházásokhoz újabb hiteleket kellene felvenni, így a konszolidáció eredménye csak részleges lehetne. Igaz, az önerős változatnál sokkal jobb helyzetbe kerülne Bábolna, de a vezetésnek valójában el kellene dönteni, hogy a hiteleket törleszti és nem fejleszt vagy beruház, s ezzel újratermeli az adósságot.
Halmai Péter, a Bábolna Rt. igazgatóságának elnöke szerint a célravezető megoldást a harmadik változat, a 7,276 milliárd forintos tőkeemelés adná. Ebből a tartozások rendezésére, a fejlesztésre és a többi 27 agrártársaság szintjét elérő forgóeszköz-feltöltésre is futná. Javulnának a pénzügyi mutatók, s az ezredfordulóra 3,6 milliárd forintra apadna az rt. hitelállománya. Magasabb lenne a nyereség, s a cég jelentős részben saját erőből végezhetné el a fejlesztéseket. Ezzel Bábolna nem csak megtarthatná, de bővíthetné is jelenlegi piacait. Ma egyes részterületeken – mint például a naposcsibepiac – csak a termelési korlátok akadályozzák, hogy a nem klasszikus mezőgazdasági, hanem inkább élelmiszer-ipari (baromfifeldolgozó, takarmánygyártó) óriáscég többet adjon el belföldön és külföldön. Nem csak a piaci súlya (tenyésztojásban, naposcsirkében a piac 60-65 százalékát képviseli), saját üzlethálózata és külföldi vegyes vállalatai vannak meg ehhez, hanem a Bábolna termékimázs is kiváló. Halmai Péter szerint Bábolna nem egy a 28 állami tulajdonú “poszt-állami gazdaság” között, hanem jó perspektívákkal rendelkező élelmiszer-ipari vertikum, s ennek megfelelően kell külön kezelni.
A tulajdonosi jogokat képviselő ÁPV Rt. vezetése valószínűleg megértette a cégvezető érvelését, mert az idei költségvetésébe be is kalkulálta a bábolnai 7,2 milliárd forintos “tulajdonosi intézkedést”. Erre a privatizációs tartalékból 4,2 milliárd forint, a reorganizációs keretből pedig 3 milliárd forint jutna. Ismereteink alapján azonban félő, hogy a Postabank állami tőkeemelése ezt a tervet is felborítja. A vagyonkezelőből származó információk szerint a tulajdonos képviselőinek egy része ódzkodik a teljes tőkeemelés végrehajtásától.
