Mindenekelőtt pénzügyi akadályai vannak az új rendszer bevezetésének, a meghirdetendő frekvencia jó részét ugyanis a kormányzat (például a honvédség) foglalja el. A “kitelepítés” több milliárd forintot igényelne, melynek előteremtése még bizonytalan – feltehetően ez is közrejátszott a WTO-szerződés óvatos megfogalmazásában. A végső válaszra mindaddig várni kell, amíg a parlament nem fogadja el a jövő évi költségvetést: abban ugyanis szerepelnie kell az e célra elkülönített összegnek. Egyes vélemények szerint e forrásnak nem kellene a teljes sávtisztítás költségét fedeznie; a nemzetközi gyakorlat szerint annak egy részét a majdani nyertesek is állhatnák, például a koncessziós díj részeként.
Ma még arról sem született döntés, hogy hány szolgáltató juthat újabb üzleti siker közelébe a rendszer bevezetésével. Információnk szerint az optimális szolgáltatói szám megállapítása érdekében a hírközlési tárca egy tanulmány elkészíttetését tervezi. Így ma még az sem tisztázott, hogy egy, kettő vagy három társaság szerezheti meg az új mobiltelefon-szolgáltatás jogát, illetve az sem, hogy három szolgáltató esetén a jelenlegi két GSM-cég milyen szerepet kapna a vállalkozásban. A mai társaságok kétségkívül viszonylag előnyös helyzetben lesznek, ha indulnak a pályázaton, mivel rendszerük egy részét felhasználhatják a beruházásokhoz.
Az új szolgáltatás valószínűleg nem működne az egész országban: használata ott indokolt, ahol a két GSM cég rendszere már ma is telített. Egyébként az 1800-as hálózat legnagyobb előnye a korlátlan kapacitás.
