A decembert a húsipar általában eladási csúcsidőszaknak tartja: a karácsonyi, szilveszteri ünnepek idején az is vásárol húsfélét, aki ezt év közben alig-alig engedheti meg magának. Az idei évzáró mégis másnak ígérkezik mint a többi. Farkas Imre, a Zalahús Rt. elnök-vezérigazgatója szerint az októberi eladásnál akár 20 százalékkal is kisebb lehet a decemberi forgalom. Legfeljebb a szokásos ünnepi csemegékből – virsliből, füstölt áruból, tőkehúsból – fogy majd több a szokásosnál. A társaság már a novemberi visszaesést is csak növekvő exporttal tudta ellensúlyozni.
A sertéshús-fogyasztás – az életszínvonal növekedéséről szóló hírek ellenére – az idén tovább csökkent, s ezzel párhuzamosan megfogyatkoztak az állatok is. Farkas Imre szerint a jelenleg mintegy 5 milliós sertésállomány mégis ésszerűtlenül kevés. A vágóhidak nem jutnak elegendő nyersanyaghoz, s így képtelenek megfelelni az idegenforgalom és az export időszakos extraigényeinek. Az idei helyzet annyival súlyosabb, hogy Hollandia a sertéspestis miatt egyes hírek szerint 6, mások szerint 10 millióval csökkentette 22 milliós sertésállományát, ezért tavasszal soha nem látott méreteket öltött az Európai Unióba (EU) irányuló malacexport (Figyelő, 1997/22. szám). Az ottani állatkereskedők felvásárolták a magyar hizlalnivalót is.
A szűk kínálat tavasz óta magasan tartja az élőállatok értékét. Egy év alatt 180-200 forintról 275-280 forintra szökött a vágósertés kilónkénti ára. Ebben a feldolgozók szerint szerepet játszott az év közben bevezetett irányár is, amely magas szinten stabilizálta a felvásárlási árat. Ilyen drága nyersanyagból a vezérigazgató számításai alapján – a támogatást is beleszámítva – átlagosan csak 3,5 márkás export-áron tudják ajánlani a magyar sertéshúst a feldolgozók, miközben az uniós piacokon 2,8 márkát kérnek egy kilogrammért. (Ráadásul az EU és Japán közti kereskedelmi csatározások miatt a szigetország kevesebb sertéshúst vásárolt. Így megmaradt az ottani piacra hizlalt dán sertésállomány is, s a túlkínálat időközben lenyomta az uniós, sőt a FÁK-piacokon is a húsárat.)
A nemzetközi áresés, illetve – a kereskedők szerint – a kelleténél kisebb piacrajutási támogatás miatt a magyar áru versenyképtelenné vált. A hazai exportőrök még a kedvezményes EU-importkvótákat sem tudják kihasználni: december elejéig csak azok 60-70 százalékát merítették ki. A Magyar Húsiparosok Szövetsége ezért a negyedik negyedévre egymilliárd forint többlettámogatást kért a Földművelésügyi Minisztériumtól a külpiaci versenyképesség helyreállítására, sikertelenül.
A “húsipari kígyó” tehát – ahogy évek óta mindig – ismét a saját farkába harapott. A fogyasztás azért sem növekszik, mert magas a bolti ár; a húsipar azért nem tud olcsóbban termelni, mert a magas élőállatárakat (és az 50 százalékos felesleges vágókapacitás többletköltségeit) nem tudja kigazdálkodni; a sertés pedig azért ilyen drága, mert kicsi az állomány. (A hússzövetségi tagok összes mérleg szerinti eredménye 1995-ben 3,5 milliárd, 1996-ban 4 milliárd forint volt. Az árbevétel-arányos nyereség mindössze 3 százalékot tett ki ezekben az esztendőkben.)
A termelők cáfolják, hogy az irányár okozta volna a sertéspiaci áremelkedést. Tüske Róbert, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének illetékese szerint a kereslet alakította ki az árat, amely nem magas (a feldolgozók sorban állnak a sertésért), s decemberben néhány forinttal még csökkent is. A húsiparosok azzal kontráznak, hogy azért vásárolnak drágán is, mert kényszerpályán vannak. Folytatni kell a munkát, máskülönben elveszítik a piacaikat, olyan erős a verseny. Ezzel összefüggés-ben felidézik: a Pini Hungária nemrég Kiskunfélegyházán adta át az egymillió sertés vágására alkalmas új feldolgozóját.
Kényszer az export is, részben azért, mert a drága, értékes húsrészeket csak külföldön lehet értékesíteni. A külpiacért pedig a belföldinél is nagyobb a versengés: a lengyel és cseh konkurensek azonnal a helyébe lépnek az esetleg kieső magyar szállítónak.
A bőséges kalászos- és kukoricatermés némi reményt hozott a sertésvertikumban érdekeltek számára – a gazdák olcsóbb takarmányban, a húsiparosok pedig alacsonyabb sertésfelvásárlási árakban bizakodtak. Ám az alaposabb költségszámításokból kitűnt, hogy nincs ok az örömre. A keveréktakarmányok ugyanis nem lettek olcsóbbak (igaz, drágábbak sem). A tápárból ugyanis már csak 45-50 százalékkal részesednek a gabonafélék; 20 százalék a fehérje (zömmel szója), a többin a vitamin-kiegészítők és a keverés energiaköltségei osztoznak. Ezért a gabona árcsökkenése legföljebb ellensúlyozza az energia és a külhoni összetevők forintleértékelés okozta drágulását.
A húsiparnak mégis van egy szelete, amely ilyen feltételek mellett is virágzik és látványosan fejlődik: ez a feketegazdaság. A szakértők a feldolgozóipar harmadát kitevő árnyékgazdaságról beszélnek. Míg 1995-ben hivatalosan 4,2 millió sertésvágást regisztrálták, addig állatorvosi vizsgálati díjat 5,1 millió állat után fizettek a termelők. A különbség pedig jóval nagyobb, mint amennyi a természetes elhullás és a házi disznóölés számlájára írható. Az “adómentes” szektor nem csak azzal pusztít, hogy elhódítja a vevőket a hentesboltokból, de le is töri az árakat. A Vágóállat és Hús Terméktanács (VHT) ezért – a szaktárcával és az illetékes hatóságokkal együtt – offenzívát indított a feketeforgalom ellen. Zádori László, a terméktanács titkára abban bízik, hogy már jövőre legalább félmillió “fekete” sertést vissza tudnak terelni a legális gazdaságba. Az egyelőre a fővárosi piacokat és a vásárcsarnokokat járó sertéskommandó razziái során máris több tonnányi kétes eredetű, vagy fogyasztásra alkalmatlan húst foglaltak le. Zádori László a határozottabb fellépés mellett attól vár tartós eredményt, hogy a hatóságok több elemből álló intézkedéscsomagot léptettek-léptetnek életbe. Már jelenleg is érvényes az a szabály, hogy húst és húsipari termékeket csak hatósági működési engedéllyel lehet árusítani. Vágás után kötelező a húsminősítés, s ilyen okmány nélkül tilos a forgalmazás. A jövő évi támogatási rendszernek része, hogy segítik az úgynevezett HACCP termékminőség-biztosítási rendszer bevezetését, amelyet egyébként már az idén is előírt egy jogszabály. Az akciót a VHT felügyeli majd, s az adja ki az erről szóló igazolást is. A rendszer bevezetése eddig mintegy 20 millió forintba került.
Ezen túlmenően Magyarországon is megkezdődik az ENAR nevezetű szisztéma 1999 végéig tartó bevezetése, amelyet az EU-tagországokban is csak 2000 után kell alkalmazni. Ez a rendszer valamennyi megszületett vágóállatot regisztrál, majd követi és rögzíti a hústermék útját, a termelőtől egészen a fogyasztóig. (A kergemarhakórtól rettegő svéd hatóság közzétette, hogy már jövőre is csak olyan marhahússzállítmányt enged az országba, amely rendelkezik efféle tanúsítványokkal.)
Megfigyelők megjegyzik, hogy az intézkedések csak a nyilvános húskimérésekben hoznak majd elfogadható eredményt. Azok a hentesek viszont, akik nem húsboltba, hanem étterembe, közvetlen továbbfeldolgozásra szállítanak, ezután sem vállalnak túl nagy kockázatot. Az illegális ügyletben ugyanis az eladó és a vevő is érdekelt, a hatóság rálátása pedig kicsi. Az ellenőrzés sikerét az is meghatározza majd, hogy a szaktárcának lesz-e elegendő pénze és szakembere ilyen sok ellenőrzésre. Ha nem, akkor a tetemes adóteher miatt továbbra is nagy lesz a csábítás arra, hogy kézen-közön nem regisztrált hústömegeket is forgalmazzanak a hentesüzletek. Hogy ne így legyen, tavaszig csaknem 100 új húsminősítő szakembert képeznek ki a szaktárca támogatásával.
A Magyar Húsiparosok Szövetségének titkára, Menczel Lászlóné úgy véli: a feketegazdaság elleni sikeres offenzíva önmagában kevés az ágazat eredményességének javításához. A belpiaci fogyasztás ugyanis előrejelzéseik szerint 1998-ban sem fog számottevően bővülni, a költségek viszont (egyes számítások szerint legalább 10 százalékkal) növekednek. A húsipar csak az exportban bízhat. Ennek támogatása viszont jövőre tovább csökken (5,5 milliárd forintról 4,4 milliárdra), a pályázatos rendszer bevezetése pedig eleve bizonytalanná teszi az exportszubvenció elnyerését. Tervezhetetlen lesz tehát a kivitel nyeresége. A húsiparosok attól tartanak, hogy ha az agrártárca nem határozza meg konkrétabban a húságazati stratégiát, akkor továbbra is egymást követik majd a takarmány- és húspiaci zavarok. Vészesen lecsökkenhet a feldolgozó kapacitás is, így esély sem marad a sertéságazat kívánatos, 20-30 százalékos teljesítménynövekedésére.
Stratégiai üzenetnek számít tehát, hogy az agrártárca jövőre – csaknem egymilliárd forinttal – 7,9 milliárdra növelte a sertés-ágazat támogatási keretét. A 4,4 milliárd forint közvetlen exporttámogatás mellett 2,3 milliárd lesz a minőségi támogatás, 200 millió forinttal pedig az állategészségügyi kiadásokat ellentételezik.
