A negyvennél több hazai bank versenyében a Postabank a fajlagos mutatók összevetésében aligha számíthat dobogós helyre. Érdekérvényesítési képessége tekintetében viszont annál inkább. Valóban figyelemre méltó, ahogy a szóban forgó hitelintézet ismételten képes feltöltetni – végső soron az állammal – tőkéjét; ahogyan – csak részecskegyorsítókban tapasztalható sebességgel – manőverezni tud cégei között; s amilyen gyakorisággal átkeresztel egyes, érdekkörébe tartozó vállalkozásokat. Ha lenne kiváló bűvészi díj, arra a Postabank bízvást pályázhatna.
A minap újabb példa akadt e kimagasló érdekérvényesítő képességre. Mégpedig ott, ahol arra a legkevésbé lehetett számítani: a Legfelsőbb Bíróságon. Nem arról van szó, hogy netán a formális jog sérelmet szenvedett; csak arról, hogy a Legfelsőbb Bíróság – ugyancsak a formális jog szilárd alapján – másként is eljárhatott volna.
Eddig a rend és jogbiztonság témakörében csak máshol értek meglepetések. Például amikor a rendőrök rendőröket értek tetten; amikor az ügyész – határozott utasítás ellenére – elejtette a vádat; amikor a józan és emberséges közfelfogásba ütközően, tartalmilag és jogilag kétséges bírói ítélettel, szülésre akartak kényszeríteni egy serdülő leányt azok, akik egyébként olyannyira figyelnek a bűnözők személyiségi jogaira. Az ember csak kapkodja a fejét, s nem tudja, vajon a szakmai felkészültség hiányának vagy emberi fogyatékosságoknak tekintse-e ezeket az eseteket.
Kevésbé vagyok tanácstalan a fent jelzett ügy, egy Postabank-holdudvari cég fifikájának megítélésénél. A történet ott kezdődik, hogy hosszú évekkel ezelőtt lapunk gazdája, a holland VNU – kisebbségi tulajdonosként – elővételi opciót szerzett a Zöld Újság Rt. meghatározott értékű további részvénycsomagjára. Az ügylet kötelezettje a Postabank sajtóérdekeltségeit kezelő cég volt, amelynek pillanatnyilag P&B Portfóliókezelő Kft. a neve. Azért pillanatnyilag, mert ez az elnevezés immár a harmadik a sorban. Nos, ez a Postabank-függő társaság évek óta képes halogatni az említett részvénycsomag átadását.
A VNU nem szólt és nem szól bele abba, hogy miről és mit írunk, s tisztában vagyunk azzal is, hogy következmények nélküli országunkban voltaképpen mindegy, mi szerepel az újságokban, mit mutat be a média. Mégis, a helyzet azt diktálja, hogy gazdasági lapként ne menjünk el szó nélkül az eset mellett.
A dolog előzménye ugyebár az, hogy a VNU, amikor arra lehetősége nyílott, élni kívánt az említett elővételi jogával, ez azonban nem mindenkinek tetszett, s végül per lett a dologból. Az első fokú bíróság a VNU-nek ítélte a per tárgyául szolgáló részvénycsomagot. Fellebbezni persze minden alperesnek joga van, az nem kifogásolható. A napokban végre kitűzött második fordulón elővezetett “érvelés” viszont igen. Az ugyanis így szólt: az első fokú bíróság által a VNU-nek ítélt részvénycsomag “valahogy kikerült” a P&B Kft. tulajdonából. Rejtélyes módon a két menetben végrehajtott forgatmányozást – véletlenül épp egy másik Postabank-érdekeltségű cégre – a Zöld Újság Rt. elnök-vezérigazgatója végezte, egyébként a P&B állítása szerint is jogellenes módon. Amúgy az utolsó akció a tárgyalást megelőző napon történt…
Az alperes okfejtése tehát legalábbis érdekes; ennél talán csak az meglepőbb, hogy azt a félrevezetett Legfelsőbb Bíróság el is fogadta, s – a tulajdoni viszonyok tisztázása érdekében – visszautalta az ügyet az első fokra. Kezdődhet tehát minden elölről, jóllehet nyilvánvaló, hogy a pakett kétszeri “átruházása” csakis a VNU-igény érvényesítését kívánta meghiúsítani. Kérdés, vajon a törvények szellemével összhangban áll-e, hogy az alperes mulasztásából, illetve egy, az alperes által is jogellenesnek minősített cselekedetből a felperes érdeke sérüljön?
Ezek után érdeklődve várom, milyen hasonló lépések történnek majd a Postabank ismételten megkísérelt tőkeemelésével kapcsolatban. Sok jóra nem számíthatunk, hiszen csak “odairányított” állami tulajdonú cégek vannak a láthatáron, szakmai befektető még a horizonton túl se látszik. Pedig ahhoz, hogy a Postabank hitelintézeti minőségben is indulhasson dobogós helyért, hozzáértő szíveknek kell dobognia érte…
