AZ ELSŐ: THAIFÖLD
1997.
Február 5.: A Somprasong Land az első thai vállalat, amelyik elmulasztja külföldi adósságának törlesztését.
Március 10.: A kormány bejelenti, hogy 3,9 milliárd dollár értékű rossz ingatlanhitelt megvásárol a pénzintézetektől, de nem tartja be ígéretét. Michel Camdessus, az IMF főigazgatója kijelenti: Semmi okot sem látok arra, hogy ez a válság tovább növekedjen.
Június 18.: Lemond Amnuay Viravan pénzügyminiszter. Chavalit Yongchaiyudh miniszterelnök: Soha nem fogom leértékelni a bahtot.
Július 2.: A bahtot lebegtetik – ez lesz a kelet-ázsiai válság közvetlen kiváltó oka.
Július 28.: Thaiföld megkeresi az IMF-et.
Augusztus 20.: Megállapodás egy segélytervről. Camdessus: A thai hatóságok helytelenül állapították meg a prioritásokat.
Október 20.: Leköszön az új pénzügyminiszter, Thanong Bidaya is.
November 4.: Lemond a miniszterelnök.
December 8.: Az 58 pénzügyi cégből 56 tartósan zárva tart, 6 ezer dolgozójuk munka nélkül marad.
1998.
Január 22.: Bejelentik egymillió vendégmunkás kitoloncolását.
A MÁSODIK: MALAJZIA
1997.
Március 28.: A jegybank korlátozza az ingatlan- és részvényvásárlási hiteleket, hogy megelőzze a válságot.
Július 14.: A jegybank feladja a ringgit védelmét.
Augusztus 23.: Mahathir Mohamad miniszterelnök az amerikai pénzembert, Soros Györgyöt vádolja a kelet-ázsiai valuták elleni támadás irányításával, mondván: Ezek az országok 40 évet fordítottak a gazdaság felépítésére és akkor jön egy olyan őrült, mint Soros.
Augusztus 27.: A kormány korlátozza a részvénypiaci kereskedést. Egy héttel később 60 milliárd malajziai dolláros alapot hoznak létre a részvénypiac megtámogatására.
Szeptember 4.: A kabinet bejelenti, hogy felfüggesztik számos beruházás építését.
Szeptember 5.: A kormány visszavonja a legtöbb részvénypiaci kereskedelemmel kapcsolatos korlátozást.
Szeptember 20.: Mahathir szerint a hongkongi valutakereskedelmet „illegálissá” kellene nyilvánítani.
Szeptember 21.: Soros a miniszterelnököt saját országa ellenségének nevezi.
November 26.: Ibrahim miniszterelnök-helyettes és pénzügyminiszter nyilvánosságra hozza, hogy 500 milliárd malajziai dollárral támogatják a bajba jutott brókercégeket.
December 5.: Ibrahim megígéri, hogy 18 százalékkal csökkentik az állami kiadásokat, és a hatóságok egyetlen vállalatot sem fognak megmenteni.
A HARMADIK: SZINGAPÚR
1997.
Július 17.: A jegybank engedi a szingapúri dollár leértékelődését. A valuta az 1995. február óta tapasztalt legalacsonyabb szintre zuhan.
November 26.: Lemond a Szingapúri Monetáris Hatóság igazgatóhelyettese, helyére „reformpárti” közgazdász, Tharman Shanmugartnam kerül.
December 19.: A szingapúri „alapító atya” Li Kuan-ju legidősebb fiát kinevezik a Monetáris Hatóság vezetőjévé.
1998.
Január 9.: A részvénypiac e nappal bezárólag egyetlen hét alatt 23 százalékot zuhan.
Január 22.: Három százalékkal esik a tőzsde.
A NEGYEDIK: INDONÉZIA
1997.
Augusztus 14.: Megengedik a rúpia lebegését. Az indonéz jegybank a likviditást magas kamatlábakkal próbálja megőrizni.
Szeptember 3.: Nyomás alatt a rúpia, s kezd zuhanni a tőzsde. A kormány befagyasztja az infrastrukturális beruházásokat és bankreformot jelent be.
Október 8.: A kormány az IMF, a Világbank és az Ázsiai Fejlesztési Bank tanácsát kéri. A három szervezet 37 milliárd dolláros csomagot ajánl, amely a mexikói után az addigi második legnagyobb.
November 1.: Bezárnak 16 bajban lévő bankot, köztük azt, amelyik Suharto elnök fiának és féltestvérének tulajdonában van. Suharto fia később új engedéllyel újra megnyithatja a bankot.
December 22.: A Moody’s bóvlikötvény státuszúra fokozza le Indonézia hitelminősítését.
1998.
Január 6.: A rúpia árfolyama az 1997. augusztusi 2,4 ezerről 10 ezerre zuhan, mivel a költségvetés megszegi az IMF feltételeit. Az elemzők a külföldi adósságállományt közel 200 milliárd dollárra becsülik, szemben a hivatalos 170 milliárddal.
Január 8.: Az IMF bejelenti, hogy visszatér Indonéziába, újratárgyalandó a segélytervet.
Január 15.: Suharto aláírja az IMF-csomagot.
Január 22.: Tovább zuhan a rúpia: 1 dollárért 17 ezer rúpiát adnak.
AZ ÖTÖDIK: HONGKONG
1997.
Augusztus 15.: Spekulánsok támadják a hongkongi dollárt, az egynapos kamatláb 150 bázisponttal, 8 százalékra emelkedik. A piac meredeken zuhan.
Augusztus 18.: A részvénypiac majdnem 4 százalékkal esik. Tung Csi-hwa hongkongi vezető kijelenti: a hongkongi dollárral szembeni spekulatív támadások nem fognak sikerrel járni.
Október 22.: A valutával kapcsolatos félelmek miatt a részvénypiac 6 százalékkal csökken. Az egynapos kamatlábak majdnem 300 százalékra szöknek. Donald Csang pénzügyminiszter: A hongkongi dollár sziklaszilárd.
Október 23.: A részvénypiac 10,4 százalékkal zuhan, ami öt év óta a legnagyobb visszaesés. A krach kihat az európai és amerikai piacokra. A hitelkamatok 75 bázisponttal emelkedve elérik a 9,5 százalékot.
Október 30.: A Moody’s lejjebb minősíti a hongkongi bankszektort. A részvényindex 4 százalékot esik.
December 11.: Nyomás nehezedik a hongkongi dollárra; az index 5 százaléknál is többel csökken.
1998.
Január 9.: A valutára nehezedő nyomás után felemelik a kamatlábakat. E nappal bezárólag a részvényárak egy hét alatt 14 százalékot veszítenek értékükből.
Január 12.: A Peregrine Invest-ment Holdings összeomlik, a tőzsdeindex 9 százalékot esik.
Január 22.: Megrendül a Cathay Pacific légitársaság. A Hang Seng index 4 százalékkal esik.
A HATODIK: DÉL-KOREA
1997.
November 13.: A kormány tagadja, hogy IMF-segélyre lenne szükség. Az ügy előzménye, hogy az év korábbi részében összeomlott két óriáscég (a Hanbo Steel és a Sammi Steel); az ország harmadik legnagyobb autógyárát, a hitelképtelenné vált Kiát államosították; továbbá a bajba jutott konglomerátumok által veszélyeztetett bankok hitelminősítését, majd egész Dél-Korea országminősítését lejjebb sorolták.
November 17.: A wonnak a dollárhoz viszonyított árfolyama eléri az 1000-et.
November 19.: Szöul pénzügyi stabilizációs csomagot terjeszt elő.
November 21.: Az ország 20 milliárd dollár készenléti hitelt kér az IMF-től az adósságválság csillapításához.
December 3.: Aláírják az 57 milliárd dolláros segélyegyezményt, amelyben a gazdasági reform szigorú feltételei szerepelnek.
December 8.: Kiderül, hogy a 100 milliárd dolláron felüli, rövid lejáratú külföldi adósságállomány majdnem duplája annak, mint amit korábban gondoltak.
December 18.: Kim De Dzsungot, az IMF-program bírálóját választják Korea elnökévé.
December 22.: Az állami és vállalati kötvényeket bóvlikötvény kategóriába fokozzák le.
December 23.: Már majdnem 2000 wont adnak egy dollárért.
December 24.: Az IMF és más adakozók 10 milliárd dollár hitelt ígérnek Koreának.
December 26.: A wonnak a dollárhoz viszonyított árfolyama csaknem 23 százalékkal emelkedik.
December 30.: A külföldi bankok beleegyeznek a koreai hitelek refinanszírozásába.
1998.
Január 8.: További hitelnyújtásról állapodnak meg. Soros látogatása.
Január 15.: A tőzsdeindex 6 százalékkal emelkedik.
A HETEDIK: JAPÁN?
1997.
November 3.: A Sanyo Securities, a hetedik legnagyobb brókerház csődöt jelent – az első brókercégbukás 1945 óta.
November 10.: Meredeken csökken a Jamaichi, a negyedik legnagyobb brókercég részvényeinek árfolyama.
November 17.: Csődbe megy a Hokkaido Takashoku, a tizedik legnagyobb bank – az első bankbukás 1945 óta. A rossz hitelek állományát 1000 milliárd jenre becsülik; később ezt 2000 milliárdra módosítják.
November 21.: A Moody’s bóvlikötvény státuszt ad a Jamaichinek.
November 22.: Bezár a Jamaichi.
November 25.: A Nikkei több mint 5 százalékkal csökken. Sei Nakai, a Pénzügyminisztérium bankfőosztályának helyettes vezetője: A belátható jövőben nem lesz több bankcsőd.
November 26.: Csődbe megy a Tokuyo City Bank.
December 3.: A közzétett kormányadatok recesszióra utalnak.
December 16.: Jóváhagyják a 10 ezer milliárd jenes kötvénycsomag kibocsátására vonatkozó előterjesztést. A piac nem reagál.
December 17.: Hashimoto miniszterelnök meglepetést kelt a piacon, amikor 2 ezer milliárd jenes jövedelemadó-mérséklést és 850 milliárdos egyéb adócsökkentést jelent be. A piacok javulást mutatnak. Hashimoto: Nem engedjük, hogy Japán világválságot váltson ki.
December 17.: A jegybank beavatkozik: a dollár eléri a 130 jent.
December 22.: A Nikkei-index a két év óta legalacsonyabb szintre, 15 ezer pont alá zuhan. A Bank of Japan áthidaló kölcsönt kínál Dél-Koreának.
1998.
január 15.: Az IMF-indonéz megállapodás és a kormány konjunktúra-ösztönző intézkedéseinek hatására ismét 15 ezer pont fölé emelkedik a Nikkei.
