A Rába Rt. szeptemberi privatizációs versenytárgyalásán nyertes öt pályázóból – Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD), First Hungary Fund, Rába Management Befektetési Rt., a Graboplast Rt. vezetősége, valamint a maláj DBR Hicom – mindössze utóbbi tekinthető szakmai befektetőnek. Bár a First Hungary Fund a hazai gépipar másik előkelő reprezentánsában, a NABI-ban is érdekelt, miután kockázatitőke-társaság, nem sorolható a hagyományos szakmai befektetők közé. Az EBRD részvétele pedig azért meglepő, hiszen ezen intézmény – a bankok kivételével – általában a privatizáció elősegítésére, a tényleges magánosítás előtt egy-három évvel szokott tulajdont szerezni az érintett cégekben (a Rábánál pedig a teljes privatizáció 3 hónap alatt, még az idén lezajlik). Érdekes a műanyagiparban tevékenykedő nagyvállalat, a Graboplast Rt. vezetőinek felbukkanása is, akik a jövőben alapítandó kockázatitőke-társaságban kívánják majd nyilvántartani befektetésüket. (A jogszabályi feltételek hiányában tulajdonrészük addig a Graboplast könyveiben szerepel.) A Rába menedzsmentje a megszerzendő részvények fedezete ellenében jutott hitelhez, s így tudott részt venni 10 százalék erejéig a privatizáció első körében (a tőkeszükséglet 1,71 milliárd forint volt, melyen felül 5 millió dollárnyi tőkeemelést is vállaltak).
A cég magánosításában érdekes fejlemény még, hogy maga a miniszterelnök emelte fel a dolgozóknak szánt 10 százalékos keretet 15 százalékra egy munkásgyűlésen. A dolgozók a részvényeket – egyesek szerint “megdöbbentően nagy” – kedvezménnyel szerezhetik meg: az 1475 forintos kibocsátási ár 50 százalékát kell kifizetniük úgy, hogy a vételár 80 százaléka kárpótlási jeggyel rendezhető. Így a hozzájuk kerülő részvények tényleges ára nem haladja meg a 490 forintot – ezért cserébe 1998 szeptemberéig eladási korlátozás terheli a papírokat. Ám ez alól is van kivétel: a Rába Rt. által alapított Rábaközi Kft. kibocsátási áron addig is megszerezheti a részvényeket azoktól, akiknek gyorsan szükségük van a pénzre. (Lapunk információi szerint a foglalkoztatottak mintegy 40 százaléka értékesítette ezen úton részvényeit.) A dolgozók ennek ellenére kevesellték a kedvezmény nagyságát, illetve az ily módon a tulajdonukba kerülő részvénymennyiséget, mondván: nominálisan jóval kevesebb az össznyereség mértéke, mint például egy Mol- vagy OTP-alkalmazott esetében, az őket érintő privatizáció során.
Mindent összevetve a Rába privatizációját övező jelenségek leginkább kifogásolt fejezete mégis a múlt héten lezajlott intézményi jegyzés. Míg a túljegyzés mértéke 6,3-szeres volt (az átlagos kielégítési arány 15,9 százalék), addig a magyar intézmények legfeljebb 7 százalékát kapták az általuk igényelt mennyiségnek, sőt, sok esetben ennél is kevesebbel kellett beérniük. Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. igazgatósága által irányított allokáció során – az érintettek szerint – hátrányosan elégítették ki a hazai nyugdíj- és alapkezelők vételi igényeit.
Bár a magyar magánszemélyeknek szánt 665 millió forint névértékű részvénypakett elenyésző a – piaci szereplők szerint alulárazott – papírok iránt megmutatkozó kereslethez képest, a külföldi és belföldi forgalomba hozatal egynegyede juthat a hazai kisbefektetők tulajdonába.
